Ajánljuk:

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez verse. Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. Kertem nárcisokkal Végig űltetéd; […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Keserédes

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Keserédes verse. A rózsa szép virágszál, De tüske szúrdal ágán. Ha mézet ád is a méh, Fúlánkja néha megcsíp. A bor betőlt örömmel S mámort okoz gyakorta. Szép vagy te, Lilla, s édes, – Vidít kegyes szerelmed; De mennyi – ah, de mennyi Kín is gyötör miattad! Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem verse. A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt. Te lehetsz írja sebemnek, Gyönyörű kis ‘tulipánt!’ Szemeid szép ragyogása Eleven hajnali tűz, Ajakid harmatozása Sok ezer gondot elűz. Teljesítsd angyali szókkal, Szeretőd amire kért: Ezer ambrózia csókkal Fizetek válaszodért. Köszönjük, hogy elolvastad Csokonai Vitéz Mihály versét. Mi a véleményed a Tartózkodó […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Szerelmes fogadás

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Szerelmes fogadás verse. Mért epeszted bánatokkal Lelkedet? Ah, ne rontsd, ne rontsd azokkal Kedvedet! Mért remegsz szerelmesedtől? Ah, ki ijjesztett el ettől Tégedet? Drága kincsem! csak te bírod Szívemet, Míg örökre puszta sírod Eltemet. Addig is, míg csak lehellek, Tégedet forrón öllelek, Hívemet. Csak te is hívedre nézzél Kedvesen, Csókra új csókot […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály – Édes keserűség

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály Édes keserűség verse. Óh, Cipria terhes igája! Hogy kell magam adnom, alája! Nyakamat vas lánca keríti, Szívem siralomba meríti. Nem nyughatom és csak epesztem, Magamat sírásnak eresztem, Éjjel szememet le se zárván, Siratom balsorsomat árván, Mint a szomorú egek éjjel Sírnak mezeinkre le széjjel, Hogy enyészvén a nap, az égnek Tetején […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Egy tulipánthoz

    Csokonai Vitéz Mihály: Egy tulipánthoz A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt: Te vagy orvosa sebemnek, Gyönyörű kis tulipánt! Szemeid szép ragyogása Lobogó hajnali tűz; Ajakid harmatozása Sok ezer gondot elűz. Teljesítsd angyali szókkal Szeretőd amire kért: Ezer ambrózia csókkal Fizetek csókjaidért. Köszönjük, hogy elolvastad Csokonai Vitéz Mihály költeményét. Mi a véleményed Csokonai Egy tulipánthoz írásáról? […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Egy rózsához

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály Egy rózsához verse. Nincs tavasszal, nincs se nyáron, Mint te, olyan rózsaszál; Még nagyobb díszt nyerne Sáron, Csak te ott virítanál. Rózsaszínnel játszadoznak Két virító arcaid, Rózsamézzel harmatoznak Csókra termett ajkaid. Látta kellemid Citére. Látta és irígykedett, Hogy pirosló lába-vére Képeden büszkélkedett. Hófehér tekintetednek Hajnalán nyílásba jött Rózsaszálacskák ferednek Tiszta téjhabok […] Olvass tovább

  • Csokonai Vitéz Mihály: A szerelmes szemek

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A szerelmes szemek verse. Ah, ne vesd rám két villám szemedet Oly hasgató tekíntéssel: Kérdezd meg csak, ő fog majd tégedet Vádolni a sebhetéssel. Nem érzed-é, miként zsibong a vak Ámor rajja szemed körűl? Ki mérget mézel, ki bilincset rak, Fáklyát gyújt, nyílat köszörűl. Én látom azt! – Szácskád rózsájában Látok […] Olvass tovább