A versek oldala
Nézzük az étlapot.
Jöjjenek az Ady Endre versek.
Jöjjön Ady Endre: Beteg szívemet hallgatod verse. Téged keresve útján, harcán, Milyen bátor, erős szivem volt, Milyen muzsikás, milyen harsány. Milyen beteg most, milyen vásott: Dobbanását nem tartja más, csak Te nagy, szerelmes akarásod. Ha még egyszer vadul fölzengne, Himnusza a kíné, s a kéjé, Himnusza a himnuszod lenne. Himnusz, hogy mégis rád találtam, Nagy vétkekkel, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Egyedül verse. Hideg, sötét éj van; itt ülök szobámban Kihűlt, fásult szívvel, búsan, egyedül… Odakint a hűvös, őszi éjszakában Hervasztó, hideg szél egy dalt hegedül. Hervasztó, hideg szél miről is dalolhat, Mint az elmulásról?… Ismerem e dalt… Édes reményekről, amelyek csak voltak, Melyeknek emléke őrületbe hajt!… Virágot dermesztő, novemberi szellő, Ne zúgd […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Itthon verse. Áldott kezeddel simogatsz meg, Anyám, Intő szavad még mintha hallanám, Míg rám borulsz S áldott kezeddel simogatsz meg. A régi intést elfeledtem, Anyám. Azért zúdult annyi vihar reám, Úgy összetört… A régi intést elfeledtem. Beteg vagyok, az élet megtört, Anyám. Hol az a vágy, mely hajszolt hajdanán? Már nincs vágyam, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Vallomás a szerelemről vers. Hetedfél országban nem találtam mását, szeretem beteg, szép, csengő kacagását, de nagyon szeretem. Szeretem, hogy elbujt erős, nagy voltomban, szeretem hibáit jóságánál jobban, de nagyon szeretem. Szeretem fölséges voltomat e nászban, s fényes biztonságom valakiben, másban, de nagyon szeretem. Még több szerelmes verset ITT találsz Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Hiszek hitetlenül Istenben verse. Hiszek hitetlenül Istenben, Mert hinni akarok, Mert sohse volt úgy rászorulva Sem élő, sem halott. Szinte ömölnek tört szivemből A keserű igék, Melyek tavaly még holtak voltak, Cifrázott semmiség. Most minden-minden imává vált, Most minden egy husáng, Mely veri szívem, testem, lelkem S mely kegyes szomjuság. Szépség, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az én menyasszonyom verse. Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, De elkisérjen egész a síromba. Álljon előmbe izzó, forró nyárban: „Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.” Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak a szivébe láthassak be néha. Ha vad viharban átkozódva állunk: Együtt roskadjon, törjön össze lábunk. Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk: […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az Illés szekerén verse. Az Úr Illésként elviszi mind, Kiket nagyon sujt és szeret: Tüzes, gyors sziveket ad nekik, Ezek a tüzes szekerek. Az Illés-nép Ég felé rohan S ha megáll ott, hol a tél örök, A Himaláják jégcsucsain Porzik szekerük és zörög. Ég és Föld között, bús-hazátlanul Hajtja őket a Sors […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Nekünk Mohács kell verse. Ha van Isten, ne könyörüljön rajta: Veréshez szokott fajta, Cigány – népek langy szivű sihederje, Verje csak, verje, verje. Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem: Én magyarnak születtem. Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon, Üssön csak, ostorozzon. Ha van Isten, földtől a fényes égig Rángasson minket végig. Ne […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A Duna vallomása verse. Megtudtam, hogy titkokat rejteget A mi Dunánk, ez a vén róka, Mikről talán sohase álmodott Az ősi barlang-tüzek óta Ez a közönyös Európa. Megloptam a vén Iszter titkait, Titkait az árnyas Dunának. Magyar földön ravasz a vén kujon, Hisz látott ő búsabb csodákat. De akkor pletyka-kedve támadt. Vallott […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Páris, az én Bakonyom verse. Megállok lihegve: Páris, Páris, Ember-sűrűs, gigászi vadon. Pandur-hada a szájas Dunának Vághat utánam: Vár a Szajna s elrejt a Bakony. Nagy az én bűnöm: a lelkem. Bűnöm, hogy messzelátok és merek. Hitszegő vagyok Álmos fajából S máglyára vinne Egy Irán-szagú, szittya sereg. Jöhetnek: Páris szivén fekszem, Rejtve, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Este a Bois-ban verse. Befödte lelkemet és Párist Muzsikás, halk, szomoru este, Eltévedtünk. A nagy Bois-ban A kocsim az utat kereste. És mintha rólunk ki se tudna És mintha minket ki se várna, Baktattunk álmos gördüléssel. Nagymessziről zúgott a lárma, A fákon át hívtak a mécsek, Szomorú volt nagyon a lelkem, A […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Léda szíve verse. Boszorkák dobáltak meg A bús csodáknak ligetében. Én nem féltem. Én sose féltem. De a szeretőm elszaladt. Szép szeretőm, az ifjú Mosoly. Sírtak és nevettek a boszorkák Köd volt és a gyászos, vak éjben, A bús csodáknak ligetében Zuhogva hulltak a szívek S én elfödtem arcomat. Szíveket dobtak a […] Olvass tovább