A versek oldala
József Attila versei
József Attila a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja
1905. április 11. (Budapest) — 1937. december 3. (Balatonszárszó)
Jöjjön József Attila: A kanász verse. Az én falkám olyan falka, ondolálva van a farka. Orrukban csak magyar mód csillog egy kis aranydrót. Van egy pösze kis malacom, fővárosi grófkisasszony. Sóhajtott is egy ízbe, nézi magát a vízbe. Van nekem egy oly kis kanom, szelid szóra kezes nagyon. Az ha fogja s egyet túr, a kőkastély […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – A női szív verse. A női szív tömeglakás – Tömeglakás, mi lenne más. Elfér benne a sok bolond, Aki nőért könnyet is ont. Emezt ide, amazt oda, Kamráit cellákra osztja. Ez kimaradt! – a patvarba, Nosza gyorsan a pitvarba! S nekem ó jaj szegény fejem! Hol is lészen az én helyem? […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Flóra verse. 1 Tudnál-e, Flóra, annyira szeretni, erényeidből épül-e szerencse, hogy mind a kínt, mit nem lehet feledni, hű szeretőd munkáján elfelejtse? Tudnál-e engem uj világra hozni, iparkodván szerelmes türelemmel, hogy legyen erőm ismét adakozni s eltölteni a gonoszt félelemmel? Lennél-e nyugtom mindenütt a rosszban? Fontold meg jól, szived mily terhet vállal. […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Kedves Jocó! verse. Kedves Jocó! 1. ső strófa De szeretnék gazdag lenni, Egyszer libasültet enni, Jó ruhába járni kelni, S öt forintér kuglert venni. 2. strófa Mig a cukrot szopogatnám, Uj ruhámat mutogatnám, Dicsekednél fűnek fának, Mi jó dolga van Attilának. Köszönjük, hogy elolvastad József Attila versét! Mi a véleményed a […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila Bukj föl az árból verse. Ijessz meg engem, Istenem, szükségem van a haragodra. Bukj föl az árból hirtelen, ne rántson el a semmi sodra. Én, akit föltaszít a ló, s a porból éppen hogy kilátszom, nem ember szívébe való nagy kínok késeivel játszom. Gyulékony vagyok, s mint a nap, oly lángot lobbantottam […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Szeretném, ha vadalmafa lennék! verse. Szeretném, ha vadalmafa lennék! Terebélyes vadalmafa; S hogy testemből jóllakhatna Minden éhező kis gyermek Árnyaimmal betakarva. Szeretném, ha vadalmafa lennék S minden egyes árva gyermek, Ha keserű könnye pereg, Felkeresné s könnyeivel Öntözné meg a tövemet. Szeretném, ha vadalmafa lennék, Mi ha majd egykor kiszárad És […] Olvass tovább
József Attila: Névnapi dicséret Rózsás ajkaidon mámoros élet él, Munkás két kezeden nyílik a friss tavasz, Hajlós-szál derekad – nincs fakadóbb virág, Hűs és drága zafír szemed. Nem dicsérhetem én termetedet sehogy, – Oly mű nincs sehol, ó, mely vele érne fel – Márványkőben a vér – kő, nem igaz, nem él, Benned vér dübörög, […] Olvass tovább
Jöjjön Koncz Zsuzsa verselőadása – József Attila: Bolyongok. Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak? És ahol szeretnek, és csak reám várnak, És csak reám várnak. Merrefelé menjek? Balra-e vagy jobbra? Fönn csillagok vannak, fölnézek azokra, Fénylő csillagokra. A teljes verset ITT olvashatod. József Attila: Bolyongok Olvass tovább
Mutatjuk a József Attila vers összeállítást. József Attila a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Az élet kegyetlen volt vele, hisz félárva gyermekkora tele volt lemondással, brutalitással, felnőttként szembesült a meg nem értéssel és öngyilkossága (vagy tragikus balesete) körül is találhatóak ellentmondások. A Szegedi Tudományegyetemen tanárnak készült, de a Tiszta szívvel című verse miatt kirobbant jobboldali […] Olvass tovább
Válogatott versek sorozatunkban most József Attila kevesek által ismert írásából szemezgetünk. 1. Bolyongok Így indul a költemény: „Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak? És ahol szeretnek, és csak reám várnak, És csak reám várnak.” Klikk a teljes vers. 2. Hangya „A bábok között elaludt a hangya. Szél, a bábokat most el ne […] Olvass tovább
A nap József Attila verse rovatunkban, minden nap más és más költeményt ajánlunk a népszerű költőtől. Jöjjön a mai ajánlatunk. Figyelem! Rovatunk naponta frissül, tehát érdemes visszatérni később is. Jó szórakozást kívánunk József Attila soraihoz! A nap József Attila verse 2021.04.14-én Tedd a kezed Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna. Úgy őrizz, mint ki gyilkolna, […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Levegőt verse. Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott hazafelé menet? A gyepre éppen langy sötétség szállott, mint bársony-permeteg és lábom alatt álmatlan forogtak, ütött gyermekként csendesen morogtak a sovány levelek. Fürkészve, körben guggoltak a bokrok a város peremén. Az őszi szél köztük vigyázva botlott. A hűvös televény a lámpák felé lesett […] Olvass tovább