Kun Magdolna

Kun Magdolna : A leghatalmasabb Csendes eső esik. Isten könnye hull. Megállíthatatlanul, szakadatlanul, mert látja, hogy a világ végleg elveszett, hisz haldoklik benne az emberszeretet. Haldoklik a természet, haldoklik a világ, s az ember nem hallja meg jajkiáltását, mert túlságosan önző, és nem érdekli más, csak önnön jóléte, és a kapzsiság. Ne könnyezz, Istenem, nézz […] Olvass tovább

Kun Magdolna: Anyámra emlékezem Még magam előtt látom fátyolos szemét, melyre mély ráncokat rótt a sok-sok szenvedés, és magam előtt látom azt a szép tekintetet, ami jó és rossz utamon átall vezetett. Még hallom szeld hangját, mely lágyan duruzsolt, mikor kapuját nyitván csendben átkarolt, és örömkönnyét törölgetvén annyit mondott csak, drága kicsi lányom, de jó, […] Olvass tovább

Kun Magdolna: A régi ház Szegényen éltünk, de sosem hittük azt, hogy az a boldog, aki nálunk sokkal gazdagabb, mert miénk volt a rét, az erdő, kis patak, a nyári szélben hajladozó búzaáradat. . S miénk volt a féktelen nagy gyermekszabadság, mit sosem pótolt volna a kincs és gazdagság, mert hiába a jómódúság, a sok-sok […] Olvass tovább

Kun Magdolna: Madárlátta kenyér Nagyapám minden reggel úgy indult útnak, hogy tarisznyájába tett egy nagy adag szalonnát, néhány héjaira bontott lila színű hagymát, és azt a nélkülözhetetlenül fontos éles bugylibicskát, amivel nekem faragott cifra fűzfa sípot. Kenyérszeletből több lapult a zsákban, mert egyet mindig, de mindig visszavártam, hisz az volt csak igazán a madárlátta kenyér. […] Olvass tovább

Jöjjön Kun Magdolna: Egyszer megérted fiam verse. Egyszer, ha már elérhetetlen távolságban leszek tőled fiam és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél, nem hagyva magad körül porszemnyi emléket sem, mi rólam mesél, jusson eszedbe gyermekkorod mosolygó napjai. Láss magad előtt egy képet, ahol ketten állunk, te meg én… Talán hároméves lehettél, mikor határozott szavakkal mondtad […] Olvass tovább

Jöjjön Kun Magdolna: Amíg nem késő verse. Ha majd megszűnik a veszély, mind fellélegzünk, felnézünk az égre, s némán könnyezünk, mert tudjuk, hogy imánkat meghallgatta Isten, s adott esélyt arra, hogy megváltozzon minden. A változáshoz annyi kell, hogy szeressük, egymást, és magunkénak érezzük mások fájdalmát, mert ha átérezzük azt, talán mind-mind megértjük, hogy így élhetünk […] Olvass tovább

Jöjjön Kun Magdolna: Csak szelíden gyermekem verse. Ha majd úgy érzed, hogy teher leszek édes gyermekem bánj velem szelíden, ne ellenségesen. Lelkem nézd, lelkem lásd, mert az ugyanaz marad, ki akkor voltam neked, mikor hold-szőtte kiságyadon fogtam kis kezed, és dúdoltam-dúdoltam esti altatód, miközben arcocskádra leheltem az éj-útravalót. Tudod az idő, engem sem kímél, roncsolja […] Olvass tovább