Ajánljuk:

  • in

    Básti Juli verset mond – Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? Básti Juli előadásában. A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindíg, mindíg játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfõre ülni, borból-vízbõl mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? A teljes verset ITT olvashatod el. Hallgassuk meg Kosztolányi Dezső Akarsz-e játszani? versét a színésznő előadásában. Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal verse. Van már kenyerem, borom is van, Van gyermekem és feleségem. Szivem minek is szomorítsam? Van mindig elég eleségem. Van kertem, a kertre rogyó fák Suttogva hajolnak utamra, És benn a dió, mogyoró, mák Terhétöl öregbül a kamra. Van egyszerü, jó takaróm is, Telefonom, úti böröndöm, Van jó-szívü jót-akaróm […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső – Számadás

    Kosztolányi Dezső – Számadás 1 Most már elég, ne szépítgesd, te gyáva, nem szégyen ez, vallj – úgyis vége van – boldog akartál lenni és hiába, hát légy mi vagy: végkép boldogtalan. Inkább egészen és kínzó-csigába, mint félig így, alkudva oktalan, ne félj, szamár, ki szenved, nincs magába, vagytok ti itt a földgolyón sokan. Térdelve, […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Februári óda

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Februári óda verse. Jaj, mily gödörbe buktat e február, mily mély homályba? Csillagaim hunyó világa hamvad. Földre ver le szörnyü betegség. Sorsom, mely eddig tétova ködbe bújt egyszerre itt van, szőnyeges és meleg szobámba sétál, mint a farkas, rám vicsorogva. Ijedve futnék, ámde hová lehet? Nincsen menekvés, zörgetek esztelen, kemény kilincsen és […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Zászló

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Zászló verse. Csak bot és vászon, de nem bot és vászon, hanem zászló. Mindíg beszél. Mindíg lobog. Mindíg lázas. Mindíg önkívületben van az utca fölött, föllengő magasan egész az égben s hirdet valamit rajongva. Ha már megszokták és rá se figyelnek, ha alszanak is, éjjel és nappal, úgyhogy egészen lesoványodott, s áll, […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: A napraforgó, mint az őrült

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: A napraforgó, mint az őrült verse. A napraforgó, mint az őrült röpül a pusztán egymaga, a tébolyító napsugárban kibomlik csenevész haja. Bolond lotyó – fejére kapja a sárga szoknyáját s szalad, szerelmese volt már a kóró, a pipacs és az iszalag, elhagyta mind, most sír magában, rí és a szörnyű napra néz, […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső – Költő a huszadik században

    Jöjjön Kosztolányi Dezső – Költő a huszadik században. Az önimádat büszke heverőjén fekszem nyugodtan, s a paplanomra sárgán hull éji villany, nappali verőfény. Füst és kávé között henyélek, mivel a dolgom, végzetem csak annyi, hogy élek. Csak annyit érünk, amennyit magunkba, mit nékem a hazugság glóriája, a munka. Mit a csaló próféták csácsogása, nem alkuszom […] Olvass tovább

  • in

    Bessenyei Ferenc verset mond – Kosztolányi Dezső – Hajnali részegség

    Jöjjön  Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség verse Bessenyei Ferenc előadásában. Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. Múlt éjszaka – háromkor – abbahagytam a munkát. Le is feküdtem. Ám a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, csak forgolódtam dühösen az ágyon, nem jött az álom. Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal, százig olvasva s mérges altatókkal. Az, […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Ha negyvenéves…

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Ha negyvenéves… verse. Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjel egyszer fölébredsz és aztán sokáig nem bírsz aludni. Nézed a szobádat ott a sötétben. Lassan eltűnődöl ezen-azon. Fekszel, nyitott szemekkel, mint majd a sírban. Ez a forduló az, mikor az életed új útra tér. Csodálkozol, hogy föld és csillagok közt éltél. Eszedbe jut egy […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Szeretet

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Szeretet verse. Mennyi ember van, akit szeretek. Mennyi nő és férfi, akit szeretek. Rokonszenves boltileányok, kereskedősegédek, régi és hű cselédek, lapkihordók, csöndes, munkás írók, kedves tanárok, kik vesződnek a kisfiammal. Találkozunk mi olykor-olykor, meg-megállunk, szemünk összevillan s én még maradnék tétovázva, talán, hogy elmondjam ezt nekik. Mégsem beszélek, mert csak a részeg […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső – Karácsony

    “ezüst esőben száll le a karácsony” Jöjjön Kosztolányi Dezső – Karácsony című verse. Ezüst esőben száll le a karácsony, a kályha zúg, a hóesés sűrű; a lámpafény aranylik a kalácson, a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű. Kik messze voltak, most mind összejönnek a percet édes szóval ütni el, amíg a tél a megfagyott mezőket karcolja […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: A játék – előadja Détár Enikő

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: A játék című verse – előadja Détár Enikő. A játék Az különös. Gömbölyű és gyönyörű, csodaszép és csodajó, nyitható és csukható, gomb és gömb és gyöngy, gyűrű. Bűvös kulcs és gyertya lángja, színes árnyék, ördöglámpa. A teljes verset ITT olvashatod. Hallgasd meg a verset Détár Enikő előadásában. Az előadás jelenleg nem érhető […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.