Ajánljuk:

  • in

    Baróti Szabó Dávid: Barátság

    Jöjjön Baróti Szabó Dávid: Barátság verse. Míg puhán hord a csapodár szerencse, Számoson kelnek s csakhamar barátid; Majd ha nagy finnyás öliből kihajtand. Mind eloszolnak. Nézd eme sok száz jövevény galambat: Fényes házaknál keres ez lakóhelyt; Nem szeret rongyos fedelű toronyba Hordani fészket. Mindenütt híven követőd az árnyék, Míg arany színbenn egeken van a nap: […] Olvass tovább

  • in

    Madách Imre: Hozzá

    Jöjjön Madách Imre Hozzá verse. Ha néha ilyes szót kockáztatok: Hívebb barátod nincs mint én vagyok, Kétes mosoly leng ajkadon, – talán Szokásos bóknak nézed azt csupán. De nem, de nem, te szómat elhiszed, Tudod, hogy aki ismer, az szeret. Szived talán inkább attól remeg, Hogy több barátságnál, mit érezek. Azt kémleled, ha néha mosolyogsz, […] Olvass tovább

  • Reményik Sándor: Jelek

    Jöjjön Reményik Sándor: Jelek verse. Tudod mi fáj nekem Testvér? Dehogy tudod. Bár senki sem jutott Lelkem lelkéhez Nálad közelebb. De amit adtam Neked: csak jelek. Jelek, jelek. Ember embernek adhat egyebet? S a jelek mögött egy egész világ van, Mindentől elrekesztve, önmagában. Köszönjük, hogy elolvastad Reményik Sándor: Jelek költeményét. Mi a véleményed Reményik Sándor: […] Olvass tovább

  • in

    Benedek Elek: A jó barátok

    Jöjjön Benedek Elek: A jó barátok verse. Nem félek én, bármerre járjak, Ha velem jön e kedves állat. Szívem nyugodt, hogyha őt látom, Ő az én leghívebb barátom, Kedves barátom. Erdőt, mezőt vele bolyongom, Vele játszom, ha nincs más dolgom. Hozzám simul, ha bús a kedvem, Csuda-e, hogyha megszerettem? Úgy megszerettem! Olvass tovább