érdekességek
Ajánljuk:
-
in VERSEKKosztolányi Dezső: Szeptemberi áhitat
Jöjjön Kosztolányi Dezső Szeptemberi áhitat verse. Szeptemberi reggel, fogj glóriádba, ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap, most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya s szememből az önkívület kicsap, emelj magadhoz. Föl-föl, még ez egyszer, halál fölé, a régi romokon, segíts nekem, szeptember, ne eressz el, testvéri ősz, forrón-égő rokon. Én nem dadogtam halvány istenekhez […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Kosztolányi Dezső – Hajnali részegség
Jöjjön Kosztolányi Dezső – Hajnali részegség verse. Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. Múlt éjszaka – háromkor – abbahagytam a munkát. Le is feküdtem. Ám a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, csak forgolódtam dühösen az ágyon, nem jött az álom. Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal, százig olvasva s mérges altatókkal. Az, amit irtam, […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Kosztolányi Dezső: Könnyek koldusa
Kosztolányi Dezső: Könnyek koldusa Én voltam egykor szent edény. A fájdalom lakott szivemben s a boldogok poétának neveztek engem. Mostan vagyok koldus, szegény, mert elveszett, mi az enyém volt. S a könny, a könny a nagyvilágra szerteszétfolyt. Zokognak a föld kerekén, mindenki sír, mindenki költő, vak jajgató, fájdalmát az égig üvöltő. De legnagyobb jaj az […] Olvass tovább
-
in VERSEKKosztolányi Dezső: Hideg
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Hideg című verse. Kosztolányi Dezső: Hideg Furcsa est ez, néma, hűvös, a szobákban újra bűvös lámpa ég. Fűtenek is innen-onnan, s rémlik a körúti lombban fönn az ég. Istenem, mi végre élek? Dúdorászok, árva lélek, egymagam. A mesék arany kastélya és a cukros, piros téa merre van? Nem merek a ködbe nézni, […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Kosztolányi Dezső: Fényes arc a sötétben
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Fényes arc a sötétben verse. Kerestelek, majd jöttek a deres telek és este lett, csak bódorogtam, mint a vak, nem is találtalak. Szétváltunk, mint peres felek, de most, tündökletes alak, magányomban börtönfalak éjére festelek. Olvass tovább
-
in VerselőadásLatinovits Zoltán verset mond – Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd Latinovits Zoltán előadásában. Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár. Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több […] Olvass tovább
-
Sokak szerint ez Kosztolányi Dezső legszebb verse
Sokak szerint ez Kosztolányi Dezső legszebb verse. Hajnali részegség Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. Múlt éjszaka – háromkor – abbahagytam a munkát. Le is feküdtem. Ám a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, csak forgolódtam dühösen az ágyon, nem jött az álom. Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal, százig olvasva, s mérges […] Olvass tovább
-
in VERSEKKosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom
Jöjjön Kosztolányi Dezső Mostan színes tintákról álmodom verse. Mostan színes tintákról álmodom. Legszebb a sárga. Sok-sok levelet e tintával írnék egy kisleánynak, egy kisleánynak, akit szeretek. Krikszkrakszokat, japán betűket írnék, s egy kacskaringós, kedves madarat. És akarok még sok másszínű tintát, bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat, és kellene még sok száz és ezer, és kellene még aztán […] Olvass tovább
-
in VERSEKKosztolányi Dezső: Az áprilisi délutánon
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Az áprilisi délutánon verse. Az áprilisi délutánon dalt hallani egyszerre, távol. Az illatos, japáni égből hull a napfény és hull a zápor. Tömjénez a tavasz a légben, virágos ágon kancsi fény ég. Kis, ideges lányok kacagnak, veri az ördög a feleségét. Nyilt arccal isszuk az esőt fel, agyunkba rózsaszínű láz kap. Vékony, […] Olvass tovább
-
A Kaláka verselőadása – Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? a Kaláka előadásában. A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindíg, mindíg játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfõre ülni, borból-vízbõl mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? A teljes verset ITT olvashatod el. Olvass tovább
-
in VERSEKKosztolányi Dezső: Ének a tavasz elé
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Ének a tavasz elé verse. Kelj, bársonylombú, halk lehelletű, borús tavasz a völgyön és hegyen, hogy majd ha eljön az idő, legyen a sebre fű. Tavaszi erdő, jó szorosra fond sűrű, sötét lombod hálozatát, hogy majd ha éjjel elbúvunk alád, födjön a lomb. Kegyes Természet, szánd meg a magyart, adj néki ágyat, sátoros […] Olvass tovább
-
in VERSEKKosztolányi Dezső: Én mindíg temetek
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Én mindíg temetek. Én mindíg temetek. Temetem a tegnapomat, s azt, ami most van, a fénykarikát, mi táncol a tollamon, míg szivem szavára eleven lehemmel lélekzem e verset. Temetem a jót, a rosszat, örökké, régi ruháimat, régi világomat, fiam játékait, pólyáját, mit a moly rág a padlás zugán, elhangzott szavakat, élőket, holtakat, […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.