Ajánljuk:

  • in

    Babits Mihály: Csillag után

    Babits Mihály: Csillag után Ülök életunt szobámban, hideg teát kavarok… Körülöttem fájás-félés ködhálója kavarog. Kikelek tikkadt helyemből, kinyitom az ablakot s megpillantok odakint egy igéretes csillagot. Ó ha most mindent itthagynék, mennék a csillag után, mint rég a három királyok betlehemi éjszakán! Gépkocsin, vagy teveháton – olyan mindegy, hogy hogyan! Aranyat, tömjént és mirrhát vinnék, […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Korán ébredtem

    Babits Mihály: Korán ébredtem Korán ébredtem. Ablakom még ki nem nyitotta a szemét, s a Csönd nem hagyta abba a zenét, örök zenéjét, melyet minden éjjel elkezd és folytat, míg a durva ember ki nem üti kezéből hegedűjét. Egy vékony résből a falon fény ömlik egy kis vonalon. Alálebegnek a fogasról ruháim mint kisértetek, kisértetei […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Esti megérkezés

    Jöjjön Babits Mihály: Esti megérkezés verse. Az esti sötét halk mezei lelkét a mohó kilométerek bús messzibe nyelték. Kocsim ablakait most veri a fény, két sorban a lámpák jönnek elém. Tépett takaró lett már a sötétből; csak az ég, a nagy ég fut velem a rétről; kiejtik az utcán a csönd mezei csokrát a kiránduló […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Egy rövid vers

    Jöjjön Babits Mihály: Egy rövid vers írása. EGY RÖVID VERS melyben a költő saját lelkét szólítja meg és nagyon kegyetlen dolgokat mond neki Ó lélek, lélek, mivé kelle válnod! Idétlen fényre szülted ezer álmod. Utolsót holtan hordozod magaddal, mint holt gyermek lelkét viszi az angyal. De néha éjjel, éjes éjszakákon mikor magad vagy az egész […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Egy szomorú vers

    Jöjjön Babits Mihály: Egy szomorú vers költeménye. Babits Mihály: Egy szomoru vers melyben a költő azon panaszkodik, hogy nincsen barátja. Nekem nem volt barátom, tőlem mindenki fut, társaim elkerültek mint idegen fiut, idegent, megvetettet, ki mindég mostoha, kit senki sem szerethet, nem is szeret soha. Magányosnak születtem, baráttalan vagyok, így lettem, ami lettem, mindentől elhagyott, […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Sugár

    Jöjjön Babits Mihály: Sugár verse. Hogy bomlanak, hogy hullanak a fésük és gyürüs csatok: ha büszkén a tükör előtt bontod villanyos hajzatod! Úgy nyúlik karcsú két karod a válladtól a fürtödig, mint antik kancsó két füle ha könnyed ívben fölszökik. Ó kancsók kincse! drága kincs! Kincsek kancsója! Csókedény! Hozzád hasonló semmi sincs, szent vággyal nézlek […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Új Leoninusok

    Jöjjön Babits Mihály: Új Leoninusok verse. Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj. Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés gyűl a vihar serege: még lila s már fekete. Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák. Sápad a kék […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Csak egy kis méhe szállt lelkembe

    Jöjjön Babits Mihály: Csak egy kis méhe szállt lelkembe verse. De jó ébredni fehér falak közt madárszóra, ahogyan engem márma költött a hajnalóra. Nap néni oly szelíden mosolygott az ablakra éji viharnak könnyes emlékét szárogatva. De mint egy morcan kedélyes bátya vastag hangja, mordult be kintről az öregtemplom morc harangja. Egy kicsi méh meg beszorult […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály – Óda a bűnhöz

    Jöjjön Babits Mihály – Óda a bűnhöz verse. Elbízott erény! hizelegve gyávább s korlátoltabb lant rezeg udvarodban: ámde nem tisztább! Az enyémet néked ajzza, nemes Bűn, még ifjú izmom. Neked égő csokrot soha nem látott faju új virágból áldozok, melyet szakadékok ormán csentem a földből vakmerő kézzel, veszedelmes úton: bódító sötét liliom keresztjét, vérvörös hunyort, s örökös virágu áloe-pálmát. Nem neked, […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály – In Horatium

    Jöjjön Babits Mihály – In Horatium verse. Gyülöllek: távol légy, alacsony tömeg! ne rezzents nyelvet: hadd dalolok soha nem hallott verseket ma, múzsák papja, erős fiatal füleknek. Nézz fel az égre: barna cigány ködök – nézz szét a vízen: fürge fehér habok örök cseréjükért hálásak halld, Aiolost hogyan áldják, dallal. A láng is hullám. Szüntelenül […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály – Balázsolás

    Jöjjön Babits Mihály – Balázsolás verse. Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs! Gyermekkoromban két fehér gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon s úgy néztem a gyertyák közül, mint két ág közt kinéző ijedt őzike. Tél közepén, Balázs-napon szemem pislogva csüggött az öreg papon, aki hozzád imádkozott fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az oltár előtt, kegyes szokás […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Áldás a magyarra

    Jöjjön Babits Mihály: Áldás a magyarra verse. Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik. A haza, a haza egyenlő volt mindig ezer év óta már, és mindig az marad, mert nem darabokból összetákolt darab: egytest a mi hazánk, eleven valami! Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani. Máskor is hevert már elkötözött tagokkal. Zsibbadtan alélt a […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.