Ajánljuk:

  • in

    Imre Flóra: Megtelt idő

    Jöjjön Imre Flóra: Megtelt idő verse. hogy megtelt az idő, mióta te meg én, mióta ketten várunk itt a szabadítóra forrongva, fájva, tehetetlen micsoda töménységű izzás kívül belül torlódik, árad egyszerre szinte körülindáz ezer ága egy új világnak mennyire zsúfolt lett a testem foghatatlan érzékletekkel mégis, valami pontos rendszer váza dereng fel a jelekben keveset […] Olvass tovább

  • in

    Imre Flóra – Stanzák

    Jöjjön Imre Flóra Stanzák verse. Hogy megmártóztam fájdalmas szemedben, szélcsend alatt, tűzkristály ég alatt, a pusztulás zöldeskék lángja lettem, s a csendmadár mögülem elmaradt. Hiába védtem, kétségbeesetten taszítva el becéző szavadat, hiába védtem – Mit is? Jaj, ki tudja? Jutottam villámmarta keskeny útra. Sodródom, mint a fűzfalevél az árban, s a parton lesnek esti farkasok, szaggattatásban […] Olvass tovább

  • in

    Imre Flóra: Levél a hitveshez

    Imre Flóra: Levél a hitveshez a fogkeféd elcsomagoltam kidobni nem vitt rá a lélek maradok hát gyógyíthatatlan szentimentális amíg élek a tusfürdődet félretettem törülköztem a törülköződdel a konyakmeggyet is megettem nem maradt végül semmi bűnjel de hova rejthetném a testem titkolni, hogy te átkaroltad a lelkem hogy fertőtlenítsem amely nem tud nem tudni rólad csak […] Olvass tovább