Ajánljuk:

  • in

    Babits Mihály: Vágyak és soha

    Babits Mihály: Vágyak és soha Gyermek kivánnék lenni, tiszta gyermek kit nem zavarnak semmi bús szerelmek s amílyen talán nem valék soha. A nő szeme, élettel égve telten rejtett mocsokkal undorítja lelkem: az élet tiszta nem lehet soha. Az élet piszkos, csak a semmi tiszta, az élet mélyén ég a vágyak piszka s a semmit […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Három angyal

    Babits Mihály: Három angyal Három, három, három, három, három angyal szállt felém. Egyik fehér, mint a felhő, másik könnyű, mint a fény. Harmadik úgy hullt a földre az égből egyenesen, mint egy könny szemből a szívbe, nedvesen és nehezen. Hogyan óvjam meg az elsőt, hogy ne kapjon foltokat ujjaimtól? hogyan tartsam szorosan a másikat, hogy […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Őszi harangozó

    Babits Mihály: Őszi harangozó Az idén korán kilelt az ősz széltől ludbőrzik saraink puhája: siess harangozó! az alkony megelőz. Morc pityergős már az ég orcája mint gyermeké, ki mécset tör feléd, mert elveszett aranyos lapdája. A durva szél a fáknak levelét söpri, söpri, melankolikussan mint holmi durcás, duzzogó cseléd. Én nem tudom, hogy útam merre […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Korán ébredtem

    Babits Mihály: Korán ébredtem Korán ébredtem. Ablakom még ki nem nyitotta a szemét, s a Csönd nem hagyta abba a zenét, örök zenéjét, melyet minden éjjel elkezd és folytat, míg a durva ember ki nem üti kezéből hegedűjét. Egy vékony résből a falon fény ömlik egy kis vonalon. Alálebegnek a fogasról ruháim mint kisértetek, kisértetei […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Csak egy kis méhe szállt lelkembe

    Jöjjön Babits Mihály: Csak egy kis méhe szállt lelkembe verse. De jó ébredni fehér falak közt madárszóra, ahogyan engem márma költött a hajnalóra. Nap néni oly szelíden mosolygott az ablakra éji viharnak könnyes emlékét szárogatva. De mint egy morcan kedélyes bátya vastag hangja, mordult be kintről az öregtemplom morc harangja. Egy kicsi méh meg beszorult […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály – Óda a bűnhöz

    Jöjjön Babits Mihály – Óda a bűnhöz verse. Elbízott erény! hizelegve gyávább s korlátoltabb lant rezeg udvarodban: ámde nem tisztább! Az enyémet néked ajzza, nemes Bűn, még ifjú izmom. Neked égő csokrot soha nem látott faju új virágból áldozok, melyet szakadékok ormán csentem a földből vakmerő kézzel, veszedelmes úton: bódító sötét liliom keresztjét, vérvörös hunyort, s örökös virágu áloe-pálmát. Nem neked, […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Dal, prózában

    Jöjjön Babits Mihály: Dal, prózában verse. A vad tavasz zuhanyát érzed-e, érzed-e zúdulni, kedves? Gyere ki a szőllőbe – virágos fákkal habzik a hegy Gyik surran a szurdékban, amerre az ember megy A rög szinte él, a nap szinte nedves – Most könnyű vagyok, úgy-e könnyű? Lásd, tudom a babonát: Szentgyörgy előtt piros pillangót fogni […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Alkony

    Jöjjön Babits Mihály: Alkony verse. Az erdő hallgatag, nyugosznak a vadak, lankadt állal hevernek ágyán a hűs avarnak, mit a szelek levernek majd újra felkavarnak. De most eláll a szél. De most a csönd beszél. De most jőnek a villik. Ó most a lomb se hullik: alkonyvirág kinyílik, alkonyszalag kinyúlik. Az alkony nyúlik ott s […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Micimackó és barátai – előadja: Halász Judit

    Jöjjön Babits Mihály: Micimackó és barátai verse, előadja: Halász Judit. Hallgasd meg a verset Halász Judit előadásában. De szép is lenne, ha egy este elalvás előtt Betoppanna Micimackó, hogy látogatóba jött És megkérdezné, véletlenül akadna egy kis méz És bölcsen megbeszélnénk, hogy a méz mindig kevés És eljönnének Micimackónak az ismerősei És Nyuszival együtt barátai […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Ember a mezőn

    Jöjjön Babits Mihály: Ember a mezőn verse. A mezőn egy ember hever és ez nem olyan víg mező amilyen azelőtt szokott lenni, és máshol, a mező: mert itt füstöt evett a fü úgyhogy a nyugvást kereső még kormosabb lesz tőle, bár ugyis ép elég kormos ő. A mezőn egy ember hever; de ez nem olyan […] Olvass tovább

  • Babits Mihály: Jónás imája

    Jöjjön Babits Mihály: Jónás imája verse. Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan s ugy hordom régi sok hiú szavam mint a tévelygő ár az elszakadt sövényt jelző karókat gátakat. Óh bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos útakon vinni tenger felé, bár verseim csücskére […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.