A versek oldala
Jöjjön Arany János: Magányban verse. Az óra lüktet lassu percegéssel, Kimérve a megmérhetlen időt; Ébren a honfigond virasztva mécsel, Homlokra összébb gyűjti a redőt. Vajúdni meddig tart még e világnak? Sors! óraműved oly irtóztató: Hallom kerekid, amint egybevágnak: De nincs azokhoz számlap, mutató. Jön, jön… egy istenkéz sem tartja vissza… Mint mélybe indult sziklagörgeteg: Élet? […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Árva fiú verse. Árva fiú sír az ablak alatt, Ifi’asszony a szobában múlat. „Anyám, anyám! hideg van itt, Bocsáss be, Bocsáss be.” „Megállj, poronty… megyek ki csak, Megállj te!” Ifi’asszony gyújt lobogó lángot, Süti annál a csöröge-fánkot. „Anyám, anyám! eressz be már, Ehetném, Ehetném. ” „Csak ezt is még a föld alá […] Olvass tovább
Arany János: Balzsamcsepp Szív, örömtől elszokott szív, Multak gyászos özvegye! Meghervadtál, meghajoltál – Az vagy-é még, aki voltál, Árva szívem, az vagy-e? Óh, neked már fáj a bú is, Az öröm is fáj neked! Bánt az árnyék, a derű is, Bánt az édes, keserű is, Mint a szegény beteget. Nem a régi fájdalom már, Évek […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Both Bajnok özvegye verse. Hunyad alatt, egy kis házban, Élt az özvegy, talpig gyászban; Mint gyümölcs a fát, lehajtja Nehéz gondja, gondolatja: Neveletlen négy magzatja. „Gyertek elő – monda – gyertek Négy apátlan árva gyermek: Hadd szelek most a kenyérből, Nem puhából, nem fehérből: Csak az árvai szegényből! Hatalommal a rokon-had Elfoglalta […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – A legszebb virág verse. Szép virág a rózsa, hát még a bimbója! Mert az ég harmatja mindennap mosdatja; Szép virág a szűz lyány innepnapra kelve: De legszebb virág a haza szent szerelme. Nem terem a kertbe’, a fekete földbül, Sem a virágágyból soha ki nem zöldül: Csak terem az épen az […] Olvass tovább
Arany János költeménye 2019. június 29-én a hét verse lett az egyik internetes oldalon. A szabadságharc leverését követő súlyos években íródott ez a ragyogó vers, a „fülemile-pör” krónikája. Tükröt tart ma is, s azt is kérdezi, oda tudunk-e figyelni a kis fülemüle csodálatos istendicséretére. A vers e legszebb része, melyet Arany ritmikailag is kiemelt, feledhetetlen, […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Tengeri hántás verse. Ropog a tűz, messze süt a vidékre, Pirosan száll füstje fel a nagy égre; Körülállja egynehány fa, Tovanyúlik rémes árnya; S körül űli a tanyáknak Szép legénye, szép leánya. „Szaporán, hé! nagy a rakás; mozogni! Nem is illik összebúva susogni. Ki először piros csőt lel, Lakodalma lesz az ősszel. […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Gyermek és szivárvány verse. Allegoria Sirt az ég egyik szemével, A másikkal nevetett; Páros ívű szép szivárvány Koszorúzta keletet: Szép szivárványt, barna felhőn, Nézte ábrándos fiú, Egy sovárgó méla gyermek, Kékszemű, de szöghajú. „Be gyönyörű híd az ottan! Égi híd az” gondolá, „Óh, talán ott járnak épen Az angyalok fel s alá! […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Magányban című verse Rátóti Zoltán előadásában. Az óra lüktet lassu percegéssel, Kimérve a megmérhetlen időt; Ébren a honfigond virasztva mécsel, Homlokra összébb gyűjti a redőt. Vajúdni meddig tart még e világnak? Sors! óraműved oly irtóztató: Hallom kerekid, amint egybevágnak: De nincs azokhoz számlap, mutató. Jön, jön… egy istenkéz sem tartja vissza… Mint […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: A nagy munka verse. Szót, ragot és képzőt idegentől mennyit oroztál Attól fogva, hogy e négy folyam árja itat, Miklosich és Dankovszky nyomán s irigyelve babérjok’ Egy sereg ifju tudós rád bizonyitja mohón. S minthogy utánok a szláv böngészni valót nem igen hágy, Most jön a német, oláh, új-görög és talián, Perzsa, […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Meddő órán verse. Belenézek a nagy éjszakába, alszik a föld maga árnyékába’. Itt, vagy amott csillagok röppennek: gondolatim is úgy jönnek-mennek. Gondolatom szappan-buboréki csillogók, mint odafenn az égi: de töredék mindkettőnek útja, mind szétpattan, mielőtt megfutja. Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Ősz felé verse. Oh, mint szeretném újra élni Az ifjuság arany korát, Még egyszer újra átremélni Hosszú reményeim sorát, – Hévvel haladni a tetőnek, Borítaná bár köd, homály – Míg fénybe’ most, a lejövőnek Ragyogva, de mögötte áll! Olvass tovább