Csokonai Vitéz Mihály legismertebb versei
Ajánljuk:
-
in VERSEKCsokonai Vitéz Mihály: A szépek szépe
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A szépek szépe verse. Ti élet édesét lehellő leányok! A szépség tüzénél olvasztott bálványok! Kiket imád sok szív, áhítva reszketvén, Füstölgő oltárán a tömjént égetvén, Óldjátok le rólam hitvány kötésteket, Félre! nem imádlak többé benneteket, Mert minden szépséget, mellyel hódítátok, Már az én szépembe egy summába látok. Jer, szépem, mutasd meg azt […] Olvass tovább
-
in VERSEKCsokonai Vitéz Mihály: A szabadság
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A szabadság verse. Szép szabadság! ó, sohol sincs E világon olly becses kincs, Melly tenállad nagyobb volna, Vagy tégedet kipótolna. Te könnyíted terheinket; Ha bú rágja szíveinket, Bíztatsz minket. Az olly madár igen ritka, Mellynek kedves a kalitka: Bár arannyal van béfedve, Mégsem telik benne kedve. Bár meg ne kelljen szűkűlni, Mégis […] Olvass tovább
-
in VERSEKCsokonai Vitéz Mihály: A reményhez
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez verse. Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. Kertem nárcisokkal Végig űltetéd; […] Olvass tovább
-
in VERSEKCsokonai Vitéz Mihály: A Magánossághoz
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A Magánossághoz verse. Áldott Magánosság, jövel! ragadj el Álmodba most is engemet; Ha mások elhagyának is, ne hagyj el, Ringasd öledbe lelkemet! Öröm nekem, hogy lakhelyedbe szálltam; Hogy itt Kisasszondon reád találtam. E helybe andalogni jó, E hely poétának való. Itt a magános vőlgybe és cserében Megfrisselő árnyék fedez, A csonka […] Olvass tovább
-
in VERSEKCsokonai Vitéz Mihály: Az ősz
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz verse. Mutatjuk Csokonai Vitéz Mihály Az ősz költeményét. Jó olvasást kívánunk! Már a víg szüretnek örűl minden ember, Mellyel örvendeztet bennünket szeptember, Októbert ekképpen bíztatja előre, Hogy nektár lesz a bor, és máslás a lőre. Setétűl a gohér a piros vesszőkön, Barna színt vér vissza a többi szőlőkön; Amelyeknek […] Olvass tovább
-
in VERSEKCsokonai Vitéz Mihály – Zsugori uram
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály – Zsugori uram verse. Esmérek én egy vént. – Ki az: – Neve nincsen: Régen eladta már aztat is a kincsen; Sőt míg bírt is véle, magában tartotta, Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. – Hol lakik? – Ott látszik, ama kapu megett, Egy ház, melyet náddal önnönmaga szegett. Van két palotája […] Olvass tovább
-
in VERSEKCsokonai Vitéz Mihály: A tihanyi ekhóhoz
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi ekhóhoz verse. Óh, Tihannak rijjadó leánya! Szállj ki szent hegyed közűl. Ím, kit a sors eddig annyit hánya, Partod ellenébe űl. Itt a halvány holdnak fényén Jajgat és sír elpusztúlt reményén Egy magános árva szív. Egy magános árva szív. Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek A boldogság karjain, […] Olvass tovább
-
in VERSEKCsokonai Vitéz Mihály: Az estve
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Az estve verse. A napnak hanyatlik tűndöklő hintaja, Nyitva várja a szép enyészet ajtaja. Haldokló súgári halavánnyá lésznek, Pirúlt horizonunk alatt elenyésznek. Az aranyos felhők tetején lefestve Mosolyog a híves szárnyon járó estve; Melynek új balzsammal bíztató harmatja Cseppecskéit a nyílt rózsákba hullatja. A madarkák meghűlt fészkeknek szélein Szunnyadnak búcsúzó nótájok […] Olvass tovább
-
in VERSEKCsokonai Vitéz Mihály: Bús hánykódások
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Bús hánykódások verse. Csokonai Vitéz Mihály: Bús hánykódások Bús szívem szomorog, Ezerfelé tántorog, Szegény fejem nyomorog, Sok gondolatban forog. Mert ezer baj, meg három, Akármerre eljárom, Akár jobbra gondolom, Akár balra fontolom; Jó végemet, Életemet, Soha nem várom. Köszönjük, hogy elolvastad Csokonai Vitéz Mihály költeményét. Mi a véleményed Csokonai Bús hánykódások […] Olvass tovább
-
in VERSEKCsokonai Vitéz Mihály – Édes keserűség
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály Édes keserűség verse. Óh, Cipria terhes igája! Hogy kell magam adnom, alája! Nyakamat vas lánca keríti, Szívem siralomba meríti. Nem nyughatom és csak epesztem, Magamat sírásnak eresztem, Éjjel szememet le se zárván, Siratom balsorsomat árván, Mint a szomorú egek éjjel Sírnak mezeinkre le széjjel, Hogy enyészvén a nap, az égnek Tetején […] Olvass tovább
-
in VERSEKCsokonai Vitéz Mihály: Megkövetés
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Megkövetés verse. Ha haragszol, megkövetlek; Békélj meg, szép angyalkám! Csak azt mondtam, hogy szeretlek, S e szóért haragszol rám? Ki az oka? s ki hibája, Hogy kellemed olyan nagy? Hogy te, óh virtus példája, Szeretetre méltó vagy? Ha téged szeretni vétek: Hányan esnek úgy belé? S hogy én legtartósban vétek, Magam […] Olvass tovább
-
in VERSEKCsokonai Vitéz Mihály: Egy tulipánthoz
Csokonai Vitéz Mihály: Egy tulipánthoz A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt: Te vagy orvosa sebemnek, Gyönyörű kis tulipánt! Szemeid szép ragyogása Lobogó hajnali tűz; Ajakid harmatozása Sok ezer gondot elűz. Teljesítsd angyali szókkal Szeretőd amire kért: Ezer ambrózia csókkal Fizetek csókjaidért. Köszönjük, hogy elolvastad Csokonai Vitéz Mihály költeményét. Mi a véleményed Csokonai Egy tulipánthoz írásáról? […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.