Ady Endre legszebb versei
Ajánljuk:
-
in VERSEKAdy Endre: Párisban járt az ősz
Ady Endre: Párisban járt az ősz Párisba tegnap beszökött az Ősz. Szent Mihály útján suhant nesztelen, Kánikulában, halk lombok alatt S találkozott velem. Ballagtam éppen a Szajna felé S égtek lelkemben kis rőzse-dalok: Füstösek, furcsák, búsak, bíborak, Arról, hogy meghalok. Elért az Ősz és súgott valamit, Szent Mihály útja beleremegett, Züm, züm: röpködtek végig az […] Olvass tovább
-
in VERSEKAdy Endre: Az anyám és én
Jöjjön Ady Endre: Az anyám és én verse. Sötét haja szikrákat szórt, Dió-szeme lángban égett, Csípője ringott, a büszke Kreol-arca vakított. Szeme, vágya, eper-ajka, Szíve, csókja mindig könnyes. Ilyen volt a legszebb asszony, Az én fiatal anyám. Csak azért volt ő olyan szép, Hogy ő engem megteremjen, Hogy ő engem megfoganjon S aztán jöjjön a […] Olvass tovább
-
in VERSEKAdy Endre: Az Úr érkezése
Jöjjön Ady Endre: Az Úr érkezése verse. Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon De háborus éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom. Köszönjük, hogy elolvastad Ady Endre költeményét. Mi […] Olvass tovább
-
in VERSEKAdy Endre: Intés az őrzőkhöz
Jöjjön Ady Endre: Intés az őrzőkhöz verse. Őrzők, vigyázzatok a strázsán, Csillag-szórók az éjszakák, Szent-János-bogarak a kertben, Emlékek elmult nyarakon, Flórenc nyarán s összekeverten Bucsúztató őszi Lidónak Emlékei a hajnali Párás, dísz-kócos tánci termen, Történt szépek, éltek és voltak, Kik meg nem halhatnak soha, Őrzött elevenek és holtak, Szivek távoli mosolya, Reátok néz, aggódva, árván, […] Olvass tovább
-
Ady Endre: Szent Margit legendája
Jöjjön Ady Endre: Szent Margit legendája verse. Vallott nekem a Nyulak-szigete Regék halk éjén. Íme, a titok: Királyi atyja klastromba veté Legendák szűzét, fehér Margitot. Álom-leány volt: egy fojtott sikoly. Ájulva hullt egy durva szó miatt. S robogtak a királyi udvaron Hajrázó, vad, bozontos férfiak. Nyugatról várt sokáig valakit. Nem vad bajszú, lármás, mokány nagyúr, […] Olvass tovább
-
Ady Endre: Sírni, sírni, sírni
Jöjjön Ady Endre: Sírni, sírni, sírni verse. Várni, ha éjfélt üt az óra, Egy közeledő koporsóra. Nem kérdeni, hogy kit temetnek, Csöngetyűzni a gyász-menetnek. Ezüst sátrak, fekete leplek Alatt lóbálni egy keresztet. Állni gyászban, súlyos ezüstben, Fuldokolni a fáklyafüstben. Zörgő árnyakkal harcra kelni, Fojtott zsolozsmát énekelni. Hallgatni orgonák búgását, Síri harangok mély zúgását. Lépni mély, […] Olvass tovább
-
Ady Endre – Imádság háború után
Jöjjön Ady Endre – Imádság háború után verse. Uram, háborúból jövök én, Mindennek vége, vége: Békíts ki Magaddal s magammal, Hiszen Te vagy a Béke. Nézd: tüzes daganat a szivem S nincs ami nyugtot adjon. Csókolj egy csókot a szivemre, Hogy egy kicsit lohadjon. Lecsukódtak bús, nagy szemeim Számára a világnak, Nincs már nekik látni […] Olvass tovább
-
Ady Endre: Harc a Nagyúrral
Jöjjön Ady Endre: Harc a Nagyúrral verse. Megöl a disznófejű Nagyúr, Éreztem, megöl, ha hagyom, Vigyorgott rám és ült meredten: Az aranyon ült, az aranyon, Éreztem, megöl, ha hagyom. Sertés testét, az undokot, én Simogattam. Ő remegett. „Nézd meg, ki vagyok” (súgtam neki) S meglékeltem a fejemet, Agyamba nézett s nevetett. (Vad vágyak vad kalandorának […] Olvass tovább