Tag Archives: Csokonai Vitéz Mihály szerelmes verse

Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez

Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez verse. Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. Kertem nárcisokkal Végig űltetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd; Rám ...

Read More »

Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem

Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem verse. A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt. Te lehetsz írja sebemnek, Gyönyörű kis ‘tulipánt!’ Szemeid szép ragyogása Eleven hajnali tűz, Ajakid harmatozása Sok ezer gondot elűz. Teljesítsd angyali szókkal, Szeretőd amire kért: Ezer ambrózia csókkal Fizetek válaszodért. Köszönjük, hogy elolvastad Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem versét. Mi a véleményed Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem írásáról? ...

Read More »

Csokonai Vitéz Mihály: Keserédes

Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Keserédes verse. A rózsa szép virágszál, De tüske szúrdal ágán. Ha mézet ád is a méh, Fúlánkja néha megcsíp. A bor betőlt örömmel S mámort okoz gyakorta. Szép vagy te, Lilla, s édes, – Vidít kegyes szerelmed; De mennyi – ah, de mennyi Kín is gyötör miattad! Köszönjük, hogy elolvastad Csokonai Vitéz Mihály: Keserédes versét. Mi a ...

Read More »

Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság

Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság verse. Most jázminos lugasban, E nyári hűvös estvén, Lillámmal űlök együtt: Lillám velem danolgat És csókolódva tréfál, Míg barna szép hajával Zefir susogva játszik. Itt egy üveg borocskát A zőld gyepágyra tettem És gyenge rózsaszállal Száját be is csináltam, Amott Anakreonnak Kellő danái vannak Kaskámba friss eperrel. Egy öszveséggel íly sok Gyönyörűt, becsest ki ...

Read More »

Csokonai Vitéz Mihály: A szépek szépe

Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A szépek szépe verse. Ti élet édesét lehellő leányok! A szépség tüzénél olvasztott bálványok! Kiket imád sok szív, áhítva reszketvén, Füstölgő oltárán a tömjént égetvén, Óldjátok le rólam hitvány kötésteket, Félre! nem imádlak többé benneteket, Mert minden szépséget, mellyel hódítátok, Már az én szépembe egy summába látok. Jer, szépem, mutasd meg azt kevély nemednek Együtt, amivel ők ...

Read More »
[addthis tool="addthis_inline_share_toolbox"]

Watch Dragon ball super