A versek oldala
József Attila versei
József Attila a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja
1905. április 11. (Budapest) — 1937. december 3. (Balatonszárszó)
Jöjjön József Attila: Ködből, csöndből verse. József Attila: Ködből, csöndből Nem várom már az életet. Vagyok úgy, ahogyan lehet. S ha nem lehet, akkor sehogy, ha sok a nap, hát soká fogy. Két szememből a Nap kivész. Már csupán a lámpába néz. Ha tűz lobog, hát majd elég. Ha vér ömlik, hát van elég. Aki megbánt, én […] Olvass tovább
Ha kíváncsi vagy, a költő melyik versétől lábad könnybe a szemed, olvass tovább, és megtudhatod! Nagy érzelmek hoz fel, miközben elgondolkodtat. ÓH SZÍV! NYUGODJ! Fegyverben réved fönn a téli ég, kemény a menny és vándor a vidék, halkul a hó, megáll az elmenő, lehellete a lobbant keszkenő. Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon helyezkedik a […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – A város peremén verse. A város peremén, ahol élek, beomló alkonyokon mint pici denevérek, puha szárnyakon száll a korom, s lerakódik, mint a guanó, keményen, vastagon. Lelkünkre így ül ez a kor. És mint nehéz esők vastag rongyai mosogatják a csorba pléhtetőt – hiába törli a bú szivünkről a rákövesedőt. Moshatja […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila Tedd a kezed verse a Pokolgép együttes tolmácoslásában. Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna. Úgy őrizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna. Úgy szeress, mint ha jó volna, mintha szívem szíved volna. Olvass tovább
Jöjjön József Attila – A boldogság nyitott könyv, tessék, olvassák verse. Nem, nem igaz, nem, nem igaz, hogy Ádám volt az első gaz. ‘Sz azért nő alma, hogy szakasszon almát a férfi és az asszony. A földön annyi a jó dolog, hát mért ne lennénk boldogok? Az ember oly szelíd alak! Ha nem piszkálják, nem […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Kukoricaföld verse. Osvát Ernőnek A kukoricaföldön űlök, várok, Tán arra, hogy a varju mikor károg És mikor kell zengő cínnel tovaűzni. A hűs Alkony beborít csöndes kékkel, Én Rád gondolok nagy gyönyörűséggel S szeretném a karom derekadra fűzni. A Nap lement. Oly egyedűl maradtam, A Föld is kezd kihűlni már alattam. A […] Olvass tovább
Jöjjön Ágnes Vanilla: Születésnapodra – József Attila születésének évfordulójára írt – verse. Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila legszebb versei összeállításunk. József Attila huszadik századi posztumusz Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Mindössze harminckét évet élt, a magyar költészet egyik legjelentősebb alakja. A második világháború után a magyar szocialista költészet ünnepelt vezéregyéniségévé vált. Műfordítóként a szomszéd népek kortárs lírájával foglalkozott és értékesek Villon-fordításai is. József Attila legszebb versei […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Falu verse. Mint egy tányér krumplipaprikás, lassan gőzölög lusta, langy estében a piros palás, rakás falucska. Itt is, ott is karcsú füst – remény – tünődni, merre szálljon, áll kicsit a kémény küszöbén és int a tájon. Akácocskát babrál a homály. A fa telt, kicsi keble beléreszket, csöpp sóhaja száll – levegő-lepke. S […] Olvass tovább
József Attila öt pompás versét gyűjtöttük csokorba. Olvasd szeretettel a poétafejedelem műveit! Számvetés Ettem-ittam fekete, undok mocskot és csípős trágyalevet; ember vakmerőbb nem lehet. Ám eddig sohasem voltam boldog. Ebben a megváltott világban egy pillanatom nem volt nemes; sem langyos, édes, kellemes, mint disznónak a pocsolyában. Engem sunyiságra oktat az erkölcs. (Rólad is ezt hiszem.) […] Olvass tovább
Szívszorító alkotásról van szó, így csak akkor olvasd el ezt, ha nem zavar, hogy nagy érzelmeket hoz fel. A vers hangulata komor, mélabús, szomorú, a sejtelmes címe is már erre utal. Lélekébresztésnek szánja József Attila. ELÉGIA Mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten, füst száll a szomorú táj felett, úgy leng a lelkem, alacsonyan. Leng, nem […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Holt vidék verse. Füstöl a víz, lóg a káka kókkadón a pusztaságba. Dunnába bútt fönn a magas. Sűrű csönd ropog a havas mezőben. Kövér homály, zsíros, csendes; lapos lapály, kerek, rendes. Csak egy ladik, mely hallhatón kotyog még a kásás tavon magában. Jeges ágak között zörgő időt vajudik az erdő. Csattogó fagy itt […] Olvass tovább