in

Színes versek az időjárásról, amit érdemes elolvasnod

Hirdetés

Remek szerzeményeket szedtünk össze, amelyek a természetről, a szélről, viharról, esőről szólnak. Nézd meg a szerzők kifejező és hangulatos sorait! Íme a Színes versek az időjárásról válogatásunk!

Gazdag Erzsi: Nyári eső

Rakoncátlan szélgyerek
égi tónál tekereg.
Unatkozik, s unalmában
mireg-morog, kesereg.

Arra sétál felhőcske.
Orra búbján szeplőcske.
Szél csúfolja, megfricskázza,
csak akkor old kereket.

Szegény felhő sírdogál,
fájó könnye hulldogál.
Szikkadt földre lepereg;
nyári eső csepereg.

Grósz Dávid: Eső

Megtisztítja a lelked,
Szíved mutatja hol a helyed,
Kopogásait az ablaküvegen jó hallani,
Mint éjszaka a csillagokat bámulni.

Eső, mely az égből ered,
Megtisztítja a lelked,
Eltávolít mindent, ami fáj,
S megjelenik a szivárvány.

Gani Zsuzsanna: Vihar után…

Tegnap leszakadt az ég!
Az égi rónán felvillant egy fény.
A haragvó zivatar
Nyögött, ordított, jajgatott, bömbölt,
Villámló párbajt vívott,
Háborgó fodrait csapkodta.
Láttam a forgószelet,
Mely tetőnket tépte, zúzta, törte,
S dobta a messzeségbe.

Tegnap leszakadt az ég!
Vészjóslón dübörgött a morc hárfa.
Fellegnek könnye szakadt,
Palák zuhantak alá az égből,
Vezetékek, fák dőltek,
Szirénasikoly agyamba hatolt,
Vadul dörömbölt szívem,
Kalapáccsal tán a fejem zúzták,
Még egy utolsó robaj…

Tegnap leszakadt az ég!
Hirtelen nyár lett, csend és romok, és
Mintha a sivatagi
Nap volna… csodálkozva néz le a
Kidőlt fákra, rózsákra
Bámuló ereszre, s ami ázott
Földön ott hevert szerte.
Megnyugodott a cica, kiskutya,
Mintha meg sem történt volna.

Pedig tegnap leszakadt az ég!
Ma napsugár táncol a helyén…

Devecsery László: Felhő-játék

Kinn a réten, nyári réten,
nyár-délután, könnyű szélben,
hanyatt fekve, álmodozva,
néztem fel az ég-magasra.

Felhők jöttek, felhők mentek,
játszottak, mint a gyerekek:
fogócskáztak, felnevettek,
azután meg tovább mentek.

Tovább mentek, messze szálltak,
formát formára formáltak!
Jött egy sárkány: lángot lelve,
szél-játékban ellehelte…

Hullámzott mögötte tenger:
hajó rajta, de nincs ember;
utána hal, mely jókora,
mosolya felhőből jópofa…

Láttam még törpét, óriást,
madarat nagyot: bóbitást,
szél-fújta felhő-trombitát,

szárnyakkal nyulat: elrepült,
felettem a szél hegedült…

Varázslat történt számtalan,
felhők játszottak száz mesét,
s a délután is véget ért!

Pogány Adrienn: Üvöltő szelek

Nincs szárnyad és mégis repülsz,
Fákon, bokrokon hegedülsz.
Ha nem repülsz, nem vagy sehol,
De mégiscsak vagy valahol.

Lábad sincsen, mégis jársz, kelsz,
A csípős hidegért te felelsz.
Arcom, orrom szemérmetes,
Az ajkam is egy kicsit érdes.

Kit repítesz hátadon ide-oda,
Hűséges, s követ bárhova?!
Rajtad nem fognak az évek,
Hol erősebb, hol gyengébb a léted.

Mennyi harag lehet benned, ha
így megmutatod erőléted?!
És mennyi pimaszság kell oda,
Hogy a Tengert kihívd párbajra?!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

10 Csokonai Vitéz Mihály vers, amit ma érdemes elolvasnod

Kurucz Ádám Konrád előadás – Hallgasd meg Ady Endre: Párisban járt az ősz versét!