Ajánljuk:

  • in

    Baranyi Ferenc: Elmentél tőlem…

    Jöjjön Baranyi Ferenc: Elmentél tőlem…verse. Elmentél tőlem kedves, S én csak hagytam, hogy menj is csak el. Hiába lett volna minden, Ki menni akar… – hagyni kell. Ha megkérdezné tőlem most valaki, Hogy mit jelentsz nekem, Egy pillanatra zavarba jönnék, S nem tudnék szólni hirtelen. Csak nagysokára mondanám, Hogy semmiség… egy múló szerelem. S nem is vennék […] Olvass tovább

  • in

    Baranyi Ferenc: Ne hagyja az isten

    Baranyi Ferenc: Ne hagyja az isten Már nem vetem meg. Már csak szánom őket. A megvásárolt együttműködőket, a megfélemlített hunyászkodókat, a lankadatlan buzgalmú nyalókat. Szánom őket, mivel infláció van: harminc ezüst nem összeg euróban, a megfélemlítők is berezelnek s szaros hátsón kisiklanak a nyelvek. A megvetés nem mindig megalázás, dacot szülhet, a rosszért hős kiállást, […] Olvass tovább

  • in

    Baranyi Ferenc: Magyarságvizsga

    Baranyi Ferenc: Magyarságvizsga I. Ki itt a jó magyar? A szájtépő, a másságot leszóló, a mellverő, de vész elől kilógó – az lenne jó magyar? Ki udvaroncból szökkent népvezérré, de “honféltése” népét sem kímélné – az lenne jó magyar? Ki eladná az országot egy lóért s a lovat, nemzetének, milliókért – az lenne jó magyar? […] Olvass tovább

  • in

    Baranyi Ferenc: Egy perccel hamarabb

    Baranyi Ferenc: Egy perccel hamarabb Sosem a búcsúlevelek, nem a szakítás, nem a könnyek jelentik azt, hogy elköszöntek örökre a szerelmesek, de a strandon a tétován más combra áttévedt tekintet, a türelmetlenül leintett hálálkodás a nász után, ha nincs folytatni gusztusod a kedvesed-harapta almát vagy mikor gyönge diadalmát meghagyni színleg sem tudod mikor először áll […] Olvass tovább

  • in

    Baranyi Ferenc: Egyszer majd minden összeköt

    Jöjjön Baranyi Ferenc: Egyszer majd minden összeköt verse. Baranyi Ferenc: Egyszer majd minden összeköt Ölelésünkben összeér: talán a szív, talán a vér. Az éjszakában összeköt: talán a fény, talán a köd. Mi hát – mi egybetart – lánc? Talán szeretsz. Tán csak kivánsz. Mindegy. Most hozzám tartozol. S enyém leszel valamikor. Egyszer majd minden összeköt: […] Olvass tovább

  • in

    Baranyi Ferenc: Mulasztás

    Jöjjön Baranyi Ferenc: Mulasztás verse. Nem csókoltalak szájon. Még át se fogtalak. Kezed se volt kezemben. S jártunk a fák alatt. Vártad, hogy én, a férfi, derékon kaplak és magad megadni késztet a férfiölelés. A támadásra vártál, hogy megadhasd magad. De mindhiába vártál. Meg nem támadtalak. Én nem tudom, de nékem oly szép az út a csókig! […] Olvass tovább

  • in

    Baranyi Ferenc: Fogadom

    Jöjjön Baranyi Ferenc: Fogadom verse. Kíméletlenségemmel becsüllek én- olykor gyilkol a simogatás. Fogadom, hogy bántani mindig igazságtalanul igyekezlek, mert igazságos bántást nem ismer az őszinteség, fogadom, úgy ütlek meg én, hogy fájjon erösen, mert szép missziója az ütésnek, hogy fájdalmat okozzon. Fogadom: gátat nem vetek én az agyamba rohanó vérnek, midőn szoknyát lebbentve a szél […] Olvass tovább

  • in

    Baranyi Ferenc: Egyszerű

    Baranyi Ferenc: Egyszerű Oly egyszerű ez: ha elvesztelek – belepusztulok. Bármi lesz veled: autó üt el, cserép zuhan le rád, vagy ravatalod lesz a betegágy – én utánad halok, nincs más utam. A sorsomat kezelni egymagam már túlontúl önállótlan vagyok, élek, ha élsz – s ha meghalsz, meghalok. Oly egyszerű ez. Semmi komplikált nincs abban, […] Olvass tovább

  • in

    Baranyi Ferenc: Mindkettő emberül

    Jöjjön Baranyi Ferenc: Mindkettő emberül verse. Szeretlek. Tőlem el ne várd szokott módját a széptevésnek, téged aláznának meg a bókká butított esküvések, mért mondjam: csodaszép a szád, mikor csak oly szép, mint az átlag, te is tudod: az úgyse vagy, akinek vágyra gyúlva látlak. Egérfogáshoz épp elég egy csöpp szalonna – macska sem kell, cincogó […] Olvass tovább

  • in

    Baranyi Ferenc: Hajsza

    Baranyi Ferenc: Hajsza Csak épp megálltam. Beérsz. Természetes. Örök vagy. Az esztelen futással az ember néha fölhagy s megáll egy pillanatra szétnézni: jössz-e még? Bírod-e még a tempót? S nyugodtan áll odébb, meggyőződvén, hogy jössz még utána, mint az árnyék, odavet egy megállást s elégülten továbblép. Meddig bírod, ó meddig? Elég neked csak ennyi? Elég […] Olvass tovább

  • in

    Baranyi Ferenc: Megbocsátom

    Baranyi Ferenc: Megbocsátom Neked még azt is megbocsátom, hogy nincs mit megbocsátanom kegyetlenül jó vagy Te hozzám a jóságod már fájdalom. Neked még azt is megbocsátom hogy vak gyanusításaim miatt én bűnhődöm, felőröl a magam-fabrikálta kín Neked még azt is megbocsátom hogy szüntelen kedvembe jársz s már nem tudom, mi ejt karomba: odaadás, vagy megadás. […] Olvass tovább

  • in

    Baranyi Ferenc: Staccato

    Baranyi Ferenc: Staccato Amíg csupán lopjuk magunknak egymást: csak lopott holmi lesz, mi rég miénk, vezekelünk a rég megérdemelt nász visszaeső kis bűnözőiként, akié vagy, elvesz naponta tőlem, s ha néha visszakaplak egy napig: megint sután, csak félig-ismerősen puhatolom felejtett titkaid, heteken át, míg várom folytatását egy-két lopott órának, meglopok minden varázst, mit új találkozás […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.