Ajánljuk:

  • in

    József Attila: Nem emel föl

    Jöjjön József Attila: Nem emel föl verse. Nem emel föl már senki sem, belenehezültem a sárba. Fogadj fiadnak, Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva. Fogj össze, formáló alak, s amire kényszerítnek engem, hogy valljalak, tagadjalak, segíts meg mindkét szükségemben. Tudod, szivem mily kisgyerek – ne viszonozd a tagadásom; ne vakítsd meg a lelkemet, néha engedd, […] Olvass tovább

  • in

    Halász Judit verset mond – József Attila: Betlehemi királyok

    Jöjjön József Attila: Bethlehemi királyok verse Halász Judit előadásában. Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta – biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. Segíts, édes Istenem! Istenfia, jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. ůgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél. […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Óh szív! Nyugodj!

    Jöjjön József Attila – Óh szív! Nyugodj! verse. Fegyverben réved fönn a téli ég, kemény a menny és vándor a vidék, halkul a hó, megáll az elmenő, lehellete a lobbant keszkenő. Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon helyezkedik a csontozott uton; kis, száraz nemzet; izgágán szuszog, zuzódik, zizzen, izzad és buzog. De fönn a hegyen […] Olvass tovább

  • in

    Jordán Tamás verset mond: József Attila – Eszmélet

    Jöjjön József Attila – Eszmélet című verse Jordán Tamás előadásában. 1 Földtől eloldja az eget a hajnal s tiszta, lágy szavára a bogarak, a gyerekek kipörögnek a napvilágra; a levegőben semmi pára, a csilló könnyűség lebeg! Az éjjel rászálltak a fákra, mint kis lepkék, a levelek. A teljes verset ITT olvashatod. Olvass tovább

  • in

    József Attila: A cipő

    Jöjjön József Attila: A cipő verse. Költő vett föl, pici lábán egy ilyen tapos, két megtörött, szelid orcám azért bánatos. Fény deszkázhat, ég füstölhet. Lekvár lesz a sár? Neki mindegy. Füzőmből meg kanócot csinál. Sziszeghetek, ügyet se vet rám, a marcona. Kiadhatom a lelkemet, – ennek nincs hona. S ha szívemet künn az uccán elébe […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Hazám

    Jöjjön József Attila: Hazám verse. 1 Az éjjel hazafelé mentem, éreztem, bársony nesz inog, a szellőzködő, lágy melegben tapsikolnak a jázminok, nagy, álmos dzsungel volt a lelkem s háltak az uccán. Rám csapott, amiből eszméltem, nyelvem származik s táplálkozni fog, a közösség, amely e részeg ölbecsaló anyatermészet férfitársaként él, komor munkahelyeken káromkodva, vagy itt töpreng […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Szólt az ember

    Jöjjön József Attila – Szólt az ember verse. Volt az ember. Járt, megállt, szétnézett, Aztán azt mondta: Körtefa vagyok. S gyökere lett a föld, dereka a magasság, Lombja az ég És körtét ettek a bogarak, A madarak, az éhes csillagok. Akkor tovább ment. Járt, megállt, szétnézett, Aztán azt mondta: Szén és vas vagyok. És csörömpölő acélműhelyekben […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Nagyon fáj (Hobo így adja elő)

    Jöjjön József Attila – Nagyon fáj verse Földes László “Hobo” előadásában. József Attila – Nagyon fáj Kivül-belől leselkedő halál elől (mint lukba megriadt egérke) amíg hevülsz, az asszonyhoz ugy menekülsz, hogy óvjon karja, öle, térde. Nemcsak a lágy, meleg öl csal, nemcsak a vágy, de odataszit a muszáj is – ezért ölel minden, ami asszonyra […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Éhség

    Jöjjön József Attila: Éhség című verse. A gép megállt. Elfáradt por kering fölötte, mint az őszi köd meg pára, s rászáll az emberek hajlott nyakára, kik esznek most. Átizzadt szennyes ing hűl a vállukra. Fal, fal egyre mind. Kenyér s uborka az ebédjük mára s mind úgy eszik, ne vesszen csöpp se kárba s hogy jót […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: A bátrak

    Jöjjön József Attila: A bátrak verse. Ki gyáván várja a halált, Magába zárja azt a föld, Midőn a száj lilára vált S két szeme rémületre tört. Annak nem nyitja a titok Bordó, nehéz, nagy függönyét, Csak aki bátran állitott Elébe s büszkén tépi szét. Ó nagy, ki bátran odaállt, Hol búg a néma sejtelem S […] Olvass tovább

  • in

    Gyönyörű előadás! Latinovits Zoltán – Kopogtatás nélkül

    Jöjjön József Attila: Kopogtatás nélkül verse – előadja: Latinovits Zoltán. Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma. A kancsóba friss vizet hozok be néked, cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm, itt nem zavar bennünket senki, görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod. Íme a teljes vers. Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.