Ajánljuk:

  • in

    Dsida Jenő: Arany és kék szavakkal

    Jöjjön Dsida Jenő Arany és kék szavakkal verse. Miképpen boltíves, pókhálós vén terem zugában álmodó középkori barát, ki lemosdotta rég a földi vágy sarát, s már félig fent lebeg a tiszta étheren, ül roppant asztalánál, mely könyvekkel teli, s a nagybetűk közepébe kis képecskéket ékel, Madonnát fest örökké arannyal s égi kékkel, mígnem szelid mosollyal […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Hálaadás

    Jöjjön Dsida Jenő: Hálaadás verse. Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel. Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel. Áldott teste, lelke csak érettem fárad. Köszönöm, Istenem az édesanyámat. Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban – […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: A sötétség verse

    Jöjjön Dsida Jenő: A sötétség verse című költeménye. Ó, virrasztások évszaka! Vastagon fog a tinta, zordul. A rozsdalevű éjszaka már hatkor a kertekre csordul: reves fák nyirka folydogál, s te arra gondolsz: mennyi éved van hátra még? Jaj meg-megáll a láb, mert fél, hogy sírba téved. …Mondd, kissé mártottál-e már hófehér cukrot barna lébe, egy […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő – Tavaszi rózsatőhöz

    Jöjjön Dsida Jenő – Tavaszi rózsatőhöz verse. Mi voltál ősszel? Csupa pusztulás. Lehullott rólad minden kis levél, Minden szirom, virág; – Sírás nélkül nem nézhettem reád… Olyan szomorú volt a búcsuzás! És íme most, hogy itt a kikelet, Illatos rüggyel telve ágaid Bimbód is új fakad, Felveszed újra dísz-palástodat És úgy igézed vágyó szívemet. Oh, […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Édesanyám keze

    Jöjjön Dsida Jenő: Édesanyám keze verse. A legáldottabb kéz a földön, A te kezed jó Anyám Rettentő semmi mélyén álltam Közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt a mentőm S a fényes földre helyezett. Add ide, – csak egy pillanata, – Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli meg A napnak étkét, […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Nagycsütörtök

    Jöjjön Dsida Jenő: Nagycsütörtök verse. Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek és a fullatag sötétben hat órát üldögéltem a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön. Testem törött volt és nehéz a lelkem, mint ki sötétben titkos útnak indult, végzetes földön csillagok szavára, sors elől szökve, mégis szembe sorssal s finom ideggel érzi messziről nyomán lopódzó ellenségeit. Az […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: A kovakő

    Jöjjön Dsida Jenő: A kovakő verse. Acél, kovakő az én furcsa lelkem, melyeket folyvást összecsapkodok, s a szűzi szikrák szertecsiholódnak és néha-néha lángja is lobog. Ti csak nézitek, ennyi mérve rátok, semmi egyebet nem kell tennetek! Ti örömötökre csiholom a lángot fény-boldogság és béke veletek! E fényüzenet én egyetlen kincsem, de szívem csupa áldva-szerető, s […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Miért vagyok kedvetlen?

    Jöjjön Dsida Jenő: Miért vagyok kedvetlen? verse. Mert már megint jönnek azok a fellegek, megint eső lesz. Megint sár lesz és ólmos ködburok a lélek körül. Éjszaka megint fennülhetek ébren, hallgatni, amint a végnélküli eső paskolja a falakat és zubognak a csatornák. Megint, megint és már nem is remélem, hogy vége lesz. Valahová el akartam utazni […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Ősz

    Jöjjön Dsida Jenő: Ősz című verse. Mért van, hogy a szivem Csupa, csupa bánat? – Siratom halálát A gyönyörű nyárnak. Siratom halálát A hulló levélnek, Lassú hervadását A virágos rétnek. Siratom halálát Égő forró könnyel… …Csicsergő madárdal Tavaszi virággal Csak mégegyszer jöjj el! Köszönjük, hogy elolvastad Dsida Jenő költeményét. Mi a véleményed az Ősz írásról? Írd […] Olvass tovább

  • Ajánljuk! Dsida Jenő: Szerelmes ajándék
    in

    Dsida Jenő: Szerelmes ajándék

    Jöjjön Dsida Jenő remek verse, íme a Szerelmes ajándék. Vers helyett szivesen szőnék ma lompos szőnyeget puha gyapjúból szobádba, pompás Perzsia száz mesés színészné, dús-borzosat, tiszta ágyad előtt heverne mindig. Reggelente, mikor lelépsz az ayrzy s lenge inged alatt tüzelve borzong álmos tesztelt egy hűvöses homályban, tennéd rá puha lábadat mezítlen. S a csiklandva becézi […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Mi lesz?

    Jöjjön Dsida Jenő: Mi lesz? verse. Uram, Te láttad: Homlokom tele kőzúzással, vérrel, kis lelkek köve milliószor ért el, de sohse dobtam mással vissza őket, mint édes, puha, krisztusi kenyérrel. Uram, Te láttad: Foszlós-belű volt, fehér és igaz, haragviszonzás s békét lehelt mégis, meleg illata csupa ős-poézis, s az őrjöngőnek fékező vigasz. Uram, most kérdem: […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Örök útitársak

    Jöjjön Dsida Jenő: Örök útitársak verse. Mellykémnek forró szeretettel Ez első versem, mit Hozzád irok, ki pályatársa lettél zord utamnak, ki megfogod kezem, míg búg a gép s az állomások mind mögém rohannak. Harminc kis állomást elhagytam immár és közeledik már a többi, jaj: minden nap új mérföldkő, új barázda, mindennap elhull egy-két szürke haj. […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.