A versek oldala
Jöjjön Ady Endre: Ismeretlen átok verse. Az én utaimon Nem nyílnak virágok, Sötétség vesz körül, Csillagot nem látok… Virágokat tépnek, Napsugárban élnek Milyen sokan, mások!… Engem megfogott egy Ismeretlen átok! Nem adott az élet Nyugodalmat, békét, Feldúlta lelkemnek Végső menedékét; Nincs már egy reményem, Szivemből már régen Eltüntek az álmok… Megfogott, megölt egy Ismeretlen átok! Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Itthon verse. Áldott kezeddel simogatsz meg, Anyám, Intő szavad még mintha hallanám, Míg rám borulsz S áldott kezeddel simogatsz meg. A régi intést elfeledtem, Anyám. Azért zúdult annyi vihar reám, Úgy összetört… A régi intést elfeledtem. Beteg vagyok, az élet megtört, Anyám. Hol az a vágy, mely hajszolt hajdanán? Már nincs vágyam, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Hiszek hitetlenül Istenben verse. Hiszek hitetlenül Istenben, Mert hinni akarok, Mert sohse volt úgy rászorulva Sem élő, sem halott. Szinte ömölnek tört szivemből A keserű igék, Melyek tavaly még holtak voltak, Cifrázott semmiség. Most minden-minden imává vált, Most minden egy husáng, Mely veri szívem, testem, lelkem S mely kegyes szomjuság. Szépség, […] Olvass tovább
Ady Endre: Lajoshoz Lajos komám! Bizony Isten Szégyen és gyalázat: Hogy még mindig filiszter vagy Elhagyva Muzsádat. Nem bánnám én, ha tégedet Azok között látlak, Akik mindig tekeregve A csűrökbe’ játsznak. A te fényes tehetséged Ott is gyújtna lelket, Öröm lenne dicsőség közt Hordozni a terhet. De úgy élni, mint millió Közönséges lélek, Pazarolni lelked […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az én menyasszonyom verse. Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, De elkisérjen egész a síromba. Álljon előmbe izzó, forró nyárban: „Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.” Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak a szivébe láthassak be néha. Ha vad viharban átkozódva állunk: Együtt roskadjon, törjön össze lábunk. Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk: […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Köszönöm, köszönöm, köszönöm verse. Napsugarak zugása, amit hallok, Számban nevednek jó ize van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem, Zavart lelkem tegnap mindent bevallott: Te voltál mindig mindenben minden Boldog szimatolásaimban, Gyöngéd simogatásaimben S éles, szomoru nézéseimben. Ma köszönöm, hogy te voltál ott, Hol éreztem az életemet S hol […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az Illés szekerén verse. Az Úr Illésként elviszi mind, Kiket nagyon sujt és szeret: Tüzes, gyors sziveket ad nekik, Ezek a tüzes szekerek. Az Illés-nép Ég felé rohan S ha megáll ott, hol a tél örök, A Himaláják jégcsucsain Porzik szekerük és zörög. Ég és Föld között, bús-hazátlanul Hajtja őket a Sors […] Olvass tovább
Ady Endre – Köszönet az életért Van-e szebb élet, mint a másik S nem mindegy-e, akárhogyan Verjük magunk az elmulásig? Úgy siratom azt, amit sírtam, Olyan nagy vétek a sirás: Esti vezeklés hajnal-pírban. Aki él, az mind, mind örüljön, Mert az Élet mindenkinek Kivételes, szent örömül jön. Én vétkeztem, százszor vétkeztem, De már jön a […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Nekünk Mohács kell verse. Ha van Isten, ne könyörüljön rajta: Veréshez szokott fajta, Cigány – népek langy szivű sihederje, Verje csak, verje, verje. Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem: Én magyarnak születtem. Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon, Üssön csak, ostorozzon. Ha van Isten, földtől a fényes égig Rángasson minket végig. Ne […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A Duna vallomása verse. Megtudtam, hogy titkokat rejteget A mi Dunánk, ez a vén róka, Mikről talán sohase álmodott Az ősi barlang-tüzek óta Ez a közönyös Európa. Megloptam a vén Iszter titkait, Titkait az árnyas Dunának. Magyar földön ravasz a vén kujon, Hisz látott ő búsabb csodákat. De akkor pletyka-kedve támadt. Vallott […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Hunn, új legenda verse. Hatvany Lajosnak küldöm szeretettel és hálával azért, mert szeret, bánt és félt. Minek a tanács, jóslat, aggodalmak?: Gesztusaim élnek, míg meg nem halnak S életemnek csak nézői a maiak. Messziről és messzire megy ez élet S csak: élet ez, summája ezrekének, Örök, magyar határ-pör, meg nem szakadott. S […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Páris, az én Bakonyom verse. Megállok lihegve: Páris, Páris, Ember-sűrűs, gigászi vadon. Pandur-hada a szájas Dunának Vághat utánam: Vár a Szajna s elrejt a Bakony. Nagy az én bűnöm: a lelkem. Bűnöm, hogy messzelátok és merek. Hitszegő vagyok Álmos fajából S máglyára vinne Egy Irán-szagú, szittya sereg. Jöhetnek: Páris szivén fekszem, Rejtve, […] Olvass tovább