A versek oldala
Jöjjön Kányádi Sándor: A mi utcánk verse. A mi utcánk olyan utca, nem is utca, csak fél utca. Egyik felén füstös, mohás cserepekkel három faház. Átellenben üres kert és szegydeszkákból rossz kerítés, három fűzfa, térdig nyesve, vigyázgat a verebekre. A fűzfáktól kicsit fönnébb, ahol már a végét hinnéd, érkezvén a mi kapunkba, megszusszan a keskeny utca. […] Olvass tovább
jöjjön Kányádi Sándor: Kicsi legény, nagy tarisznya verse. Horgasinamat verdeső tarisznyámban palavessző, palavessző s palatábla… Így indultam valamikor legelőször iskolába. Le az utcán, büszkén, bátran lépdeltem a tarisznyámmal. -Hova viszed, ugyanbiza’, azt a legényt, te tarisznya?- Tréfálkoztak a felnőttek, akik velem szembejöttek. Máskor pedig ilyenformán mosolyogták a tarisznyám: -Éhes lehet a tudásra az, kinek ilyen […] Olvass tovább
Kányádi Sándor – Időjóslás száraz nyári este Rejti magát a sok csillag, alig-alig világítnak, rejti magát az ég arca, fátyolfellegeket hajtva, meg-megakad a szél lomhán egy-egy vén diófa lombján. Nagy udvara van a holdnak: eső lesz holnap. Nem ártana már egy csendes tartós-eső. Sose rendez zivatart az ég minálunk. Esőtlenül, eső nélkül mit csináljunk? Nagy […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Tárgyak verse. A tárgyak lassan fölveszik vonásaink, szokásaink. Hozzánk lényegül ágy és asztal, bensőnket őrzi, kitapasztal. Kanál, pohár, villa és csésze lesz az embernek alkatrésze. Lassan a testünk oda fárad, hogy a szék tekint bútorának. Képek, lemezek, könyvek, szobrok, féltve őrzött, meghervadt csokrok szövetkeznek a fallal, s végül a négy fal, lopva, […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Ne szólj verse. Ne szólj, a szavak elrongyolódtak, ütött-kopott ószeri limlomok, még ha egy Júlia vagy Rómeó vagy mit tudom én ki viselte is volna vallomásul; ne szólj, nem szólok én sem. Mert mi lesz, ha egyszer kimondjuk azt a könnyen kimondható szót, mit mondunk majd azután, mivé lesz a kimondhatatlanság öröme, […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén verse. valaki jár a fák hegyén ki gyújtja s oltja csillagod csak az nem fél kit a remény már végképp magára hagyott én félek még reménykedem ez a megtartó irgalom a gondviselő félelem kísért eddigi utamon valaki jár a fák hegyén vajon amikor zuhanok meggyújt-e akkor még […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor – Öreg nyírfa verse. öreg nyírfa az ablakom előtt hasonlít rám hasonlítok rá két hatalmas és több apró vihar nyomait őrzi a válla tájéka ezzel együtt gerinces fának tetszik lenni mormolom bizalmasan másfél hónapja ismergetjük egymást ismer- kedünk egymással nagy-szemérmesen előfordult már hogy napokig úton voltam és határozottan hiányzott nekem és amikor […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Február verse. Reggel Reggel az ember ki se lát, annyi, de annyi jégvirág nyílott az éjjel az ablakon. És szánkáz a szél az utakon. Délfelé Ereszt az eresz: csöpp-csöpp-csurr! Izzad a hó és kásásul. Fázik a hóember, didereg. Kacagnak rajta a verebek. Estefelé Bújnak a cserepek alá a verebek: csip-csirip. Hideg van, […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Viseltes szókkal verse. vannak vidékek ahol a szerelem akár a harmat az árnyékos helyen tavasztól őszig őrizgeti magát szerény hasonlat de illik rám s terád félszeg is mint az iménti asszonánc de időt-jelző mint arcunkon a ránc vannak vidékek ahová nehezen vagy el sem ér a környezetvédelem kimossák sóid kasza is fenyeget […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: November verse. Nyugaton, keleten vörös az ég alja. Régről nem kelepel kéményen a gólya. Csóka- s varjúsereg lepi el a fákat, véget a szél se vet a nagy csárogásnak. Pedig fúj, ahogyan fújni tud november, birkózik a csupasz hegyekkel, vizekkel. Bömböl a szél, süvölt, dühében már jajgat: túlcsárogják dühét a csókák és […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Citerára verse. volna kedvem volna nemcsak egy tavaszra számat se nyitanám sohase panaszra ülhetne énrajtam akármilyen felhő hogyha én volnék a szemközti nagy erdő így egyszál-magamban kedvem is csak loppal takarózhatom a saját árnyékommal Köszönjük, hogy elolvastad Kányádi Sándor: Citerára versét! Mi a véleményed Kányádi Sándor: Citerára verséről? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor – Betemetett a nagy hó verse. Betemetett a nagy hó erdőt, mezőt rétet. Minden, mint a nagyanyó haja, hófehér lett. Minden, mint a nagyapó bajsza, hófehér lett, csak a feketerigó maradt feketének. Köszönjük, hogy elolvastad Kányádi Sándor – Betemetett a nagy hó költeményét. Mi a véleményed Kányádi Sándor – Betemetett a nagy hó […] Olvass tovább