Ajánljuk:

  • in

    Ágh István: Várd a másik szív verését

    Ágh István: Várd a másik szív verését Menyasszonyi koszorúdat, a havas, viaszos ágat, mint újjongók a kalapjukat, te a vándormadarak közé vágtad. Ködös magasból lógott a téli alma, meg a sivár nap – a lombokból már újabb zenéjét hallottuk a havazásnak. Elnehezült a Balaton, az égből kiesett zölden, a sok lakatlan villa unalma, kínja meztelenkedett […] Olvass tovább

  • in

    Ágh István: Didergő

    Ágh István: Didergő Tél, te gonosz, ráadás bajunkra, nyakunkba hoz szegénységünk gondja. Megfagy a krumplink, édessé rohad, masinánk bedöglik, bereked a csap, áthűl a rikkancs, meggebed az ács. Minket ne bosszants, minket ne bánts! Rossz régi világ rémképe vagy, húst, vastag ruhát, tüzifát adj. Tél, te gonosz, fogacsi-ronda, képünkbe vigyorogsz, fölülsz a nyakunkba! Olvass tovább

  • in

    Ágh István: Befejező

    Ágh István: Befejező Jobban hiányzom erkélye madarának, keze sem melegebb, mint ez a vasnyelü kés kezemben, ha egy utcai lámpa több kedvességet áraszt, mit keressek mellette, mért szeressem? Már csak pusztulnom lehetne miatta, akit magammal fölcseréltem, úgy szerettem, hát elhagyom pofon, ölelés nélkül, hogy légzését is elfeledjem. Olvass tovább

  • in

    Ágh István: Zsúfolt vonatok

    Ágh István: Zsúfolt vonatok Rengnek emberek, csomagok, cigarettafüst, törött árnyak. Zsúfoltak a vonatok, hordják egész hazámat. Lepereg lábunkról a sár, olajos padlón szikkad keményre erdő, mező – sokféle táj összehordott törmeléke. Meglódult életek ülnek ketrecbe zárva, gyökeret ver a sárga füst arcukba, terheik halmazába. Kártyáznak – ujjaik közé szívet, zöld gallyat szednek sietősen, tekintetük mint […] Olvass tovább

  • in

    Ágh István: 55 napja

    Ágh István: 55 napja 55 napja nem fürödtem karodban, nem láttam nőt, nem ittam. Nadrágomon a piszok fényes. Mosom a lábam, betonvályúban szappanhabot taposok. Kapcát tekerek. Falevelet söprök. Köpök a savanyú vadalmától. Nem látlak téged. Nem foglak téged. Csak egy karabélyt, a halál óráján a nagymutatót. Csak egy kulacsot, a katonák nevével telefirkált edényt. Csak […] Olvass tovább

  • in

    Ágh István – Halálig biztató

    Ágh István – Halálig biztató Kutyánk hazaszökdel havasan, véresen, pofájába ragadt a vadnyúlszőr, a föld. Tengeriszárcsomók rikácsolnak a szélben – keménységük egy világot kitölt. Szavam, lélegzetem, mint fehér agancsot korcs bodzafák között most számon hordozom. Örömre ölt malac, fagybahasító láng szérűjében sürög az én gyerekkorom. A réges-régi tűz már szemem fénye lett, csak szemeimből ki […] Olvass tovább

  • 10 Ágh István vers, amit ma érdemes elolvasnod
    in

    10 Ágh István vers, amit ma érdemes elolvasnod

    Mutatjuk az Ágh István vers összeállítást. Ágh István a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító. Nagy László öccse. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Eredeti neve Nagy István, de ennek írói foglaltsága miatt első jelentkezésétől (1958) Ágh néven publikál. Írói nevét 1968-ban […] Olvass tovább

  • in

    Ágh István – Május

    Jöjjön Ágh István – Május verse. Szerelem tűzvésze, bujálkodás körül, virágpor, sárga láz, a lombokon ragály. Párzások fényeit húzza a vadgalamb hegynek meredeken – zörög a cserebogár. Úgy muzsikál az ég, mint kék szódásüveg. Szerelem, megtalálsz mindenütt mint a szél, – nem vagyok átkozott, ne hagyd hogy az legyek lobogásod a világ végéig ér. Köszönjük, […] Olvass tovább

  • ...