Ajánljuk:

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Szerelmes fogadás

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Szerelmes fogadás verse. Mért epeszted bánatokkal Lelkedet? Ah, ne rontsd, ne rontsd azokkal Kedvedet! Mért remegsz szerelmesedtől? Ah, ki ijjesztett el ettől Tégedet? Drága kincsem! csak te bírod Szívemet, Míg örökre puszta sírod Eltemet. Addig is, míg csak lehellek, Tégedet forrón öllelek, Hívemet. Csak te is hívedre nézzél Kedvesen, Csókra új csókot […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Az esküvés

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Az esküvés verse. Esküszöm, szép Lilla! hidd el, Hogy miólta kellemiddel Megkötöztél engemet, Már azólta semmi szűznek, Semmi nyílnak, semmi tűznek Nem nyitom meg szívemet. Esküszöm; s e szent hitemnek, Melyet adtam édesemnek, Pontjait meg nem csalom. Kérlek is reménykedéssel, Hogy viszonti esküvéssel Kösd le szíved, angyalom! Esküszöm hószín kezedre, Rózsaszádra, […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Első szerelemérzés

    Csokonai Vitéz Mihály: Első szerelemérzés Ifjúságom reggelében Szívem bút nem szenvedett, Míg a tündérek kertében Lepke-módra repkedett. Ha belső részem hevítni Kezdte a szikrázó Rák: Meg tudták mindjárt újítni A híves Etéziák. Ha szomjúztak a melegtől Eltikkadt tetemeim: A vőlgymetsző csergetegtől Felocsódtak ereim. De most, Lilla, új tüzemnek Semmi enyhítője nincs, Ah, más szomja van […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Egy rózsához

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály Egy rózsához verse. Nincs tavasszal, nincs se nyáron, Mint te, olyan rózsaszál; Még nagyobb díszt nyerne Sáron, Csak te ott virítanál. Rózsaszínnel játszadoznak Két virító arcaid, Rózsamézzel harmatoznak Csókra termett ajkaid. Látta kellemid Citére. Látta és irígykedett, Hogy pirosló lába-vére Képeden büszkélkedett. Hófehér tekintetednek Hajnalán nyílásba jött Rózsaszálacskák ferednek Tiszta téjhabok […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály – Szegény Zsuzsi táborozáskor

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály Szegény Zsuzsi táborozáskor verse. Mutatjuk a költeményt. Estve jött a parancsolat Viola-szín pecsét alatt, Egy szép tavaszi éjszakán Zörgettek Jancsim ablakán. Éppen akkor vált el tőlem, Vígan álmodott felőlem, Kedvére pihent ágyában, Engem ölelvén álmában: Mikor bús trombitaszóra Űlni kellett mindjárt lóra, Elindúlván a törökre; Jaj! talán elvált örökre! Sírva mentem […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Szegény Zsuzsi a táborozáskor (Előadja: Halász Judit)

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Szegény Zsuzsi a táborozáskor verse. Estve jött a parancsolat Viola-szín pecsét alatt, Egy szép tavaszi éjszakán Zörgettek Jancsim ablakán. Éppen akkor vált el tőlem, Vígan álmodott felőlem, Kedvére pihent ágyában, Engem ölelvén álmában: Mikor bús trombitaszóra Űlni kellett mindjárt lóra, Elindúlván a törökre; Jaj! talán elvált örökre! Sírva mentem kvártélyjáig S onnan […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály legérzelmesebb műve

    Az ember igen összetett lelkileg, így igen sok emóció jöhet a felszínre. Olvass bele, és döntsd el, hogy a Te világodnak való-e?! Ha szentimentalizmusra vágysz, akkor ezt a verset érdemes elolvasnod! Csokonai Vitéz Mihály Lilla – Vajda Julianna – iránt érzett szerelméről ír. A mű a kezdetektől indul, arról szól, hogyan igézték meg a költőt […] Olvass tovább

  • Csokonai Vitéz Mihály: A poétai felvidúlás

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A poétai felvidúlás verse. Mit nyájaskodsz, bánat, s akarod magadat Kedveltetni? nálam nem éred célodat. Retteg engem a bú, s szomorúság kerűl, Még a mély bánat is én körűltem örűl. Hagyjatok hát békét nekem, óh bánatok, Mert nálatok nélkűl mással múlathatok. Bár igyekszel nyomni le, mély bánat árja, De nem, mert […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: A feredés

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A feredés verse. Nini, szemeim, ide nézzetek, Ni, e kis rózsabokor hirtelen Mint megrezzent amott a vízszélen! Nini, szemeim, ide nézzetek! Ni, mint öszveverődtenek Levelei s ágai, Tövise s virágai, Ni, mind megbillegtenek. Felcifrázott kevély virágának Bíbor pompái széjjel szóródának. Némelyik leesve elterűlt a dudvák szárain, Némelyek úsznak az itt lengő És játszadozva […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály legbámulatosabb verse

    Fantasztikus és megdöbbentő sorokkal állunk szemben! Csokonai Vitéz Mihály tisztában volt vele, hogy nemcsak az ő korában élő emberekhez szólt, hanem az utókornak is! A szerzemény jóslat: felvirrad még a szerencse a magyar népre. Magyar! hajnal hasad! Vígadj, magyar haza! s meg ne tagadd tömött Javaidtól azt a valódi örömöt, Amelyért víg hanggal ekhózik a […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.