A versek oldala
Jöjjön Arany János: Meddő órán verse. Belenézek a nagy éjszakába, alszik a föld maga árnyékába’. Itt, vagy amott csillagok röppennek: gondolatim is úgy jönnek-mennek. Gondolatom szappan-buboréki csillogók, mint odafenn az égi: de töredék mindkettőnek útja, mind szétpattan, mielőtt megfutja. Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Ősz felé verse. Oh, mint szeretném újra élni Az ifjuság arany korát, Még egyszer újra átremélni Hosszú reményeim sorát, – Hévvel haladni a tetőnek, Borítaná bár köd, homály – Míg fénybe’ most, a lejövőnek Ragyogva, de mögötte áll! Olvass tovább
Jöjjön Arany János: A bujdosó verse. Párjavesztett gilicének szíve fáj, Fülemile panaszától zeng a táj; Ne szomorkodj fülemile, gerlice: A te bajod az enyémhez semmise. Égi madár hegyen-völgyön megszállhat, Társa helyen társra megint találhat: Jaj, de nekem nincs se hazám, se párom, A világot egyes-egyedül járom. Messzi honom tája körül jaj be kék… Azt se […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Visszatekintés verse. Én is éltem… vagy nem élet Születésen kezdeni, És egynehány tized évet Jól- rosszúl leküzdeni? Én is éltem… az a sajka Engem is hányt, ringatott, Melyen kiteszi a dajka A csecsemő magzatot. Első nap is oly borultan Hajola reám az ég! S hogy nevetni megtanultam, Sírni immár jól tudék; Sohase birám […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: A walesi bárdok verse Latinovits Zoltán előadásában. Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány. Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér? S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt’ Mint akarom, s mint a […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: A bajusz. Volt egy falu – nem tudom, hol, Abba’ lakott – mondjam-é, ki? Se bajusza, Se szakálla, Egy szőrszála Sem volt néki; Annálfogva helységében Nem is hítták egyéb néven: Kopasz-szájú Szűcs György bátya; E volt az ő titulája. No mert (közbe legyen mondva) Azt az egyet meg kell adni, Hogy a […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Epilógus verse Szacsvay László előadásában. Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam, Gyalog bizon’… Legfölebb ha omnibuszon. Láttam sok kevély fogatot, Fényes tengelyt, cifra bakot: S egy a lelkem! Soha meg se’ irigyeltem. Nem törődtem bennülővel, Hetyke úrral, cifra nővel: Hogy’ áll orra Az út szélin baktatóra. Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Sejtelem verse. Életem hatvanhatodik évébe Köt engemet a jó Isten kévébe, Betakarít régi rakott csűrébe, Vet helyemre más gabonát cserébe. Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Domokos napra verse Bessenyei Ferenc előadásában. Arany János: Domokos napra Midőn szüleid és mind akik szeretünk Nyájas köszöntéssel tehozzád sietünk; Midőn kedvedért a – bár hiános – család Vígan ülte körül innepi asztalát: Kedves fiú, hát én mit adjak most neked? Egy édes csemegét: hizelgő éneket?… Nem! azt én nem adok, te […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Letészem a lantot verse. Letészem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt. Nem az vagyok, ki voltam egykor, Belőlem a jobb rész kihalt. A tűz nem melegít, nem él: Csak, mint reves fáé, világa. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Más ég hintette rám mosolyját, Bársony palástban járt a […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Híd-avatás verse Latinovits Zoltán előadásában. És kártya perdül, kártya mén; Bedobta… késő visszavenni: Ez az utolsó tétemény: „Egy fiatal élet-remény.” A kártya nem „fest”, – a fiúnak Vérgyöngy izzad ki homlokán. Tét elveszett!… ő vándorútnak – Most már remény nélkül, magán – Indúl a késő éjtszakán. Előtte a folyam, az új […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Az elhagyott lak verse. Áll a kis lak pusztán, ridegen, Gyom veri fel nyájas udvarát; Kapujánál jő megy idegen S „ki van itthon, hej no?” bekiált. Ki van itthon? kérdi kétszer is, De szavára senki nem felel: Üres a ház, meg a félszer is, Hogy lakosa élne, semmi jel. Vidor ösveny, a […] Olvass tovább