Tag Archives: József Attila versek

József Attila: Téli éjszaka

Jöjjön József Attila: Téli éjszaka. A költő egyik főműve; szigorú fölmérése annak, hogy milyen is a világ, amit magunkénak mondhatunk. A lírai én előbb fokozatosan kiüresíti a tájat, a lényegéig próbál hatolni, így jut el az embertelen némaságig, s kiállva a próbát, elviselve a rá nehezedő kozmosz terhét, immár a tulajdonos öntudatával méri fel az újra benépesített tájat. – írja ...

Read More »

József Attila: Tedd a kezed

Jöjjön József Attila: Tedd a kezed verse. Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna. Úgy őrizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna. Úgy szeress, mint ha jó volna, mintha szívem szíved volna. Köszönjük, hogy elolvastad József Attila: Tedd a kezed költeményét. Mi a véleményed József Attila: Tedd a kezed írásáról? Írd meg kommentbe!

Read More »

József Attila: Kopogtatás nélkül

Jöjjön József Attila: Kopogtatás nélkül verse.

Jöjjön József Attila: Kopogtatás nélkül verse. Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg. Szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma. A kancsóba friss vizet hozok be néked, cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm, itt nem zavar bennünket senki, görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod. Nagy csönd a csönd, néked is szólok, ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek, melegben levethetsz nyakkendőt, gallért, ...

Read More »

József Attila: Óda

Jöjjön József Attila: Óda verse. 1 Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz – idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz. Nézem a hegyek sörényét – homlokod fényét villantja minden levél. Az úton senki, senki, látom, hogy meglebbenti szoknyád a szél. És ...

Read More »

József Attila: Hangya

Jöjjön József Attila: Hangya című verse. A bábok között elaludt a hangya. Szél, a bábokat most el ne fúdd! Különben jó az is. Kis, fáradt fejét csillámokra hajtja és alszik véle csöpp árnyéka is. Egy szalmaszállal fölkelteni szépen! De jobb, ha már indulunk haza, erősen beborult – – A bábok között elaludt egy hangya és – hopp – egy csöpp ...

Read More »

József Attila: Margaréta

Jöjjön József Attila: Margaréta verse. Itt kuksolok a szilvafák között, kakukkolgat a hamvas szerelem, kakukkolgat. A berekháti köd pamutpapucsban lépked szívemen. Elültem, mint az öreg szúnyogok. Összébb simul a szittyó meg a nád, hever lábamnál a szél és morog; borzas a szőre. Sóhajt a világ. Tégla a boglyán, öklöm fejemen, – egy margarétán búsulnék magam, már pára hátán illan életem ...

Read More »

József Attila: Medvetánc

Jöjjön József Attila: Medvetánc. Fürtös, láncos, táncos, nyalka, aj de szép a kerek talpa! Hova vánszorogsz vele? Fordulj a szép lány fele! Brumma, brumma, brummadza. Híres, drága bunda rajtam, húsz körömmel magam varrtam. Nyusztból, nyestből, mókusból, kutyából meg farkasból. Brumma, brumma, brummadza. Gyöngyöt őszig válogattam, fogaimra úgy akadtam. Kéne ott a derekam, ahol kilenc gyerek van. Brumma, brumma, brummadza. Azért ...

Read More »

József Attila: Én nem tudtam

Jöjjön József Attila: Én nem tudtam verse. Én úgy hallgattam mindig, mint mesét a bűnről szóló tanitást. Utána nevettem is – mily ostoba beszéd! Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva! Én nem tudtam, hogy annyi szörnyüség barlangja szivem. Azt hittem, mamája ringatja úgy elalvó gyermekét, ahogy dobogva álmait kinálja. Most már tudom. E rebbentő igazság nagy fényében az eredendő gazság szivemben, ...

Read More »

Watch Dragon ball super