Ajánljuk:

  • Garai Gábor: Zene az utcán

    Jöjjön Garai Gábor Zene az utcán verse. Nem mutogatom sebeim az utcán; úgy zenélek, mintha semmim se fájna. Nem kérek alamizsnát – úgyse tudnám meghálálni. Fázom, s várok a nyárra, amikor jut majd napból, szeretettből nekem is, akkor is, ha nem könyörgöm… Nem alázatból, nem is félelemből építem gyönge hajlékom e földön, – de építem […] Olvass tovább

  • in

    Garai Gábor – Artisták

    Jöjjön Garai Gábor – Artisták. Élő csipesz, lóg a trapézen a férfi fejjel lefele, foga közt kettős tárcsa, mintha mágneses nyelvet öltene. A vonzás túlsó pólusán függ s forog a nő – feszül a száj! Micsoda csók! – Köztük csupasz tér, tömör csönd s véletlen halál. Micsoda egymásrautaltság leng itt ég alatt, föld felett, micsoda […] Olvass tovább

  • Garai Gábor – Nők

    Jöjjön Garai Gábor – Nők verse. Szemünkben megnézik maguk, megnézik futtában a nők; alkalmi tükreik vagyunk, fényünkön átrebbennek ők. És bűntelen mennek tovább, ha elkapták tekintetünk, s mi – villogok s fakók, simák – szilánkjainkra széttörünk. Végül homokká porladunk bontó sugaraik alatt, testünkből csak keret: a csont s a fekete foncsor marad. S a fekete […] Olvass tovább