Ajánljuk:

  • in

    Babits Mihály: Ádventi köd

    Jöjjön Babits Mihály: Ádventi köd verse. Tél van megint! Reggel amint fölébredek, még betekint az utcalámpa sötét szobámba, mert odakint köd van megint. Elbuvik a nap-paripa az ég dugottabb aklaiba, hova a csillag- állatok bujnak nappalira: Kos, Bak, Bika… Tán a ravasz égi lovas “sötéten tartja”, míg egy kamasz s vig turf-inas a forró pálya […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: A csengettyűsfiú

    Babits Mihály: A csengettyűsfiú Minden reggeli látomásból szemem mögött dal erjed, érik mint nyilt hordóban aromás bor. Ázik az utca friss aranyban reggeli csengő csengi végig: ezüst hal az arany folyamban. Ó reggel, gyermek, gyönyörüség! kertek falán át egy karaj lomb tán a csengő szavára hajlong ó szent reggeli csengetyüsség! a kapu árnya aranyat vág. […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Karácsony elé, Inkának

    Babits Mihály: Karácsony elé, Inkának Hát újra Karácsony elé harangozom a szíveinket! Tavaly, tavaly, emlékszel-e? tavaly a Sors vetélt ki minket, a Sors, a vén harangozó s mint két harangnak nyelve, lengett a láb, a vér, a szív, a szó, a kéz, e lengő, bús ütő, s a hír, e szakadós huzó, s a csápos […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Sugár

    Jöjjön Babits Mihály: Sugár verse. Hogy bomlanak, hogy hullanak a fésük és gyürüs csatok: ha büszkén a tükör előtt bontod villanyos hajzatod! Úgy nyúlik karcsú két karod a válladtól a fürtödig, mint antik kancsó két füle ha könnyed ívben fölszökik. Ó kancsók kincse! drága kincs! Kincsek kancsója! Csókedény! Hozzád hasonló semmi sincs, szent vággyal nézlek […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Egy szomorú vers

    Jöjjön Babits Mihály: Egy szomorú vers költeménye. Babits Mihály: Egy szomoru vers melyben a költő azon panaszkodik, hogy nincsen barátja. Nekem nem volt barátom, tőlem mindenki fut, társaim elkerültek mint idegen fiut, idegent, megvetettet, ki mindég mostoha, kit senki sem szerethet, nem is szeret soha. Magányosnak születtem, baráttalan vagyok, így lettem, ami lettem, mindentől elhagyott, […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Az előkelő Tél

    Babits Mihály: Az előkelő Tél Olyan halk és hideg idő van, halk és hideg, halk és hideg: hallani szinte suhanóban a gyöngyház égen a telet. Selymesen száll ő rongyaink közt s arcba legyez, bár semmi szél… Óh láthatatlan, hűvös angyal, előkelő, gyönyörü Tél! S a hó is itt lesz nemsokára s minden egyszerre eleven. Aki […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Esti kérdés

    Jöjjön Babits Mihály: Esti kérdés verse. Midőn az est, e lágyan takaró fekete, síma bársonytakaró, melyet terít egy óriási dajka, a féltett földet lassan eltakarja s oly óvatossan, hogy minden füszál lágy leple alatt egyenessen áll és nem kap a virágok szirma ráncot s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán nem veszti a szivárványos zománcot és […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Fortissimo

    Babits Mihály: Fortissimo Haragszik és dúl-fúl az Isten vagy csak talán alszik az égben, aluszik vagy halott is épen – ki költi őt föl, emberek? Anyák, sírjatok hangosabban: akit föl nem ver annyi ágyú, rezzenti-é gyenge sírástok? És ne is könnyel sírjatok, mert a könny mind csak földre hull hanggal sírjatok föl az égre, sírjatok […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Téli dal

    Jöjjön Babits Mihály: Téli dal verse. melyben a költő magát és társait bányászokhoz hasonlítja Esik a hó, a dal ma megered esik a hó a kályha szíve halkan dobbanó a dal ma szép lesz, mély lesz és enyém, szimbolumokkal teljes költemény. Mondom nektek, hogy bányászok vagyunk mondom bizony, bár elfog gyakran a mélységiszony s mint aki […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: A felnőtt karácsony

    Babits Mihály: A felnőtt karácsony Mit akarsz? Hová sietsz? Talán azt várod hogy a fal aminek nekirepülsz mint gyermekjátékot rugója, visszadob utadnak elejére ahelyett hogy az Idő fenéktelen gödrébe suhintana? Karácsony csenget a szörnyű télben. Alig hallom csengését. Sárga arcokat látok a hóverésben s koldus kezeket reszkedni, ujjaikon kékül a gyűrűk nyoma, s torkomat fojtja […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Esti megérkezés

    Jöjjön Babits Mihály: Esti megérkezés verse. Az esti sötét halk mezei lelkét a mohó kilométerek bús messzibe nyelték. Kocsim ablakait most veri a fény, két sorban a lámpák jönnek elém. Tépett takaró lett már a sötétből; csak az ég, a nagy ég fut velem a rétről; kiejtik az utcán a csönd mezei csokrát a kiránduló […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Csillag után

    Babits Mihály: Csillag után Ülök életunt szobámban, hideg teát kavarok… Körülöttem fájás-félés ködhálója kavarog. Kikelek tikkadt helyemből, kinyitom az ablakot s megpillantok odakint egy igéretes csillagot. Ó ha most mindent itthagynék, mennék a csillag után, mint rég a három királyok betlehemi éjszakán! Gépkocsin, vagy teveháton – olyan mindegy, hogy hogyan! Aranyat, tömjént és mirrhát vinnék, […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.