Mi most bemutatjuk a legszebbnek tartott Tóth Árpád verset. Jöjjön a csodás költemény. “Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.” – indul a költemény. Minden üvegre száz napocska hullt “Egyszerre két tűzfal között kigyúlt A keleti […] Olvass tovább