Tag Archives: Csokonai Vitéz Mihály szerelmes verse

Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem

Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem verse. A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt. Te lehetsz írja sebemnek, Gyönyörű kis ‘tulipánt!’ Szemeid szép ragyogása Eleven hajnali tűz, Ajakid harmatozása Sok ezer gondot elűz. Teljesítsd angyali szókkal, Szeretőd amire kért: Ezer ambrózia csókkal Fizetek válaszodért. Köszönjük, hogy elolvastad Csokonai Vitéz Mihály versét. Mi a véleményed a Tartózkodó kérelem versről? Írd meg kommentbe! ...

Read More »

Csokonai Vitéz Mihály: A szerelmes szemek

Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A szerelmes szemek verse. Ah, ne vesd rám két villám szemedet Oly hasgató tekíntéssel: Kérdezd meg csak, ő fog majd tégedet Vádolni a sebhetéssel. Nem érzed-é, miként zsibong a vak Ámor rajja szemed körűl? Ki mérget mézel, ki bilincset rak, Fáklyát gyújt, nyílat köszörűl. Én látom azt! – Szácskád rózsájában Látok még egy nagy táborral: Lelkemet ...

Read More »

Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez

Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez verse. Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. Kertem nárcisokkal Végig űltetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd; Rám ...

Read More »

Csokonai Vitéz Mihály: A rózsabimbóhoz

Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A rózsabimbóhoz verse. Nyílj ki, nyájasan mosolygó Rózsabimbó! nyílj ki már, Nyílj ki; a bokorba bolygó Gyenge szellők csókja vár. Nyílj ki, gyenge kerti zsenge: Hébe nektárt hint terád, Szűz nyakadba Flóra gyenge, Bársonyos palástot ád. Óh, miként fog díszesedni Véled e parányi kert! Óh, hogy óhajtják leszedni Rólad azt a drága szert! Hadd szakasszalak le, ...

Read More »

Csokonai Vitéz Mihály: Keserédes

Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Keserédes verse. A rózsa szép virágszál, De tüske szúrdal ágán. Ha mézet ád is a méh, Fúlánkja néha megcsíp. A bor betőlt örömmel S mámort okoz gyakorta. Szép vagy te, Lilla, s édes, – Vidít kegyes szerelmed; De mennyi – ah, de mennyi Kín is gyötör miattad! Köszönjük, hogy elolvastad Csokonai Vitéz Mihály: Keserédes versét. Mi a ...

Read More »