Ajánljuk:

  • in

    Ady Endre: Ismeretlen átok

    Jöjjön Ady Endre: Ismeretlen átok verse. Az én utaimon Nem nyílnak virágok, Sötétség vesz körül, Csillagot nem látok… Virágokat tépnek, Napsugárban élnek Milyen sokan, mások!… Engem megfogott egy Ismeretlen átok! Nem adott az élet Nyugodalmat, békét, Feldúlta lelkemnek Végső menedékét; Nincs már egy reményem, Szivemből már régen Eltüntek az álmok… Megfogott, megölt egy Ismeretlen átok! […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre – Valaki útravált belőlünk

    Jöjjön Ady Endre – Valaki útravált belőlünk verse. Schöpflin Aladárnak küldöm. Unatkozók s halálra-untak, Bolondosan furcsák vagyunk, Fájdalmasak és búcsuzók S milyen furcsán nézzük magunkat S milyen furcsán néznek most minket. Csalódás-kő ránk nem zuhant S mégis sujtódottan, szédülten, Sustorgó ázott-fák a tűzben, Panasszal égünk, lángtalan. Mint elárvult pipere-asztal, Mint falnak forditott tükör, Olyan a lelkünk, […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Új vizeken járok

    Jöjjön Ady Endre: Új vizeken járok verse. Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse, Röhögjenek a részeg evezősre. Röpülj, hajóm, Ne félj, hajóm: rajtad a Holnap hőse. Szállani, szállani, szállani egyre, Új, új Vizekre, nagy, szűzi Vizekre, Röpülj, hajóm, Szállani, szállani, szállani egyre. Új horizonok libegnek elébed, Minden percben új, félelmes az Élet, Röpülj, hajóm, […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Az Illés szekerén

    Jöjjön Ady Endre: Az Illés szekerén verse. Az Úr Illésként elviszi mind, Kiket nagyon sujt és szeret: Tüzes, gyors sziveket ad nekik, Ezek a tüzes szekerek. Az Illés-nép Ég felé rohan S ha megáll ott, hol a tél örök, A Himaláják jégcsucsain Porzik szekerük és zörög. Ég és Föld között, bús-hazátlanul Hajtja őket a Sors […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Álmodik a nyomor

    Jöjjön Ady Endre: Álmodik a nyomor verse. Duhaj kedvek Eldorádója, Száz tivornyás hely, ne bomolj. Csitt, most valahol, tán Ujpesten, Húszesztendős legénynek vackán Álmodik a Nyomor. Gyár-marta, szép, sovány, bús alvó, Melle horpadt, válla kiáll, Arcán zúzos, jeges nedvesség, Mosolyog. Szent, nehéz álmában Urabb, mint egy király. Tiszta ágyat és tiszta asszonyt Álmodik s vígan […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában

    Jöjjön Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában verse. Milyen csonka ma a Hold, Az éj milyen sivatag, néma, Milyen szomoru vagyok én ma, Milyen csonka ma a Hold. Minden Egész eltörött, Minden láng csak részekben lobban, Minden szerelem darabokban, Minden Egész eltörött. Fut velem egy rossz szekér, Utána mintha jajszó szállna, Félig mély csönd és félig […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Itthon

    Jöjjön Ady Endre: Itthon verse. Áldott kezeddel simogatsz meg, Anyám, Intő szavad még mintha hallanám, Míg rám borulsz S áldott kezeddel simogatsz meg. A régi intést elfeledtem, Anyám. Azért zúdult annyi vihar reám, Úgy összetört… A régi intést elfeledtem. Beteg vagyok, az élet megtört, Anyám. Hol az a vágy, mely hajszolt hajdanán? Már nincs vágyam, […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Uzsorás kölcsönök váltója

    Jöjjön Ady Endre: Uzsorás kölcsönök váltója verse. Szerelem, óh, uzsorás kölcsön, Föl-fölesdeklő napjaimnak Rosszkor érkezett drága rossza, Mégis – mégiscsak visszahozza Nagy fizetségeit a kínnak Egy-egy boldog, hitető napod. Tudom, hogy vénülőn adózni Kicsit szégyen a szerelemnek, De a szégyen szerelmes lángja Festi vénségem ifjuságra S boldog napokon elpihennek Boldogtalanok zavarai. Engem megillet, mit küzdésben […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre – Most követellek magamnak

    Jöjjön Ady Endre – Most követellek magamnak verse. Ereimben boldog tüzek szaladnak, Harsány szívvel követellek magamnak, Mint régen-régen: Az egy-igaz Fiatalság nevében. Már nincs joga állott, tegnapi könnynek, Sorsunk fölött csak sorsunk, aki dönthet S már nem rivallnak Halál-sikolyos félszek és tilalmak. Kedved ha másult, már hiába másult, Tartom szived úgy, ahogy reám hullt Vérbe-vesződve, Sorsához […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Torony az éjszakában

    Jöjjön Ady Endre: Torony az éjszakában verse. Faluja nyár-éji csöndjéből Fehéren, aggódva kibámul A torony S vér-hireket vár a lángoló Vénhedt világbul. Harangjait sltatja némán, S az Istenének, kinek háza, Nem üzen: Áll, remeg és bámul a torony Megbabonázva. Az Ég csodálatos felhői A Holdat rejtegetve úsznak S a torony A Holdnak köszön, e mennyei […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre – Látom rejtett törvényed

    Jöjjön Ady Endre – Látom rejtett törvényed verse. Rejtett törvényed, Uram, akkor láttam, Mikor megint vigan szedtem a lában S megint nevetett a szemem S az Élet teljes kórusa Megint csak én-bennem dalolt S úgy buktam föl, mint buta holt Megfagyottan a teljességes nyárban S fölöttem minden kórusok kórusa: A Tied, a kegyetlen, zúgva zengett. […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: A tavaszi szív

    Jöjjön Ady Endre: A tavaszi szív verse. Kalimpál és kalimpál és Kalimpál kicsit bután Esős, áprilisi hajnalt, De még jobban délután, De még jobban későn, éjjel: Ilyen a tavaszi szív. Nem biznék rá egy garasnyit, Nem biznék rá egy garast, Mert az áprilisi hajnal Rég kipróbáltam ravasz S szivünk viszi ravaszságba: Ilyen a tavaszi szív. Amit […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.