Ajánljuk:

  • in

    Babits Mihály: Sugár

    Jöjjön Babits Mihály: Sugár verse. Hogy bomlanak, hogy hullanak a fésük és gyürüs csatok: ha büszkén a tükör előtt bontod villanyos hajzatod! Úgy nyúlik karcsú két karod a válladtól a fürtödig, mint antik kancsó két füle ha könnyed ívben fölszökik. Nem pihenünk! Itt is van a 8 könnyű kérdés kvíz – mutatsz egy csodás telitalálatot? […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Játszottam a kezével

    Jöjjön Babits Mihály: Játszottam a kezével verse. Még most is látom a kezét hogy ágazott az ujja szét, oly szeliden, mint ágtól ág vagy halkan elvál öt barát, kik váltan is segitgetik egymást egy messze életig. Még egyre látom csöpp kezét: ugy dolgozott mint csöppke gép a himzőtűvel vánkosán: tündérfogócska – igazán – s hogy […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály – Fekete ország

    Jöjjön Babits Mihály – Fekete ország verse. Fekete országot álmodtam én, ahol minden fekete volt, minden fekete, de nem csak kívül: csontig, velőig fekete, fekete, fekete, fekete, fekete. Fekete ég és fekete tenger, fekete fák és fekete ház, fekete állat, fekete ember, fekete öröm, fekete gyász, fekete érc és fekete kő és fekete föld és […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Ádáz kutyám

    Jöjjön Babits Mihály: Ádáz kutyám verse. Ádáz kutyám, itt heversz mellettem. Amióta a gazdád én lettem, ez a hely a legjobb hely tenéked: nem érhet itt semmi baj se téged. Rajtam csügg a szemed, hív imádás együgyű szálán csügg, boldog ádáz. Könnyed műveltségi teszt – Megy a 8 jó válasz? Mert boldog ki jámborul heverhet […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Egy szomorú vers

    Jöjjön Babits Mihály: Egy szomorú vers költeménye. Nekem nem volt barátom, tőlem mindenki fut, társaim elkerültek mint idegen fiut, idegent, megvetettet, ki mindég mostoha, kit senki sem szerethet, nem is szeret soha. Magányosnak születtem, baráttalan vagyok, így lettem, ami lettem, mindentől elhagyott, mindég a szenvedésre vitézül víni kész: magányosság vitéze, magam ellen vitéz, barangoló borongó, […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Új Leoninusok

    Jöjjön Babits Mihály: Új Leoninusok verse. Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj. Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés gyűl a vihar serege: még lila s már fekete. Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák. Sápad a kék […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Cigány a siralomházba

    Jöjjön Babits Mihály: Cigány a siralomházba verse. Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt, ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas fényes, páncélos, ízelt bogarat. Izgalmas teszt! Felelj 7 kérdésre, és kitaláljuk melyik hónapban születtél! Úgy született később az ajkamon, mint a trombitahang, mint a trombitahang katonák szomjas, cserepes ajkain. De ma már oly halkan, […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: A lírikus epilógja

    Jöjjön Babits Mihály: A lírikus epilógja verse. Csak én birok versemnek hőse lenni, első s utolsó mindenik dalomban: a mindenséget vágyom versbe venni, de még tovább magamnál nem jutottam. Könnyed műveltségi teszt – Megy a 8 jó válasz? S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi, de hogyha van is, Isten tudja hogy’ van? Vak […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály – Balázsolás

    Jöjjön Babits Mihály – Balázsolás verse. Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs! Gyermekkoromban két fehér gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon s úgy néztem a gyertyák közül, mint két ág közt kinéző ijedt őzike. Tél közepén, Balázs-napon szemem pislogva csüggött az öreg papon, aki hozzád imádkozott fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az oltár előtt, kegyes szokás […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Esti kérdés

    Jöjjön Babits Mihály: Esti kérdés verse. Midőn az est, e lágyan takaró fekete, síma bársonytakaró, melyet terít egy óriási dajka, a féltett földet lassan eltakarja s oly óvatossan, hogy minden füszál lágy leple alatt egyenessen áll és nem kap a virágok szirma ráncot s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán nem veszti a szivárványos zománcot és […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Áldás a magyarra

    Jöjjön Babits Mihály: Áldás a magyarra verse. Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik. A haza, a haza egyenlő volt mindig ezer év óta már, és mindig az marad, mert nem darabokból összetákolt darab: egytest a mi hazánk, eleven valami! Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani. Máskor is hevert már elkötözött tagokkal. Zsibbadtan alélt a […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: A gazda bekeríti házát

    Jöjjön Babits Mihály: A gazda bekeríti házát verse. Léckatonáim sorban állnak már, pici földem a földből kikerítve, könnyü szál dzsidások módján állnak őrt, hatalmasan igazságukban; ők a törvény, ők a jog, erőm, munkám, nyugalmam és jutalmam ők, s jel hogy vagyok; sün-életem tüskéi e szakadt létben, kizárva minden idegent, de átbocsátva ami még közös maradt […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.