A versek oldala
Jöjjön Ady Endre: Szépítő öregség verse. Kislyányom, most a vágyamnak örülj, Örülj e csodás, öreg repesésnek, Felejtsd a gyatra fiatalokat, Kik a csókkal sietnek vagy megkésnek. Tudod jól, hogy halásra számítok S amit az Élet elvett, Tán holnapig mind Veled pótolom: Halálosan szeretem a szerelmet. Hetyke, kényes, várható ifjaid Gerinc-könnyítőn bánnak el a csókkal, Hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az én menyasszonyom verse Papp Zoltán előadásában. Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, De elkisérjen egész a síromba. Álljon előmbe izzó, forró nyárban: „Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.” Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak a szivébe láthassak be néha. Ha vad viharban átkozódva állunk: Együtt roskadjon, törjön össze lábunk. A teljes verset […] Olvass tovább
A népszerű költő ebben az alkotásban Istenre gondol, és Hozzá fordul segítségért. Olvass tovább, ha tudod, van Kihez fordulni, és hiszel Benne! AZ ÚR ÉRKEZÉSE Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon De háborus éjjel. És megvakultak […] Olvass tovább
Tavasszal és nyáron, de még a hideg hónapok során is kiváló üdülés ezt a szerzeményt elolvasni. Biztosan kikapcsol a rideg valóságból, és rózsaszín felhőkbe repít. Ha szerelmes vagy, muszáj elolvasnod, ha pedig vágysz erre az érzésre, akkor meg pláne olvass tovább! BIZTATÓ A SZERELEMHEZ Szép asszonyom, a szerelem Ötlettelen és ócska jószág, És mégis, hidd […] Olvass tovább
Szívszorító alkotásról van szó, így csak akkor olvasd el ezt, ha nem zavar, hogy nagy érzelmeket hoz fel. ŐSZBEN A SZIGET Fakó gyepét, kínlódó lombját, Őszi virágát Láttam ma a szigetnek S fakó gyepét, kínlódó lombját, Őszi virágát Legény-volt őszi szivemnek. Nem vádolok és nem irigylek. Immár hat évvel, Hat ősszel megcsatáztunk S mégiscsak volt […] Olvass tovább
A valódi kincs a mélyben rejtőzik, így alaposan olvasd el a verset, hiszen a lényeg a sorok mögött van! Gondolkozz el a mondanivalóján, hiszen akár a Te életedre is szabható ez a mű. Elbocsátó szép üzenet Törjön százegyszer százszor-tört varázs: Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor, Ha hitted, hogy még mindig tartalak S hitted, hogy kell […] Olvass tovább
A mai világról, az anyagi létről sok mindent elárul ez a vers. Az állandó pénzhajhászás sokakat szomorúvá tesz. Ady Endrének annyi pénze sosem volt, amennyi ahhoz az életmódhoz kellett, amelyet élni szeretett volna. Harc a Nagyúrral Megöl a disznófejû Nagyúr, Éreztem, megöl, ha hagyom, Vigyorgott rám és ült meredten: Az aranyon ült, az aranyon, Éreztem, […] Olvass tovább
Ha már motiválatlanság szövi át a szürke hétköznapjaid, akkor nézd meg ezt az Ady Endre szerzeményt! Egészen biztos, hogy megkapod a kellő löketet arra, hogy újult erővel folytasd a Számodra kijelölt utat! Az értől az oceánig Az Ér nagy, álmos, furcsa árok, Pocsolyás víz, sás, káka lakják. De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna Oceánig hordják a […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Én fáradtam el verse. Bresztovszky Ernőnek küldöm. Nyafogtam már arról, hogy adtam és adtam, Csak az Idő szállt el mindig többre-várón S mindig szabadabban. Kereke ha lendült a lusta Időnek, Köszönöm Istennek, a Humanitásnak S köszönöm a Nőnek. Idő kerekének most már mások álltak S mosolygós sírással, de köszönt feléjük A szent […] Olvass tovább
Ez a szerzemény biztosan lebilincsel, és olyan kalandos utakra vezet, hogy könnyen a vers kellős közepén érzed Magad. KÉT SZENT VITORLÁS Parton vagyunk, sziklákra estünk, Be szép a mi testünk: Nagy tengerek vándor lakója, Szilaj két hajója. Összetörött friss, fehér bordánk, De ép a vitorlánk S mi lenne, ha fölkerekedne Vérünk régi kedve? Nekünk jogunk […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Hárman a mezőn verse. Hárman vagyunk csupán a nagy Mezőn: Az Isten, én és egy paraszti átok. S én jól tudom, mindnyájan meghalunk, Csak egy nagyot, kiméletlent kiáltok. Én egyedül nem félek, reszketek, Már úgyis a Sátáné az én bőröm, De a Mezőt és annak Istenét És a paraszt átkot mégis […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Nagy furdalására lelkemnek verse. Kicsi Csinszkámnak küldöm. Nagy furdalására Lelkemnek sohse riadtam, Sohse fájt az élet Miattam. Tágas szemeidből Hasztalan jött bús nézésed, Nem voltam rossz másnak, Se néked. Mindig jó úr lenni Akartam és jó úr voltam, Néha jártam s néha Botoltam. Vállaltalak szívvel, De ha vállam kemény lenne, Szivem megmaradna: […] Olvass tovább