A versek oldala
Jöjjön Csoóri Sándor: Csetneki verse. Hosszú nyakú Csetneki sánta lovát csetleti. Csetleti, botlatja, lódoktorhoz vontatja. Kóc a kötőfék, szakad szét, püff neki: sárba csöppen Csetneki. Köszönjük, hogy elolvastad Csoóri Sándor költeményét. Mi a véleményed a Csetneki írásáról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor gyermekversei összeállításunk. MACSKAPIAC Macskát veszek, macskát adok, macskapéci lakos vagyok. Tíz az ára, húsz az ára, ne költsetek vasmacskára. Van szelíd és van vad is, egerésző bajnok is. Tíz az ára, húsz az ára, ne költsetek vasmacskára. Egy vak tehén százszor annyi, holott nem tud dorombolni. Tíz az ára, húsz az ára, […] Olvass tovább
Mutatjuk Csoóri Sándor legismertebb versei összeállításunkat. Csoóri Sándor a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas magyar költő, esszéíró, prózaíró, politikus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Első versei 1953-ban, első kötete, a Felröppen a madár pedig 1954-ben jelent meg. Ezekben leginkább Petőfi realista közéletiségét követte. A hatvanas évektől a népi-nemzeti ellenzék […] Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor: Esti párbeszéd verse. — Jó estét, hársfa! — Hová készülsz? — Bálba! — Hová, milyen bálba? — Hold udvarába sárgarigó-bálba. — Mit csinálsz te ott? — Gyere velem, majd meglátod, ághegedűn muzsikálok, rigóknak dalolok. Köszönjük, hogy elolvastad Csoóri Sándor versét. Mi a véleményed az Esti párbeszéd írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor – Emlékezés 1956 novemberére verse. Ősz volt, ősz, napok, hetek, vagy talán évek óta: karhatalmista ősz. Szél igazoltatott minden hazátlanul kószáló falevelet az utcasarkon, minden rohamsisakos gesztenyét. És szél igazoltatott engemet is. Vékony, tavaszi felöltőben dideregtem a Boráros tér közelében, mint dércsípte, pokrócos menekülők a határsávban. Fegyver nem volt nálam, zászló se, […] Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor – Talán még van idő verse. Nem fértem el rövid sorokban – a nyárban – a tél istállóiban – nem fértem el az életemben. A visszatartott lélegzet-hazákat most kifújom: süvítsenek! Elég volt, súgja a száj, elég a kékülés, a kidagadt nyakerek pirospünkösdje, a hosszú böjt, az út hajnali fölébredésből homályba, homályból kő […] Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor – A te időd verse. Ez volt a te időd a napból: ez a fél-este, ez a majdnem-már-sötét, mikor a lámpák megmozdulnak s a Gellérthegy, mint a kályha, fűteni kezdi a várost – ez volt a legtágasabb, a legismeretlenebb, minden idő közül mégis a leghihetőbb: tudtam, mire való a lábam, mire való […] Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor – Menjünk haza? verse. Testvéremnek: Cs. Juliannának küldöm Menjünk haza? Mi maradt ott nekünk? Az üres ház fölött az üres ég! Fönt a padláson öreg csizmák s a kamrában a vasfazék. Szekérkerekek küllős árnya, beleveszve hódító gazba. Nyugszik velük már minden sürgés: lábak, villámok riadalma. Ha nyár volna, a körtefákra visszajárnának most […] Olvass tovább