in

Szilágyi Domokos: Szülőföld

Hirdetés

Jöjjön Szilágyi Domokos: Szülőföld verse.

Itt én kevertem színt a virágoknak,
s ezek a felhőlépő sziklák az én álmaim;
mikor nagyot nevettem, eltanulta a hegyipatak;
ha elfáradtam, pázsiton terítettem szét,
teremni tanítottam a földet,
suttogni az esőt,
békére az embereket.
Ez a táj ébredő öntudattal
enyémnek vallja magát.

Köszönjük, hogy elolvastad Szilágyi Domokos költeményét.
Mi a véleményed a Szülőföld versről?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Demény Ottó: Doktorbácsi

Kosztolányi Dezső: Nyár, nyár, nyár