A versek oldala
Jöjjön Kosztolányi Dezső: A hídon verse. Húsz éves voltam és egy éjjel tíz óra tájt, színház után a nyári csillagokra nézve haladtam által a Dunán, köröttem minden oly csodás volt, a híd, hegy tűzzáporba lángolt, alant zokogtak a habok s egy téveteg hajó a vízben hintázva ballagott. És én megálltam álmodozva a lüktető mélység felett, […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső – A bal lator verse. Téged dalollak: vasderekú lator, jéggé fagyott dac, szótalan óriás, ki meghalál szégyen-keresztfán s nem hajolál meg a gyáva kínnak. Két ezredéve zúg le merész szavam, lantom favázát megszögezem vadul s vasszívvel és csontos marokkal zord zivatart kavarok nagy öblén. Nyílt homlokú bűn, hősi, kemény, igaz, erényt pirító, […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Tanár az én apám verse. Tanár az én apám. Ha jár a vidéki városban, gyermekek köszöntik ősz fejét, kicsinyek és nagyok, régi tanítványok, elmúlt életükre emlékezve, lassan leveszik kalapjuk. Mint az alvajárók, kik másfelé néznek. Hentesek, ügyvédek, írnokok, katonák, s olykor egy országos képviselő is. Mert nagy az én családom. Nagy az […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség verse Gábor Miklós előadásában. Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. Múlt éjszaka – háromkor – abbahagytam a munkát. Le is feküdtem. Ám a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, csak forgolódtam dühösen az ágyon, nem jött az álom. Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal, százig olvasva s mérges altatókkal. […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? Básti Juli előadásában. A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindíg, mindíg játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfõre ülni, borból-vízbõl mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? A teljes verset ITT olvashatod el. Hallgassuk meg Kosztolányi Dezső Akarsz-e játszani? versét a színésznő előadásában. Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal verse. Van már kenyerem, borom is van, Van gyermekem és feleségem. Szivem minek is szomorítsam? Van mindig elég eleségem. Van kertem, a kertre rogyó fák Suttogva hajolnak utamra, És benn a dió, mogyoró, mák Terhétöl öregbül a kamra. Van egyszerü, jó takaróm is, Telefonom, úti böröndöm, Van jó-szívü jót-akaróm […] Olvass tovább
Kosztolányi Dezső – Számadás 1 Most már elég, ne szépítgesd, te gyáva, nem szégyen ez, vallj – úgyis vége van – boldog akartál lenni és hiába, hát légy mi vagy: végkép boldogtalan. Inkább egészen és kínzó-csigába, mint félig így, alkudva oktalan, ne félj, szamár, ki szenved, nincs magába, vagytok ti itt a földgolyón sokan. Térdelve, […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Februári óda verse. Jaj, mily gödörbe buktat e február, mily mély homályba? Csillagaim hunyó világa hamvad. Földre ver le szörnyü betegség. Sorsom, mely eddig tétova ködbe bújt egyszerre itt van, szőnyeges és meleg szobámba sétál, mint a farkas, rám vicsorogva. Ijedve futnék, ámde hová lehet? Nincsen menekvés, zörgetek esztelen, kemény kilincsen és […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Zászló verse. Csak bot és vászon, de nem bot és vászon, hanem zászló. Mindíg beszél. Mindíg lobog. Mindíg lázas. Mindíg önkívületben van az utca fölött, föllengő magasan egész az égben s hirdet valamit rajongva. Ha már megszokták és rá se figyelnek, ha alszanak is, éjjel és nappal, úgyhogy egészen lesoványodott, s áll, […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: A napraforgó, mint az őrült verse. A napraforgó, mint az őrült röpül a pusztán egymaga, a tébolyító napsugárban kibomlik csenevész haja. Bolond lotyó – fejére kapja a sárga szoknyáját s szalad, szerelmese volt már a kóró, a pipacs és az iszalag, elhagyta mind, most sír magában, rí és a szörnyű napra néz, […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső – Költő a huszadik században. Az önimádat büszke heverőjén fekszem nyugodtan, s a paplanomra sárgán hull éji villany, nappali verőfény. Füst és kávé között henyélek, mivel a dolgom, végzetem csak annyi, hogy élek. Csak annyit érünk, amennyit magunkba, mit nékem a hazugság glóriája, a munka. Mit a csaló próféták csácsogása, nem alkuszom […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség verse Bessenyei Ferenc előadásában. Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. Múlt éjszaka – háromkor – abbahagytam a munkát. Le is feküdtem. Ám a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, csak forgolódtam dühösen az ágyon, nem jött az álom. Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal, százig olvasva s mérges altatókkal. Az, […] Olvass tovább