Ajánljuk:

  • in

    Babits Mihály: Három angyal

    Babits Mihály: Három angyal Három, három, három, három, három angyal szállt felém. Egyik fehér, mint a felhő, másik könnyű, mint a fény. Harmadik úgy hullt a földre az égből egyenesen, mint egy könny szemből a szívbe, nedvesen és nehezen. Hogyan óvjam meg az elsőt, hogy ne kapjon foltokat ujjaimtól? hogyan tartsam szorosan a másikat, hogy […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: ÉJSZAKA!

    Babits Mihály: ÉJSZAKA! Im, itt a tág, a szabad éjszaka, illatos ege, színes csillaga; mi, szűk szobáknak sápadt gyermeki tegyünk szerelmi vallomást neki – Ó éjszaka! Ó, fényes éjszaka! A föld, ha nyúgalomé, s gyönyöré, szelíd szárnyával ő borúl fölé, mint jó szülő, takarva öleli, áldón ragyognak ezer szemei – Ó éjszaka! Ó, szelíd éjszaka! […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Őszi harangozó

    Babits Mihály: Őszi harangozó Az idén korán kilelt az ősz széltől ludbőrzik saraink puhája: siess harangozó! az alkony megelőz. Morc pityergős már az ég orcája mint gyermeké, ki mécset tör feléd, mert elveszett aranyos lapdája. A durva szél a fáknak levelét söpri, söpri, melankolikussan mint holmi durcás, duzzogó cseléd. Én nem tudom, hogy útam merre […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály – In Horatium

    Jöjjön Babits Mihály – In Horatium verse. Gyülöllek: távol légy, alacsony tömeg! ne rezzents nyelvet: hadd dalolok soha nem hallott verseket ma, múzsák papja, erős fiatal füleknek. Nézz fel az égre: barna cigány ködök – nézz szét a vízen: fürge fehér habok örök cseréjükért hálásak halld, Aiolost hogyan áldják, dallal. A láng is hullám. Szüntelenül […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Az elbocsátott vad

    Babits Mihály: Az elbocsátott vad Nem hiszek az Elrendelésben, mert van szivemben akarat, s tán ha kezem máskép legyintem, a világ másfelé halad. Mégis érzem, valaki néz rám, visz, őriz, ezer baj között, de nem hagy nyugton, bajt idéz rám, mihelyt gőgömben renyhülök. Ez a valaki tán az Isten akitől bujni hasztalan. Nem hiszek az […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Egy szomorú vers

    Jöjjön Babits Mihály: Egy szomorú vers költeménye. Babits Mihály: Egy szomoru vers melyben a költő azon panaszkodik, hogy nincsen barátja. Nekem nem volt barátom, tőlem mindenki fut, társaim elkerültek mint idegen fiut, idegent, megvetettet, ki mindég mostoha, kit senki sem szerethet, nem is szeret soha. Magányosnak születtem, baráttalan vagyok, így lettem, ami lettem, mindentől elhagyott, […] Olvass tovább

  • in

    Sokak szerint ez Babits Mihály legszebb verse

    Sokak szerint ez Babits Mihály legszebb verse – íme a fantasztikus költemény. Babits Mihály: Játszottam a kezével Még most is látom a kezét hogy ágazott az ujja szét, oly szeliden, mint ágtól ág vagy halkan elvál öt barát, kik váltan is segitgetik egymást egy messze életig. Még egyre látom csöpp kezét: ugy dolgozott mint csöppke gép […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Tavaszi szél

    Jöjjön Babits Mihály: Tavaszi szél verse. Tavasz van, vagy tavasz se még. Ez a nap olyan fiatal, mint kislány arcán a mosoly: szöveg nélküli könnyü dal, mely maga se tudja talán hogy a témája szerelem, csak a világba mosolyog gyanutlan, csalva, szűzien. Ez a friss nap se tudja még hogy a földben zavart csinál amely nem […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Zsoltár gyermekhangra

    Jöjjön Babits Mihály: Zsoltár gyermekhangra verse. Az Úristen őriz engem mert az ő zászlóját zengem. Ő az Áldás, Ő a Béke nem a harcok istensége. Ő nem az a véres Isten: az a véres Isten nincsen. Kard ha csörren, vér ha csobban, csak az ember vétkes abban. Az Úristen örök áldás, csira, élet és virágzás. […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Csillag után

    Babits Mihály: Csillag után Ülök életunt szobámban, hideg teát kavarok… Körülöttem fájás-félés ködhálója kavarog. Kikelek tikkadt helyemből, kinyitom az ablakot s megpillantok odakint egy igéretes csillagot. Ó ha most mindent itthagynék, mennék a csillag után, mint rég a három királyok betlehemi éjszakán! Gépkocsin, vagy teveháton – olyan mindegy, hogy hogyan! Aranyat, tömjént és mirrhát vinnék, […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Korán ébredtem

    Babits Mihály: Korán ébredtem Korán ébredtem. Ablakom még ki nem nyitotta a szemét, s a Csönd nem hagyta abba a zenét, örök zenéjét, melyet minden éjjel elkezd és folytat, míg a durva ember ki nem üti kezéből hegedűjét. Egy vékony résből a falon fény ömlik egy kis vonalon. Alálebegnek a fogasról ruháim mint kisértetek, kisértetei […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Esti megérkezés

    Jöjjön Babits Mihály: Esti megérkezés verse. Az esti sötét halk mezei lelkét a mohó kilométerek bús messzibe nyelték. Kocsim ablakait most veri a fény, két sorban a lámpák jönnek elém. Tépett takaró lett már a sötétből; csak az ég, a nagy ég fut velem a rétről; kiejtik az utcán a csönd mezei csokrát a kiránduló […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.