Tag Archives: anyák napi versek

A 14 legszebb vers anyák napjára

Csokorba gyűjtöttünk 14 szebbnél szebb anyák napi verset! Bízunk benne, hogy mindenki talál kedvére valót édesanyának, nagymamának, vagy dédmamának. Nadányi Zoltán: Anyu Pákolitz István: Anyámnak Osvát Erzsébet: Ha itthon vagy… Mi van ma, mi van ma Móra Ferenc: Anyának Csanádi Imre: Mi van ma, mi van ma? Donászy Magda: Édesanyámnak Este jó, este jó Zelk Zoltán: Este jó, este jó Petőfi Sándor: Fekete ...

Jöjjön Donászy Magda: Ajándék verse. Színes ceruzával rajzoltam egy képet, anyák napján reggel, Édesanyám néked. Lerajzoltam én egy aranyos madarat, aranyos madárra aranyos tollakat. Elkészült a madár, Nem mozdul a szárnya… Pedig hogyha tudna, a válladra szállna. Eldalolná csöndben tenéked egy dalban, amit anyák napján mondani akartam

Jöjjön Mentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek verse. Mikor járni tanítottál, lehajoltál hozzám. Azt súgtad, hogy: drága kincsem… s megcsókoltad orcám. Ölelgettél, cirógattál, ápoltad a lelkem. Kedves szóval terelgettél – bármi rosszat tettem. Oly sok éjjel virrasztottál kívánságom lesve. Álmot hozó meséd nélkül sose múlt el este. |Ritka szavak kvíz – melyik ismert magyar versekben találkozhatunk velük? KLIKK!| Beszédre is tanítottál ...

Jöjjön Mentovics Éva: Az én anyukám verse. Szemed tükre mint a gyémánt, úgy tündököl, úgy ragyog… elmondtad már milliószor: legszebb kincsed én vagyok. Mesét mondasz lefekvéskor, simogatsz, ha felkelek, s hogyha néha úgy visítok, hogy az ég is megremeg, kifürkészed, mi a gondom, megtörlöd a szememet, hiszen tudod, mindent megold az anyai szeretet. Elnézted, ha céklalével pacáztam az ebédnél, s ...

Jöjjön Pákolitz István: Anyámnak verse. Hogyha virág lennék, ölelnélek jó illattal; hogyha madár lennék, dicsérnélek zengő dallal; hogyha mennybolt lennék, aranynappal, ezüstholddal, beragyognám életedet csillagokkal. Virág vagyok: ékes, piros szirmú, gyönge rózsaág; madár vagyok: fényes dalt fütyülő csöpp rigócskád; eged is: szépséges aranynappal, ezüstholddal, beragyogom életed csillagokkal.

Jöjjön Móra Ferenc: Anyának verse. Álmomban az éjszaka aranykertben jártam. Aranykertben aranyfán aranyrigót láttam. Aranyrigó énekét a szívembe zártam. Ahány levél lengedez szélringatta ágon, ahány harmatcsepp ragyog fűszálon, virágon Édesanyám, fejedre annyi áldás szálljon.

Jöjjön Donászy Magda: Édesanyámnak verse. Te vagy a nap fenn az égen. Én kis virág meseréten. Ha nem lenne nap az égen, nem nyílna ki a virág. Virág nélkül de szomorú lenne ez a nagy világ.

Jöjjön Nadányi Zoltán: Anyu című verse. Tudok egy varázsszót, ha én azt kimondom, egyszerre elmúlik minden bajom, gondom. Ha kávé keserű, ha mártás savanyú, csak egy szót kiáltok, csak annyit, hogy: anyu! Mindjárt porcukor hull kávéba, mártásba, csak egy szóba került, csak egy kiáltásba. Keserűből édes, rosszból csuda jó lesz, sírásból mosolygás, olyan csuda-szó ez. „Anyu, anyu! Anyu!” hangzik este-reggel, ...

Jöjjön Zelk Zoltán: Reggel óta… verse. Reggel óta tanakodtam, Mit mondhatnék teneked. Olyan szépet gondoltam ki, elmondani nem lehet! Nem leltem rá szavakat, még verset sem tanultam! Minden amit elmondhatnék, itt van egy szál virágban!

Jöjjön Dsida Jenő: Hálaadás verse. Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel. Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel. Áldott teste, lelke csak érettem fárad. Köszönöm, Istenem az édesanyámat. Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban – itt e földön senki sem ...

Jöjjön Csorba Piroska: Mesélj rólam verse. Mesélj anya, milyen voltam, amikor még kicsi voltam? Az öledbe hogyan bújtam? És tehozzád hogyan szóltam, amikor nem volt beszédem? Honnan tudtad, mit kívánok? Megmutattam a kezemmel? Mesélj rólam! Hogy szerettél? Engem is karodba vettél, meleg tejeddel etettél? Akárcsak a testvéremet? Gyönyörködtél akkor bennem? Úgy neveztél: kicsi lelkem? És amikor még nem voltam, a ...

Jöjjön Weöres Sándor: Buba éneke verse. Ó, ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék – Minden este morzsára, búzára visszaszállnék anyám ablakára. Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék – nyári éjen, fehér holdsütésben, elcsitulnék, jó anyám ölében. Ó, ha csillag volnék, kerek égen, csorogna a földre, sárga fényem – Jaj, de onnan vissza sose járnék ...

Jöjjön Falu Tamás: Anyád verse. Aki jó volt hozzád, az volt az anyád, minden pillanatban gondolt o reád. Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt, félre tolt az útból, s elé o feküdt. Aki jó volt hozzád, az volt az anyád, ha fáztál, a lelkét terítette rád. Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd, simogatta sebed, sírta könnyeid. Hogyha megbántottad ...

Jöjjön Kiss Jenő: Anyád szemében verse. Anyád szemében ott a nap; sugarai rád hullanak, hogy nőj te szépen. Anyád szemében ott a hold, beteg, ha voltál, rád hajolt a lázas éjben. Anyád szemében ott a víz; a könny, ha utad félre visz, jaj! baj ne érjen… Anyád szemében ott a tűz: ha csüggednél, szívedbe tűz, lobogjon, égjen!

Jöjjön Farkas Árpád: Anyák némasága verse. Csak a gyermekek tudják mohó irtózattal a késeket nézni. Mint a hegedű, az anyák melléhez szorítva énekel a kenyér, a villanó penge simulása benne hópuha muzsika. Morzsák havazásába tartják arcukat a gyermekek, csak ok, ok tudják az anyák mellére szaladó késeket mohó iszonyattal nézni. Távolodnak tőlünk az anyák, kiürülnek álmainktól, mint az edények. Mellük, ...

Jöjjön Szabó Lőrinc: Az anyák verse. Csak egy voltak kivétel, az Anyák Szentek és ápolónők: a csodát, a jelenést láttam bennük. A nagy odaadást, az aggodalmakat, a virrasztást, a könnyet, s mind, amit a no szenved, ha otthon dolgozik, a gondviselést. Hogy testileg mi a férj, feleség s a család viszonya, nem sejtettem-kutattam. Valami, éreztem, előre elrendeli, ki hol álljon, ...

Jöjjön Fazekas Anna: Köszöntő verse. Hajnaltájban napra vártam, hűs harmatban térdig jártam, szellő szárnyát bontogatta, szöghajamat fölborzolta. Hajnaltájban rétre mentem, harmatcseppet szedegettem, pohárkába gyűjtögettem, nefelejcset beletettem. Hazamentem, elpirultam, édesanyám mellé bújtam, egy szó sem jött a nyelvemre, könnyem hullt a nefelejcsre. Édesanyám megértette, kicsi lányát ölbe vette, sűrű könnyem lecsókolta, kedve szóval, lágyan mondta: „Be szép verset mondtál, lelkem, be ...

Jöjjön Mentovics Éva: A legszebb ünnepen verse. Oly fénylő a pillantásod, mint égen a csillagok. Felém nevet kedves arcod, ha megjöttem, itt vagyok. Úgy ölel át féltő karod, mint dombok a völgyeket, melengető, kósza szellő a májusi zöld gyepet. Kacagásod oly gyöngyöző, mint erdőn a kispatak, amikor a lombok közül csörgedezve kiszalad. Hangod bársony melegével kényezteted lelkemet. Pihentető meséd után ...

Jöjjön Nagy Ferenc: Édesanyám verse. Van egy szó, van egy név ezen a világon, Melegebb, színesebb, mint száz édes álom. Csupa virágból van, merő napsugárból.. Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól. Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja, Örömében sir az, aki e szót hallja. Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja, Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya. A amikor a szíved már ...

Jöjjön Jancsik Pál – Anyák napjára verse. Édesanyám, ma már tudom, mennyit dolgozol érettem, kicsi vagyok még, de azért nagy jóságod megértettem. Néked mindent megköszönni szavam elég sosem lehet, engedd meg, hogy szép csöndesen megcsókoljam dolgos kezed.

Jöjjön Szép Ernő: Anyám című verse. Ugyebár barátom Nem kell ahhoz számtan, Hogy megolvashassam, Nekem itt összesen Hány édesanyám van: Tudhatom, láthatom Ugyebár hogy hány van: egyetlen, egyetlen Egyetlen anyám van. Ó, jóságos isten Hogy kell rá vigyáznom, Másikat nem kapok Sehol a világon.

Jöjjön Petőfi Sándor: Fekete kenyér verse. Miért aggódol, lelkem jó anyám? Hogy kenyeretek barna, emiatt? Hisz meglehet, ha nincs idehaza, tán fehérebb kenyérrel él fiad? De semmi az! Csak add elém, anyám, bármilyen barna is az a kenyér! Itthon sokkal jobb ízű énnékem a fekete, mint máshol a fehér!

Jöjjön Csanádi Imre: Mi van ma, mi van ma? verse. Mi van ma, mi van ma? Édesanyák napja. Pár szál virág a kezemben: édesanyám kapja. Azt is azért adja, aki szorongatja: Édesanyám, édesanyám jó szívvel fogadja!

Jöjjön Osvát Erzsébet: Ha itthon vagy… verse. Ha itthon vagy, olyan jó nekem. Szobánk is megszépül hirtelen. Vidám lesz minden: a cserép virág, a képeskönyvek és Mica cicánk. Tudom, nem lehetsz mindig velem. Hazavárlak mégis szüntelen – hangod hallani, játszani veled, megsimogatni fáradt, szép kezed.

Jöjjön Ágh István: Virágosat álmodtam verse. Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgó virág voltam álmomban, édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál.

jöjjön Mentovics Éva: Az én titkom verse. Megsúgok egy titkot halkan, el ne áruld senkinek! Kukkants be majd egyszer hozzánk, hogyha nekem nem hiszed. Szárnyait és angyalhaját én láthatom, senki más, nem lehet ő, csak egy angyal angyal bizony, nem vitás. Este, mikor ágyba bújok, hozzám hajol, betakar, mesét olvas – kettőt-hármat – nem távozik egyhamar. Kakaót főz, mikor reggel ...