A versek oldala
Áprily Lajos, született Jékely János Lajos József Attila-díjas költő, műfordító. Jékely Zoltán édesapja.
Jöjjön Áprily Lajos: Vigasztaló vers költeménye. Ne félj, az óra meg nem áll,szelek szűnnek, vizek apadnak.Hiába hosszú, vége leszaz éjszakai sivatagnak. Sívó, sötét homok feletta hajnalszél kibontja szárnyáts elmenekül a puszta-rém,a bíboros ruháju skárlát. Ne félj, az óra meg nem áll.Reggel felé elszáll a láz is,reggelre enyhülés fogad,forrásvizes, hűvös oázis. Új fénnyel csillogó utunkriasztó árnyékkal […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Védekezés verse. Próbálgatom, tanulgatom, hogy ne szeresselek nagyon. Félelmesek a viharok, s én romló törzsű fa vagyok. S minden nagy érzés új gyökér, mely földbe köt, ha mélyet ér. Magam hullásra készítem, gyökereimet gyengítem: Ha a viharban dőlni kell, fogódzás nélkül dőljek el. Olvass tovább
Áprily Lajos: Didergés a tavaszban Tél-ízű nap. Ködös, hideg, komor. Didereg a fehér kökénybokor. Zsugorodnak a patakparti fák. Dideregsz, ember. Dideregsz, világ. Olvass tovább
Áprily Lajos: Március A nap tüze, látod, a fürge diákot a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt. Csengve, nevetve kibuggyan a kedve s egy ős evoét a fénybe kiált. Régi, kiszáradt tó vize árad, néma kutakban a víz kibuzog. Zeng a picinyke szénfejű cinke víg dithyrambusa: dactilusok. Selymit a barka már kitakarta, sárga virágját bontja a […] Olvass tovább
Áprily Lajos: Ősz Most már a barna, dérütötte rónán mulandóságról mond mesét a csend. Most már szobádba halkan elvonulhatsz s hallgathatod az álmodó Chopint. Most már a kályhatűz víg ritmusára merenghetsz szálló életed dalán, míg bús ködökből búcsút int az erdő, mint egy vöröshajú tündérleány. Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Ajánlás verse. Ne haragudj. A rét deres volt, a havasok nagyon lilák, s az erdő óriás vörös folt, ne haragudj: nem volt virág. De puszta kézzel mégse jöttem: hol a halál nagyon zenél, sziromtalan csokrot kötöttem, piros bogyó, piros levél. S most add a lelked: karcsu váza, mely őrzi még a nyár borát […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Jöjj, négysoros verse. Jöjj, négysoros, jöjj. Versed nem szaval, ódává nem növesztheted magad. De napomon ez a négy sor vonal, életjel, mit lelkem lelkemnek ad. Jöhet még egy rövid vers? Klikk: rövid magyar versek Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Szeptemberi fák verse. Bükkök smaragd színét erezve fent az első pár vörös folt megjelent. Állunk. Kezedben késő kék virág. Azt mondod: Ősz. Az első őszi fák. Én azt mondom: Vér. Vérfoltos vadon. Elhullt a Nyár a nagy vadászaton. Amerre vitte buggyanó sebét, bíboros vére freccsent szerteszét. Ahol a nyom-vesztő bozóthoz ért, hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Pataki bor verse. Nézd azt a kéklő, kúpos hegykaréjt: itt ősi korban tűz formált talajt. A városvégre hajló dombokon a venyigében vulkán lelke hajt. Baráti szívek közt, a hegy tövén ízlelgetem borát, a csodajót. Varázsa múltat kápráztat felém, borozgató nagyokról víziót. Ifjú Balassa Bálint itt mulat, sűrűn koccan s kondul az ón-pohár, kemény […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: A somvirágos oldal verse. Elment a gond a hóval, felhőn is fény nevet. A somvirágos oldal arannyal integet. Ha utas jön hajóval, a hegyre feltekint: – Ni, somvirágos oldal… És issza azt a színt. Itt ős szó járta s ó dal, a Zách-lány is dalolt, a somvirágos oldal sütkérezője volt. A somvirágos […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Álmodozva verse. Be szép álmom volt az éjjel! Szülőföldemen valék! Az az erdő, az a kunyhó, Melyet régtől ösmerék. Azon hegyek, azon völgyek Voltak szemeim előtt, Melyeket én mind otthagytam Két bús évvel ezelőtt. Az a tüzes hegyi patak Kristálytiszta vizével, Szürke színű porondjával, Kanyargós, szűk medrével. Mindezt néztem, mindezt láttam És […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Akarsz-e fényt? verse. Homály. A bimbós sombokor ködpermetegben ázik. Hozok egy ágat, vízbe tedd, vázádban kivirágzik. Pár nap s kibontja szirmait, mintha kénlánggal égne. S a verandán szétsugaraz a tavasz szőkesége. Olvass tovább