Babits Mihály

Babits Mihály: ÉJSZAKA! Im, itt a tág, a szabad éjszaka, illatos ege, színes csillaga; mi, szűk szobáknak sápadt gyermeki tegyünk szerelmi vallomást neki – Ó éjszaka! Ó, fényes éjszaka! A föld, ha nyúgalomé, s gyönyöré, szelíd szárnyával ő borúl fölé, mint jó szülő, takarva öleli, áldón ragyognak ezer szemei – Ó éjszaka! Ó, szelíd éjszaka! […] Olvass tovább

Jöjjön Babits Mihály – In Horatium verse. Gyülöllek: távol légy, alacsony tömeg! ne rezzents nyelvet: hadd dalolok soha nem hallott verseket ma, múzsák papja, erős fiatal füleknek. Nézz fel az égre: barna cigány ködök – nézz szét a vízen: fürge fehér habok örök cseréjükért hálásak halld, Aiolost hogyan áldják, dallal. A láng is hullám. Szüntelenül […] Olvass tovább

Babits Mihály: Vágyak és soha Gyermek kivánnék lenni, tiszta gyermek kit nem zavarnak semmi bús szerelmek s amílyen talán nem valék soha. A nő szeme, élettel égve telten rejtett mocsokkal undorítja lelkem: az élet tiszta nem lehet soha. Az élet piszkos, csak a semmi tiszta, az élet mélyén ég a vágyak piszka s a semmit […] Olvass tovább

Babits Mihály: Három angyal Három, három, három, három, három angyal szállt felém. Egyik fehér, mint a felhő, másik könnyű, mint a fény. Harmadik úgy hullt a földre az égből egyenesen, mint egy könny szemből a szívbe, nedvesen és nehezen. Hogyan óvjam meg az elsőt, hogy ne kapjon foltokat ujjaimtól? hogyan tartsam szorosan a másikat, hogy […] Olvass tovább

Babits Mihály: Őszi harangozó Az idén korán kilelt az ősz széltől ludbőrzik saraink puhája: siess harangozó! az alkony megelőz. Morc pityergős már az ég orcája mint gyermeké, ki mécset tör feléd, mert elveszett aranyos lapdája. A durva szél a fáknak levelét söpri, söpri, melankolikussan mint holmi durcás, duzzogó cseléd. Én nem tudom, hogy útam merre […] Olvass tovább

Babits Mihály: Korán ébredtem Korán ébredtem. Ablakom még ki nem nyitotta a szemét, s a Csönd nem hagyta abba a zenét, örök zenéjét, melyet minden éjjel elkezd és folytat, míg a durva ember ki nem üti kezéből hegedűjét. Egy vékony résből a falon fény ömlik egy kis vonalon. Alálebegnek a fogasról ruháim mint kisértetek, kisértetei […] Olvass tovább

Jöjjön Babits Mihály: Csak egy kis méhe szállt lelkembe verse. De jó ébredni fehér falak közt madárszóra, ahogyan engem márma költött a hajnalóra. Nap néni oly szelíden mosolygott az ablakra éji viharnak könnyes emlékét szárogatva. De mint egy morcan kedélyes bátya vastag hangja, mordult be kintről az öregtemplom morc harangja. Egy kicsi méh meg beszorult […] Olvass tovább

Jöjjön Babits Mihály – Óda a bűnhöz verse. Elbízott erény! hizelegve gyávább s korlátoltabb lant rezeg udvarodban: ámde nem tisztább! Az enyémet néked ajzza, nemes Bűn, még ifjú izmom. Neked égő csokrot soha nem látott faju új virágból áldozok, melyet szakadékok ormán csentem a földből vakmerő kézzel, veszedelmes úton: bódító sötét liliom keresztjét, vérvörös hunyort, s örökös virágu áloe-pálmát. Nem neked, […] Olvass tovább

Jöjjön Babits Mihály: Dal, prózában verse. A vad tavasz zuhanyát érzed-e, érzed-e zúdulni, kedves? Gyere ki a szőllőbe – virágos fákkal habzik a hegy Gyik surran a szurdékban, amerre az ember megy A rög szinte él, a nap szinte nedves – Most könnyű vagyok, úgy-e könnyű? Lásd, tudom a babonát: Szentgyörgy előtt piros pillangót fogni […] Olvass tovább