Babits Mihály versek
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKBabits Mihály: Esti kérdés
Jöjjön Babits Mihály: Esti kérdés verse. Midőn az est, e lágyan takaró fekete, síma bársonytakaró, melyet terít egy óriási dajka, a féltett földet lassan eltakarja s oly óvatossan, hogy minden füszál lágy leple alatt egyenessen áll és nem kap a virágok szirma ráncot s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán nem veszti a szivárványos zománcot és […] Olvass tovább
-
in VERSEKBabits Mihály: Egy szomorú vers
Jöjjön Babits Mihály: Egy szomorú vers költeménye. Babits Mihály: Egy szomoru vers melyben a költő azon panaszkodik, hogy nincsen barátja. Nekem nem volt barátom, tőlem mindenki fut, társaim elkerültek mint idegen fiut, idegent, megvetettet, ki mindég mostoha, kit senki sem szerethet, nem is szeret soha. Magányosnak születtem, baráttalan vagyok, így lettem, ami lettem, mindentől elhagyott, […] Olvass tovább
-
in VERSEKBabits Mihály: Tavaszi szél
Jöjjön Babits Mihály: Tavaszi szél verse. Tavasz van, vagy tavasz se még. Ez a nap olyan fiatal, mint kislány arcán a mosoly: szöveg nélküli könnyü dal, mely maga se tudja talán hogy a témája szerelem, csak a világba mosolyog gyanutlan, csalva, szűzien. Ez a friss nap se tudja még hogy a földben zavart csinál amely nem […] Olvass tovább
-
in VERSEKBabits Mihály: Játszottam a kezével
Jöjjön Babits Mihály: Játszottam a kezével verse. Még most is látom a kezét hogy ágazott az ujja szét, oly szeliden, mint ágtól ág vagy halkan elvál öt barát, kik váltan is segitgetik egymást egy messze életig. Még egyre látom csöpp kezét: ugy dolgozott mint csöppke gép a himzőtűvel vánkosán: tündérfogócska – igazán – s hogy […] Olvass tovább
-
in VERSEKBabits Mihály: Szerenád
Jöjjön Babits Mihály: Szerenád verse. melyben a költő kedvese szépségét dícséri és a saját szomorú bujdosásait és egyéb bánatait igen keserüli Zeng a nád a tó fölött zeng a szél a nádon — édes, álmaid között halld a szerenádom: ima rád e szerenád, tested titkos templomát dallal így imádom. Elefántcsont palota boltozatos melled kettős márványoszlopa […] Olvass tovább
-
in VERSEKBabits Mihály: Cigány a siralomházban
Jöjjön Babits Mihály: Cigány a siralomházban verse. Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt, ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas fényes, páncélos, ízelt bogarat. Úgy született később az ajkamon, mint a trombitahang, mint a trombitahang katonák szomjas, cserepes ajkain. De ma már oly halkan, elfolyva, remegve jön mint beesett szemek gödreiben remegve fölcsillan a […] Olvass tovább
-
in VERSEKBabits Mihály: Ádáz kutyám
Jöjjön Babits Mihály: Ádáz kutyám verse. Ádáz kutyám, itt heversz mellettem. Amióta a gazdád én lettem, ez a hely a legjobb hely tenéked: nem érhet itt semmi baj se téged. Rajtam csügg a szemed, hív imádás együgyű szálán csügg, boldog ádáz. Mert boldog ki jámborul heverhet valami nagy, jó hatalom mellett. S te jámbor vagy, […] Olvass tovább
-
in VERSEKBabits Mihály: Októberi ájtatosság
Jöjjön Babits Mihály: Októberi ájtatosság verse. Távozzál el Uram én tőlem Jób Könyve A kórus padján, honnan a rácson át látni a templom sok kicsi villanyát mert az imát villany kiséri s uj tüze régi Urunk dicséri: a kórus padján egymagam ülök én, mint egy kárvallott, elkeserült legény, bárány-e, bárány-e vagy farkas? Szól a litánia: lelkem, […] Olvass tovább
-
in VERSEKBabits Mihály: Egy rövid vers
Jöjjön Babits Mihály: Egy rövid vers írása. EGY RÖVID VERS melyben a költő saját lelkét szólítja meg és nagyon kegyetlen dolgokat mond neki Ó lélek, lélek, mivé kelle válnod! Idétlen fényre szülted ezer álmod. Utolsót holtan hordozod magaddal, mint holt gyermek lelkét viszi az angyal. De néha éjjel, éjes éjszakákon mikor magad vagy az egész […] Olvass tovább
-
in VERSEKBabits Mihály: Keserédes
Jöjjön Babits Mihály: Keserédes verse. Tiszta édesség volt a lelked az enyém tiszta keserűség. Óh, hogy öntöttem, hogy keverted, s egy erős Isten fújta tűzét – vak kovács – a bolond kohónak, mely ízek ötvényét koholta. Ki mondja meg ma már, mi volt a tied, s mi volt enyém? A szónak mily kémiája? Vert eleggyé összehulltunk, […] Olvass tovább
-
in VERSEKBabits Mihály: Sugár
Jöjjön Babits Mihály: Sugár verse. Hogy bomlanak, hogy hullanak a fésük és gyürüs csatok: ha büszkén a tükör előtt bontod villanyos hajzatod! Úgy nyúlik karcsú két karod a válladtól a fürtödig, mint antik kancsó két füle ha könnyed ívben fölszökik. Ó kancsók kincse! drága kincs! Kincsek kancsója! Csókedény! Hozzád hasonló semmi sincs, szent vággyal nézlek […] Olvass tovább
-
in VERSEKBabits Mihály: Új Leoninusok
Jöjjön Babits Mihály: Új Leoninusok verse. Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj. Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés gyűl a vihar serege: még lila s már fekete. Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák. Sápad a kék […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.