A versek oldala
Baranyi Ferenc: Staccato Amíg csupán lopjuk magunknak egymást: csak lopott holmi lesz, mi rég miénk, vezekelünk a rég megérdemelt nász visszaeső kis bűnözőiként, akié vagy, elvesz naponta tőlem, s ha néha visszakaplak egy napig: megint sután, csak félig-ismerősen puhatolom felejtett titkaid, heteken át, míg várom folytatását egy-két lopott órának, meglopok minden varázst, mit új találkozás […] Olvass tovább
Baranyi Ferenc: Nem tudom Nem tudom, miről szól az élet, csak azt tudom: nem nyugalomról, nem macska-kényes renyheségről, mely puhán körüldorombol. nem tudom, miről szól az élet, csak azt tudom: nem nyugalomról. Nem tudom, miről szól az élet, csak azt tudom, hogy nem a módról, nem kacsalábon forgó házról vagy bankban őrzött pénz-halomról, nem tudom, […] Olvass tovább
Baranyi Ferenc: Őrangyal Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra, Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra, Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem, Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet. Ha az életedet veszed újra fontolóra, És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla, Mert a bánat már nagyobbá vált, mint […] Olvass tovább
Baranyi Ferenc: Roskadó alázat Az apró hallgatások csönddé hatalmasultak, csak te lehetsz a vétkes, ha majd talán megúnlak, hol már az a hiú láz, mi színes-lenni sarkallt? Elmaradtak a csokrok, a sarki málnafagylalt, nem várod el te sem már, mit úgyis elfelejtek: a semmiség csodáit, a kéretlen figyelmet. Szeretlek. Biztos így van, mert félek néha […] Olvass tovább
Jöjjön Baranyi Ferenc: Tótágas verse. A baltás gyilkos mennybe megy – pokolba nem jutnak ma latrok, a sas repesve fog legyet, farkasfalkák lakják az aklot, szobor szarja le a galambot, amely talpazatára szállt, babért tövisre vált a bajnok, mert itt már minden fejreállt. Mohamedhez megy – lám – a hegy, s Rómába nem mennek harangok, […] Olvass tovább
Baranyi Ferenc: Figyelj rám Figyelj rám egy kicsit s ne bújj előlem el, ilyenkor önmagad elől is rejtezel. Vedd észre, hogy: vagyok. Vedd észre s adj jelet. Beszélj – vagy legalább rebbenjen a szemed. Érezd meg, hogy nekünk nem nyugtató a csönd, felgyűlik, mint a sár, s mindkettőnket elönt. Közöld magaddal is, mitől engem kímélsz, […] Olvass tovább
Baranyi Ferenc: Teher Úgy adtam én, hogy ő megértse: visszaadtam, amit azóta sem osztott meg senkivel, látom görnyedni őt az őszi alkonyatban: mit tőlem visszanyert, mindent tovább cipel. Fölötte matt magány: behorpadt bádogégbolt, előtte csontkaréj: elporladt láthatár, viszi belőlem azt, ami csak az övé volt – s ez nagy teher neki. Soká nem bírja már. Olvass tovább
Mutatjuk a Baranyi Ferenc vers összeállítást. Baranyi Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító. 1954-től publikál. Verseit csaknem valamennyi európai nyelvre lefordították, folyóiratokban, antológiákban jelentek meg, néhol önálló kötetekben is. Baranyi Ferenc: Egyszerű Baranyi Ferenc: Porvers Baranyi Ferenc: Fogadom Baranyi Ferenc – Utóirat az evangéliumhoz Baranyi Ferenc: Porvers Akit egyszer porig aláztak: porig […] Olvass tovább
Jöjjön Baranyi Ferenc versek összeállításunk. Baranyi Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító. Baranyi Ferenc wikipédia MERT HŐSÖK VOLTAK Mert hősök voltak, akik egykor véres csütörtök, vörös péntek napján zászlóval a kezükben tüntetni nyílt utcára léptek, kemény volt harcuk. A mienknél nem nehezebb, de tűzzel-vett vér virágával volt ékesebb harc. Más a mienk. […] Olvass tovább
Jöjjön Baranyi Ferenc Utóirat az evangéliumhoz verse. Mondád, Uram, hogy ELVÉGEZTETETT – és ez vala egyetlen tévedésed, Te betöltötted küldetésedet s mennybe mentél, ránk hagyva az egészet. A megváltás nem egyszeri kudarc, de folyamatos megfeszíttetés, mely – ha tömegesen csődöt mond a harc – elaprózott ellenpéldákkal érvel. Utódod nálunk is akadt elég, ki tüzes trónuson, […] Olvass tovább