Ajánljuk:

  • in

    Dsida Jenő – Messzire jöttem

    Jöjjön Dsida Jenő – Messzire jöttem verse. Kedvesemtől, aki csókolt, messzire jöttem, piros szirmok maradtak mögöttem a kék hegyeken s a völgyek útain. Csupa bodzavirág minden, kilombosodtam én is a szomorúság tartós melegében s bodzavirág-szaga lett a szónak. Miért nem félnek tőlem az őzek s a rengeteg agancsú szarvasok? Tenyeremből hűs vizet csorgatok üszkös sebeikre. […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Szeptember

    Jöjjön Dsida Jenő: Szeptember című verse. Pirosodik a vadszőlő-levél. Most megint régi leveleket olvasok. Délután hideget fúnak a völgyre a halaványkék havasok. A hunytszemű, kisanyás békességet most újra meglelem, a békét, melyet úgy megédesít krizantém-illatával a végső sejtelem. Ha most jönnél, kezem csak így maradna, ahogyan itt a térdemen henyél. S azt mondanám: Pirosodik a […] Olvass tovább

  • Ezeket érdemes elolvasni! Dsida Jenő 5 remek verse

    Ezeket érdemes elolvasni! Dsida Jenő 5 remek verse. Túl jégmezőkön Halott leányka emlékének A megfagyott öbölben jégbe szorult a csolnak. A hallgatás bárányai melletted vándorolnak. Mégy lankadón és szelíden, glóriásan és nézelődőn a vattás békesség felé véget nem érő jégmezőkön. Kibomlott és havas hajad meglobog és ismét elül. Világító virágokat ejtesz a hóba jelül. Csend […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő – Panasz gyengülő gyökerekről

    Jöjjön Dsida Jenő – Panasz gyengülő gyökerekről verse. Földbe fogóztál, mint terebély fa, keményen, mély gyökerekkel a földben, dúsnedvű televényen, dacosan álltál, sziklakeményen, vasgyökerekkel a földben. Jöttek utánad szellemek, éjjeli törpék. Jöttek utánad ezren s törzsedet egyre törték zuhogó fejszékkel a törpék s hiába jöttek ezren. Szálltak az égből angyalok is seregestül, üstöködet cibálták, ki […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Elégedetlenség

    Jöjjön Dsida Jenő Elégedetlenség verse. Oh, hát ha kérem, miért is ne adnád? Add nékem, Uram, a színek hatalmát! – …Mely mostanáig lángfehérben égett, Szürkére festem a nagy mindenséget! Oh, hát ha kérem, miért is ne adnád? Add nékem, Uram a hangok hatalmát! – …Madarak dala gyászzenére válik, És bennem zokog az ősz mindhalálig! Adj […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Falusi temetés

    Jöjjön Dsida Jenő: Falusi temetés verse. Vékony harang erőlködik: Meghalt a Sándor kocsis lánya Állj meg világ – aranyláncos urak vegyék le a kalapjukat olvadj le hó az Istenszéke ormán Meghalt a Sándor kocsis lánya Fekete koporsót szegeztek a sápadt arcocskára – Ki segít az édesanyjának? Ki örül a tavasznak? Ki énekel a templomi sorban? […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Nincs már semmi

    Jöjjön Dsida Jenő: Nincs már semmi verse. Én ismerek egy ismeretlent, ki életet korán tanul, s amikor úgyis fázva fázik: hullaként a hullámba hull. Szemünk behúnyt, szívünk kihúnyt, a halk hullám dobálva ringat, és vén sziklák loccsantják vissza ájult, szomorú szavainkat. Nincs már semmi, nincs hova menni, csak fonni, kötni, szavakat fonni és fonva venni […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Hálóing nélkül…

    Jöjjön Dsida Jenő: Hálóing nélkül… verse. Föl-fölvetem és némán eltünődöm, mi is lelt tegnap este engemet? Ruháimat már szálig levetettem, még nem vettem föl hálóingemet, egyedül álltam, kissé tétovázva, szobámban, egyedül és meztelen s a villanyt aztán lassan elcsavartam. Irtózatos sötét lett. Esztelen és irgalmatlan, végtelen sötétség, este, melynek már szinte teste van, a pillanatok […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő – Dal az elmaradt vallomásról

    Jöjjön Dsida Jenő – Dal az elmaradt vallomásról verse. Úgy vágyna hozzád ezer puha szó, ezer csudaszó, színes, szomorú szerelemmel lázadozó. Úgy beborítna, mint földet az ég, mint fénnyel az ég a remegő rózsát, mely lengve, lobogva ég. S meghal mind, mire kinyíló ajkamhoz ér, mosolygó ajkamhoz ér, csomóba alvad, mint fagyban a földön a […] Olvass tovább

  • in

    Rajhona Ádám verset mond – Dsida Jenő: Nagycsütörtök

    Jöjjön Dsida Jenő: Nagycsütörtök című verse Rajhona Ádám előadásában. Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek és a fullatag sötétben hat órát üldögéltem a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön. Testem törött volt és nehéz a lelkem, mint ki sötétben titkos útnak indult, végzetes földön csillagok szavára, sors elől szökve, mégis szembe sorssal s finom ideggel érzi messziről […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő Megbocsátod-é?

    Jöjjön Dsida Jenő Megbocsátod-é? verse. Szél vagyok. Megbocsátod-é, hogy port hintettem égszínkék szemedbe? Nap vagyok. Megbocsátod-é, hogy leperzseltem hófehér karod? Ősz vagyok. Megbocsátod-é, hogy ingválladra tört levelet szórtam? Fű vagyok. Megbocsátod-é, hogy megcsiklandtam rámtipró bokádat? Víz vagyok. Megbocsátod-é, hogy áztattalak forró könnyesőben? Árny vagyok. Megbocsátod-é, hogy véletlenül arcodra vetődtem? Olvass tovább

  • in

    Emlékezünk! Dsida Jenő: Nagypénteki ima

    Dsida Jenő Nagypénteki ima című versével emlékezünk meg a kereszténység megváltójának kereszthaláláról. A hívők szerint Jézus Krisztus harmadnapra feltámadott. Uram, csúfoltak, Kínoztak Téged Aki szerettél Minden szenvedőt. Szegekkel vert a Világ keresztre, Aki mindig csak Vigasztaltad őt. Mi jót is tettem Én a világnak, Sok-sok napomon? Csúfolnak? Kínoznak? Szegeznek engem? Mért panaszkodom? Uram, bocsáss meg! […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.