Ágh István
Ajánljuk:
-
in VERSEKÁgh István: Búzavirág
Ágh István: Búzavirág Ne félj! most olyan messze mint az ég, de onnan hozza el neked búzakék vigaszát, egy csipet madárlátta végtelent, magasok zafírcsillagát szemén, kiskanál óceánt neked, jéghegyről jégmadárka kék tollát azúr utakon menti át, búzavirággá fárad azután, ne féltsd! csodálatos, csodáld! Olvass tovább
-
in VERSEKÁgh István: Könnyelmű vers
Ágh István: Könnyelmű vers Nagykabátom zálogházban, svájcisapkám elveszett, szeretőmet másnak adtam, új szeretőt nem lelek. Kószálok a verőfényben, sugárral fölbetűzött ropogó zöld szél a pénzem, röpköd ujjaim között. Olvass tovább
-
in VERSEKÁgh István: Várd a másik szív verését
Ágh István: Várd a másik szív verését Menyasszonyi koszorúdat, a havas, viaszos ágat, mint újjongók a kalapjukat, te a vándormadarak közé vágtad. Ködös magasból lógott a téli alma, meg a sivár nap – a lombokból már újabb zenéjét hallottuk a havazásnak. Elnehezült a Balaton, az égből kiesett zölden, a sok lakatlan villa unalma, kínja meztelenkedett […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁgh István: Befejező
Ágh István: Befejező Jobban hiányzom erkélye madarának, keze sem melegebb, mint ez a vasnyelü kés kezemben, ha egy utcai lámpa több kedvességet áraszt, mit keressek mellette, mért szeressem? Már csak pusztulnom lehetne miatta, akit magammal fölcseréltem, úgy szerettem, hát elhagyom pofon, ölelés nélkül, hogy légzését is elfeledjem. Olvass tovább
-
in VERSEKÁgh István: Zsúfolt vonatok
Ágh István: Zsúfolt vonatok Rengnek emberek, csomagok, cigarettafüst, törött árnyak. Zsúfoltak a vonatok, hordják egész hazámat. Lepereg lábunkról a sár, olajos padlón szikkad keményre erdő, mező – sokféle táj összehordott törmeléke. Meglódult életek ülnek ketrecbe zárva, gyökeret ver a sárga füst arcukba, terheik halmazába. Kártyáznak – ujjaik közé szívet, zöld gallyat szednek sietősen, tekintetük mint […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁgh István: 55 napja
Ágh István: 55 napja 55 napja nem fürödtem karodban, nem láttam nőt, nem ittam. Nadrágomon a piszok fényes. Mosom a lábam, betonvályúban szappanhabot taposok. Kapcát tekerek. Falevelet söprök. Köpök a savanyú vadalmától. Nem látlak téged. Nem foglak téged. Csak egy karabélyt, a halál óráján a nagymutatót. Csak egy kulacsot, a katonák nevével telefirkált edényt. Csak […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁgh István – Halálig biztató
Ágh István – Halálig biztató Kutyánk hazaszökdel havasan, véresen, pofájába ragadt a vadnyúlszőr, a föld. Tengeriszárcsomók rikácsolnak a szélben – keménységük egy világot kitölt. Szavam, lélegzetem, mint fehér agancsot korcs bodzafák között most számon hordozom. Örömre ölt malac, fagybahasító láng szérűjében sürög az én gyerekkorom. A réges-régi tűz már szemem fénye lett, csak szemeimből ki […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁgh István – Május
Jöjjön Ágh István – Május verse. Szerelem tűzvésze, bujálkodás körül, virágpor, sárga láz, a lombokon ragály. Párzások fényeit húzza a vadgalamb hegynek meredeken – zörög a cserebogár. Úgy muzsikál az ég, mint kék szódásüveg. Szerelem, megtalálsz mindenütt mint a szél, – nem vagyok átkozott, ne hagyd hogy az legyek lobogásod a világ végéig ér. Köszönjük, […] Olvass tovább