érdekességek
Ajánljuk:
-
in VERSEKKosztolányi Dezső: Ének a tavasz elé
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Ének a tavasz elé verse. Kelj, bársonylombú, halk lehelletű, borús tavasz a völgyön és hegyen, hogy majd ha eljön az idő, legyen a sebre fű. Tavaszi erdő, jó szorosra fond sűrű, sötét lombod hálozatát, hogy majd ha éjjel elbúvunk alád, födjön a lomb. Kegyes Természet, szánd meg a magyart, adj néki ágyat, sátoros […] Olvass tovább
-
in VERSEKKosztolányi Dezső: Téli alkony
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Téli alkony előadása. Aranylanak a halvány ablakok… Küzd a sugár a hamvazó sötéttel, fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel, a hósík messze selymesen ragyog. Beszélget a kályhánál a család, a téli alkony nesztelen leszállott. Mint áldozásra készülő leányok, csipkés ruhába állanak a fák. A hazatérő félve, csöndesen lép, retteg zavarni az út […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Kosztolányi Dezső: Kedves
Jöjjön Kosztolányi Dezső Kedves verse. Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál, álarcodat magadra szoritod, s nem tudja senki, hogy voltál titok, hogy voltál nékem ismeretlen oltár. Úgy mégysz el innen csöndbe, lopakodva, élő titok egy még nagyobb titokba. Mert jönni fog egy egész-kicsi ősz, napos, ártatlan, fáradt, graciőz, kis fákkal és kis bárányfellegekkel és […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Kosztolányi Dezső: Szegény anyám csak egy dalt zongorázik.
Kosztolányi Dezső: Szegény anyám csak egy dalt zongorázik. Szegény anyám csak egy dalt zongorázik. Egy árva dalt. Azt veregeti folyton és megbicsaklik elefántcsont ujja a fekete-fehér elefántcsonton. És elfelejti, próbálgatja egyre és szállni vágy, mint vérző sas a hegyre, mert szállni tudna, szállni és röpülni, de visszahúzza újra ezer emlék. Ezt zongorázta kisleány-korában s mikor […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Kosztolányi Dezső – Anyák
Kosztolányi Dezső – Anyák Már a szemük oly szörnyü nagy, hogy megijed, ki belenéz, s szemük alatt sovány gödör, amelybe rémek alszanak. Oly vékonyak, akár a rongy, tejadó mellük elapadt, könnyes szemük kiszáradott, kezük, mint a kardpenge oly éles, határozott, kemény, s uruk sóhajtva néz reá, a kézre, amely puha volt, az álmok lágy párnája […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Kosztolányi Dezső: Szeptemberi áhitat
Jöjjön Kosztolányi Dezső Szeptemberi áhitat verse. Szeptemberi reggel, fogj glóriádba, ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap, most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya s szememből az önkívület kicsap, emelj magadhoz. Föl-föl, még ez egyszer, halál fölé, a régi romokon, segíts nekem, szeptember, ne eressz el, testvéri ősz, forrón-égő rokon. Én nem dadogtam halvány istenekhez […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Kosztolányi Dezső – Hajnali részegség
Jöjjön Kosztolányi Dezső – Hajnali részegség verse. Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. Múlt éjszaka – háromkor – abbahagytam a munkát. Le is feküdtem. Ám a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, csak forgolódtam dühösen az ágyon, nem jött az álom. Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal, százig olvasva s mérges altatókkal. Az, amit irtam, […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Kosztolányi Dezső: Könnyek koldusa
Kosztolányi Dezső: Könnyek koldusa Én voltam egykor szent edény. A fájdalom lakott szivemben s a boldogok poétának neveztek engem. Mostan vagyok koldus, szegény, mert elveszett, mi az enyém volt. S a könny, a könny a nagyvilágra szerteszétfolyt. Zokognak a föld kerekén, mindenki sír, mindenki költő, vak jajgató, fájdalmát az égig üvöltő. De legnagyobb jaj az […] Olvass tovább
-
in VERSEKKosztolányi Dezső: Hideg
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Hideg című verse. Kosztolányi Dezső: Hideg Furcsa est ez, néma, hűvös, a szobákban újra bűvös lámpa ég. Fűtenek is innen-onnan, s rémlik a körúti lombban fönn az ég. Istenem, mi végre élek? Dúdorászok, árva lélek, egymagam. A mesék arany kastélya és a cukros, piros téa merre van? Nem merek a ködbe nézni, […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Kosztolányi Dezső: Fényes arc a sötétben
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Fényes arc a sötétben verse. Kerestelek, majd jöttek a deres telek és este lett, csak bódorogtam, mint a vak, nem is találtalak. Szétváltunk, mint peres felek, de most, tündökletes alak, magányomban börtönfalak éjére festelek. Olvass tovább
-
in VerselőadásLatinovits Zoltán verset mond – Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd Latinovits Zoltán előadásában. Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár. Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több […] Olvass tovább
-
Sokak szerint ez Kosztolányi Dezső legszebb verse
Sokak szerint ez Kosztolányi Dezső legszebb verse. Hajnali részegség Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. Múlt éjszaka – háromkor – abbahagytam a munkát. Le is feküdtem. Ám a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, csak forgolódtam dühösen az ágyon, nem jött az álom. Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal, százig olvasva, s mérges […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.