Ajánljuk:

  • in

    Babits Mihály: Sugár

    Jöjjön Babits Mihály: Sugár verse. Hogy bomlanak, hogy hullanak a fésük és gyürüs csatok: ha büszkén a tükör előtt bontod villanyos hajzatod! Úgy nyúlik karcsú két karod a válladtól a fürtödig, mint antik kancsó két füle ha könnyed ívben fölszökik. Ó kancsók kincse! drága kincs! Kincsek kancsója! Csókedény! Hozzád hasonló semmi sincs, szent vággyal nézlek […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Egy szomorú vers

    Jöjjön Babits Mihály: Egy szomorú vers költeménye. Babits Mihály: Egy szomoru vers melyben a költő azon panaszkodik, hogy nincsen barátja. Nekem nem volt barátom, tőlem mindenki fut, társaim elkerültek mint idegen fiut, idegent, megvetettet, ki mindég mostoha, kit senki sem szerethet, nem is szeret soha. Magányosnak születtem, baráttalan vagyok, így lettem, ami lettem, mindentől elhagyott, […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Ballada Írisz fátyoláról

    Jöjjön Babits Mihály: Ballada Írisz fátyoláról verse. Megjön a tavasz tarkasága: fehér pöttyök és piros pontok, virágos fák, tavaszi gondok, tavaszi sírok ciprusága, fehér virág hull barna sárba, szelet mond az alkonyi pír is; halálvágy száll a bús muzsákba, mikor zöld köntösét cifrázza Irisz. S megjön a nyárnak tarkasága: poros utak, száraz porondok, a kertkarókon […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Októberi ájtatosság

    Jöjjön Babits Mihály: Októberi ájtatosság verse. Távozzál el Uram én tőlem Jób Könyve A kórus padján, honnan a rácson át látni a templom sok kicsi villanyát mert az imát villany kiséri s uj tüze régi Urunk dicséri: a kórus padján egymagam ülök én, mint egy kárvallott, elkeserült legény, bárány-e, bárány-e vagy farkas? Szól a litánia: lelkem, […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Esti kérdés

    Jöjjön Babits Mihály: Esti kérdés verse. Midőn az est, e lágyan takaró fekete, síma bársonytakaró, melyet terít egy óriási dajka, a féltett földet lassan eltakarja s oly óvatossan, hogy minden füszál lágy leple alatt egyenessen áll és nem kap a virágok szirma ráncot s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán nem veszti a szivárványos zománcot és […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Téli dal

    Jöjjön Babits Mihály: Téli dal verse. melyben a költő magát és társait bányászokhoz hasonlítja Esik a hó, a dal ma megered esik a hó a kályha szíve halkan dobbanó a dal ma szép lesz, mély lesz és enyém, szimbolumokkal teljes költemény. Mondom nektek, hogy bányászok vagyunk mondom bizony, bár elfog gyakran a mélységiszony s mint aki […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Magamról

    Jöjjön Babits Mihály: Magamról verse. Nel mezzo… No s megvagyok már. Lettem ami lettem, sötét bár s néha könnyekig hasonlott: hiába! csöpp szőlőszemnek születtem, mely a nagy naptól édesedve romlott. Hány rossz madár vas-csőre vítt felettem, szememet tépve, (e parányi gyomrot, amelybe annyi fényt mohón föl-ettem), míg vére könnyé édesedve omlott. Rossz végzet tölté fürtömet […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Széchenyi

    Jöjjön Babits Mihály: Széchenyi verse. Szegény, lankadt lelkek, hova, hova csúszunk? Csak lefelé csúszunk, föl már sohse kúszunk uj idők árjával tehetetlen úszunk, régi partjainktól aggódva bucsúzunk. Régi nagy ujítónk, más ujító voltál harcod áldozat volt és eszményed oltár, eveződ viz ellen, ajakadon zsoltár tártál uj csatornát, hogy folyjon a holt ár. Hogy ne legyen […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Hiszekegy

    Jöjjön Babits Mihály: Hiszekegy verse. Nem hiszek én egy istenben, mert bárhova nézek, istent látok, ezert, s nem szomorú a világ. Egyike gyilkos, a másika áldott, másika részeg, Egyike zengő ég, másika néma virág. Mind hatalom, de nem egyenlők az erőre; ha egy int Gyakran a másik fut; gyakran a másika fél. Egyike fényes, a […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Tavaszi szél

    Jöjjön Babits Mihály: Tavaszi szél verse. Tavasz van, vagy tavasz se még. Ez a nap olyan fiatal, mint kislány arcán a mosoly: szöveg nélküli könnyü dal, mely maga se tudja talán hogy a témája szerelem, csak a világba mosolyog gyanutlan, csalva, szűzien. Ez a friss nap se tudja még hogy a földben zavart csinál amely nem […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Szerelmes vers

    Jöjjön Babits Mihály: Szerelmes vers költeménye. A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát homlokod havasa alatt, homlokod havát elfeledtető fényes nyári szemed szédületét szeretem és éneklem e szédület szeretetét. Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli, szédülsz, ha belevillansz; ki tudja, mivel van mélye teli? Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Játszottam a kezével

    Jöjjön Babits Mihály: Játszottam a kezével verse. Még most is látom a kezét hogy ágazott az ujja szét, oly szeliden, mint ágtól ág vagy halkan elvál öt barát, kik váltan is segitgetik egymást egy messze életig. Még egyre látom csöpp kezét: ugy dolgozott mint csöppke gép a himzőtűvel vánkosán: tündérfogócska – igazán – s hogy […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.