A versek oldala
Jöjjön Juhász Gyula: A végeken verse. I Vörös függöny mögött a ködös éjben Csak isznak ők s a mély pohárba néznek, Melyben vörös bor csillog tompa fényben, Bora búnak, vigasznak és veszélynek. Ez a határ és itt kell elterülni A sáros hóban szárnynak és reménynek, Ez a határ, az élet hegedűi Itt gyanta híján fásultan […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Az utolsó vacsora verse. János a Mester nagy szívén pihen, E tiszta szíven, e csöndes sziven Pihen, de lelke a holnapra gondol S fiatal arca felhős lesz a gondtól. Mély hallgatás virraszt az asztalon. Az olajfák felől a fuvalom Hűsen, szomorún a szobába téved, Be fáj ma a szél, az éj és […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Kórház előtt verse. Kórház: előtted halkabban megyek És szalutál a szívem csendesen, Ó, én is voltam vérező beteg És fölsajog még néha a sebem. De benned árva hősök fekszenek, Bús vértanúk, sebük szent, mint a Grál, Mely ott ragyog a bűn és gyász felett, Hogy diadalt ne üljön a Halál. Itt künn […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Órák zenéje verse. Bús, alabástrom oszlopfejeken Méláz az óra, antik ébenóra. Üvegharang alatt halkan lebeg Monoton, ódon, fáradt mutatója. Virrasztok egy kopott, rőt szőnyegen, Lelkemben mélabúnak hangfogója, Aranyport szitál rám ma a jelen S nótába fog az ódon ébenóra. A dallam megtörik az üvegen. Ó ez üveg a múlt bús hangfogója! Ott […] Olvass tovább
Juhász Gyula: Betlehem Ó emberek, gondoljatok ma rá, Ki Betlehemben született ez este, A jászol almán, kis hajléktalan, Szelíd barmok közt, édes bambino, Kit csordapásztoroknak éneke Köszöntött angyaloknak énekével. Ó emberek, gondoljatok ma rá, Hogy anyja az Úr szolgáló leánya És apja ács volt, dolgozó szegény. És nem találtak más födélt az éjjel A városvégi […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Anna örök verse, elmondja Avar István. Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Juhász Gyula: Anna örök – a teljes verset ITT olvashatod el. Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: A szent szarvas verse. Vác fölött, vén erdők alján, Vesztett harcok alkonyatján, Arany gyertya sebzett szarván, Megjelent komor mogorván. Halvány volt a gyertya fénye, Szép pogányság bús reménye, Sápadó arany vak éjbe, Eltűnt erdők sűrüjébe. Látta László, aki szent lett, Látta Géza s elmerengett, Látta Sólom, aki vesztett, Látta igric s könnye […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Szonett Szegedhez verse. A magyar Alföld legszebb délibábja Te vagy, szülötte városom, Szeged, De nem csalóka nyári fény varázsa, Hanem valóság bús puszták felett. Az égbe törnek tornyaid kevélyen S a szőke magyar vízben rengenek A palotáid és a magyar éjben Virrasztó lángod nagy-messze remeg. Dugonics András nézi, hogyan épül, Magasba hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula Tiszai csönd verse. A vers 1910-ben jelent meg először A Hétben. Juhász Gyula otthon töltötte a vakációját. Az egyik este a Tisza parton volt, az ott átélt hangulatot jelenítette meg ebben a versében. – áll Heni néni oldalán. Juhász Gyula: Tiszai csönd Hálót fon az est, a nagy, barna pók, Nem mozdulnak […] Olvass tovább
Juhász Gyula: Temető A hervadás bús pompájában áll most A temető. Ó, mennyi szín, derű, Fehér és lila õszi rózsatenger, Mely hullámzik az enyészet szelére. Egy alacsony pad vár rám pihenőül, Elõtte zöld deszkából ácsolt apró Sírdomb szelíden mosolyog a fényben. Fölöttem magyar égnek végtelenje, Előttem a határtalan magyar táj. E kicsi sírban egy csöpp […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula – Ősz verse. Opálos színei bágyadt ködében Leszáll reám a kora alkonyat, Kései tűzrózsák nyílnak a réten S az égen a mély csöndesség fogad. Nagy topolyafák gallya hullong gyéren És sötétben hallgat a tó S a kolomp úgy méláz a lomha légben, Mint altató. Hűs szele húz át az ősznek a réten, […] Olvass tovább
Juhász Gyula: Himnusz az emberhez Az emberhez száll himnuszom ma, Hittel hadd harsogom dalom, Nagy ismeretlenek helyében, Dacos fejem meghajtva mélyen, Szelíden és örök reményben Ez ismerőst magasztalom. Tudjátok-e, hogy mi az ember? A por s a végtelen fia, Istent teremtő földi szellem, Kemény pöröly vasvégzet ellen, Ezer fönséges küzdelemben Viaskodó harmónia! Nézzétek: izzad tar […] Olvass tovább