Ajánljuk:

  • in

    József Attila: Kertész leszek (Előadja: Koncz Zsuzsa)

    Jöjjön József Attila: Kertész leszek című verse Koncz Zsuzsa előadásában. József Attila: Kertész leszek Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek, nem törődök semmi mással, csak a beojtott virággal. Minden beojtott virágom kedvesem lesz virágáron, ha csalán lesz, azt se bánom, igaz lesz majd a virágom. József Attila: Kertész leszek – A teljes verset […] Olvass tovább

  • in

    Latinovits Zoltán verset mond: József Attila: A Dunánál

    Jöjjön József Attila: A Dunánál című verse Latinovits Zoltán előadásában. A világ vagyok – minden, ami volt, van: a sok nemzedék, mely egymásra tör. A honfoglalók győznek velem holtan s a meghódoltak kínja meggyötör. Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa – török, tatár, tót, román kavarog e szívben, mely e multnak már adósa szelíd jövővel […] Olvass tovább

  • in

    Koncz Zsuzsa előadás – József Attila: Szállj költemény

    Jöjjön József Attila: Szállj költemény verse Koncz Zsuzsa előadásában. Szállj költemény, szólj költemény mindenkihez külön-külön, hogy élünk ám és van remény, – van idő, csipjük csak fülön. Nyugtasd a gazdagok riadt kis lelkét – lesz majd kegyelem. Forrást kutat, nem vért itat a szabadság s a szerelem. Szólitsd, mint méla borjuszáj a szorgalmas szegényeket – […] Olvass tovább

  • in ,

    Koncz Zsuzsa verselőadása – József Attila: Világosítsd föl

    Jöjjön József Attila: Világosítsd föl verse Koncz Zsuzsa előadásában. Világosítsd föl gyermeked: a haramiák emberek; a boszorkák – kofák, kasok. (Csahos kutyák nem farkasok!) Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek, de mind-mind pénzre vált reményt; ki szenet árul, ki szerelmet, ki pedig ilyen költeményt. És vígasztald meg, ha vigasz a gyermeknek, hogy így igaz. A teljes verset […] Olvass tovább

  • in

    Latinovits Zoltán verset mond – József Attila – Mama

    Latinovits Zoltán József Attila Mama című versét mondja el. Már egy hete csak a mamára gondolok mindíg, meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra. A teljes verset ITT olvashatod. Hallgassuk meg Latinovits Zoltán előadását – jöjjön József […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Egy kisgyerek sír

    József Attila: Egy kisgyerek sír A sötét szoba sarkában zokog egy tehetetlen, guggoló gyerek. Sír, mint a cipő alatt a homok. Vergődik, mint a nehéz tengerek. Könnyes, miként északra nyíló völgy. Könnyes, mint könnyes a szem ürege. Könnyes, miként a kő alatt a föld. Könnyes, miként az ablak üvege. Sír, mint ahogy a vízben sír […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Nagyon fáj

    A Nagyon fáj kötet címadó verse, a Gyömrői Edithez írott szerelmes versek egyik legjelentősebb darabja talán a leginkább alkalmas arra, hogy József Attila gyötrelmes szerelmi élményéről valló kései szerelmi líráját jellemezzük. A költő második pszichoanalitikus kezelése már jó ideje (1934 ősze óta) tartott, amikor az első Gyömrői Editnek írott, a Szép Szóban Egy pszichoanalitikus nőhöz, […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Tószunnyadó

    József Attila: Tószunnyadó Tószunnyadó békességgel, elülő végtelenséggel óvja szerelmem, ki adta s tenyerével megnyugtatta. Bajocskáimat felejtem, karddá nőtt bicskám elejtem – sáppadsz, kiáltó virággal, és ő dereng, csendes ággal. Szavad: nem értem, de sürgés. Szava: nem értem, de zengés. Nagyon szerethet már engem, megtür téged is szivemben. Olvass tovább

  • in

    József Attila: Kész a leltár

    József Attila: Kész a leltár Magamban bíztam eleitől fogva – ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek. Semmiképp se többe, mint az állatnak, mely elhull örökre. Ha féltem is, a helyemet megálltam – születtem, elvegyültem és kiváltam. Meg is fizettem, kinek ahogy mérte, ki ingyen adott, azt szerettem érte. Asszony ha játszott […] Olvass tovább

  • in

    Jordán Tamás verset mond – József Attila – Elégia

    Jöjjön József Attila – Elégia című verse előadja: Jordán Tamás. Mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten, füst száll a szomorú táj felett, úgy leng a lelkem, alacsonyan. Leng, nem suhan. Te kemény lélek, te lágy képzelet! A valóság nehéz nyomait követve önnönmagadra, eredetedre tekints alá itt! Itt, hol a máskor oly híg ég alatt szikárló tűzfalak […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Imádság megfáradtaknak

    József Attila: Imádság megfáradtaknak Alkotni vagyunk, nem dicsérni. Gyerekeink sem azért vannak, Hogy tiszteljenek bennünket S mi, Atyánk, a te gyerekeid vagyunk. Hiszünk az erő jószándokában. Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted, Akár az égben laksz, akár a tejben, A nevetésben, sóban, vagy mibennünk. Te is tudod, hogyha mi sírunk, Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja, […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.