Ajánljuk:

  • in

    Babits Mihály: Új Leoninusok

    Jöjjön Babits Mihály: Új Leoninusok verse. Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj. Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés gyűl a vihar serege: még lila s már fekete. Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák. Sápad a kék […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Csak egy kis méhe szállt lelkembe

    Jöjjön Babits Mihály: Csak egy kis méhe szállt lelkembe verse. De jó ébredni fehér falak közt madárszóra, ahogyan engem márma költött a hajnalóra. Nap néni oly szelíden mosolygott az ablakra éji viharnak könnyes emlékét szárogatva. De mint egy morcan kedélyes bátya vastag hangja, mordult be kintről az öregtemplom morc harangja. Egy kicsi méh meg beszorult […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály – Óda a bűnhöz

    Jöjjön Babits Mihály – Óda a bűnhöz verse. Elbízott erény! hizelegve gyávább s korlátoltabb lant rezeg udvarodban: ámde nem tisztább! Az enyémet néked ajzza, nemes Bűn, még ifjú izmom. Neked égő csokrot soha nem látott faju új virágból áldozok, melyet szakadékok ormán csentem a földből vakmerő kézzel, veszedelmes úton: bódító sötét liliom keresztjét, vérvörös hunyort, s örökös virágu áloe-pálmát. Nem neked, […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály – In Horatium

    Jöjjön Babits Mihály – In Horatium verse. Gyülöllek: távol légy, alacsony tömeg! ne rezzents nyelvet: hadd dalolok soha nem hallott verseket ma, múzsák papja, erős fiatal füleknek. Nézz fel az égre: barna cigány ködök – nézz szét a vízen: fürge fehér habok örök cseréjükért hálásak halld, Aiolost hogyan áldják, dallal. A láng is hullám. Szüntelenül […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály – Balázsolás

    Jöjjön Babits Mihály – Balázsolás verse. Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs! Gyermekkoromban két fehér gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon s úgy néztem a gyertyák közül, mint két ág közt kinéző ijedt őzike. Tél közepén, Balázs-napon szemem pislogva csüggött az öreg papon, aki hozzád imádkozott fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az oltár előtt, kegyes szokás […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Áldás a magyarra

    Jöjjön Babits Mihály: Áldás a magyarra verse. Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik. A haza, a haza egyenlő volt mindig ezer év óta már, és mindig az marad, mert nem darabokból összetákolt darab: egytest a mi hazánk, eleven valami! Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani. Máskor is hevert már elkötözött tagokkal. Zsibbadtan alélt a […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Ádventi köd

    Jöjjön Babits Mihály: Ádventi köd verse. Tél van megint! Reggel amint fölébredek, még betekint az utcalámpa sötét szobámba, mert odakint köd van megint. Elbuvik a nap-paripa az ég dugottabb aklaiba, hova a csillag- állatok bujnak nappalira: Kos, Bak, Bika… Tán a ravasz égi lovas “sötéten tartja”, míg egy kamasz s vig turf-inas a forró pálya […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Dal, prózában

    Jöjjön Babits Mihály: Dal, prózában verse. A vad tavasz zuhanyát érzed-e, érzed-e zúdulni, kedves? Gyere ki a szőllőbe – virágos fákkal habzik a hegy Gyik surran a szurdékban, amerre az ember megy A rög szinte él, a nap szinte nedves – Most könnyű vagyok, úgy-e könnyű? Lásd, tudom a babonát: Szentgyörgy előtt piros pillangót fogni […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Tavaszi szél

    Jöjjön Babits Mihály: Tavaszi szél verse. Tavasz van, vagy tavasz se még. Ez a nap olyan fiatal, mint kislány arcán a mosoly: szöveg nélküli könnyü dal, mely maga se tudja talán hogy a témája szerelem, csak a világba mosolyog gyanutlan, csalva, szűzien. Ez a friss nap se tudja még hogy a földben zavart csinál amely nem […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Alkony

    Jöjjön Babits Mihály: Alkony verse. Az erdő hallgatag, nyugosznak a vadak, lankadt állal hevernek ágyán a hűs avarnak, mit a szelek levernek majd újra felkavarnak. De most eláll a szél. De most a csönd beszél. De most jőnek a villik. Ó most a lomb se hullik: alkonyvirág kinyílik, alkonyszalag kinyúlik. Az alkony nyúlik ott s […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Micimackó és barátai – előadja: Halász Judit

    Jöjjön Babits Mihály: Micimackó és barátai verse, előadja: Halász Judit. Hallgasd meg a verset Halász Judit előadásában. De szép is lenne, ha egy este elalvás előtt Betoppanna Micimackó, hogy látogatóba jött És megkérdezné, véletlenül akadna egy kis méz És bölcsen megbeszélnénk, hogy a méz mindig kevés És eljönnének Micimackónak az ismerősei És Nyuszival együtt barátai […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Ősz és tavasz között

    Jöjjön Babits Mihály: Ősz és tavasz között verse. Elzengett az őszi boros ének. Megfülledt már hüse a pincének. Szél s viz csap a csupasz szőllőtőre. Ludbőrzik az agyagos domb bőre, elomlik és puha sárrá rothad, mint mezitlen teste egy halottnak. Este van már, sietnek az esték álnokul mint a tolvaj öregség mely lábhegyen közeledik, halkan, […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.