A versek oldala
Jöjjön Márai Sándor: Térkép című verse. Tested ismerős, mint egy titkos térkép. A melled, mint a toscanai halmok. Mint germán templomablak, szemed mélykék, homlokod mögött gótikus kalandok. Csípőd hullámos, mint a part Bretagne-ban, ágyékod fodros, bodros vízesés. Svájcban lüktetnek így a vizek és öled úgy tárul, mint Nápoly, ha nyár van. A hasad, mint a […] Olvass tovább
Jöjjön Márai Sándor: A kutatók verse. Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet […] Olvass tovább
Jöjjön Márai Sándor: Dalocska verse. Mindenkinek tetszeni nem lehet, Mint a vadszőlő, deres a fejed. A nők, e sápadt, sovány angyalok Kenyérért állnak, rőt hajuk lobog S mint a répa, retek és mogyoró, Pattog az ősz és ropog a dió. Minden megérett. Nézd, itt a kezem. Szorítsd meg, vágd le…Nem védekezem. Robban egy szó, mint az […] Olvass tovább
Jöjjön Márai Sándor Sértődött vers költeménye. Én nem akartam, istenem – S nem kértem, hogy segíts nekem Gyanútlan érkeztem, meleg Szavakkal is kerestelek Nevetgéltem a nap alatt Tagadva sem tagadtalak Szándék nélkül és kedvesen Szólítottalak: “Kedvesem” Szájamban jó íz volt neved Fűnek-fának dicsértelek Nem is akartam semmi mást: Jó szót, kenyeret, egy falást S a kenyér […] Olvass tovább
Jöjjön Márai Sándor: Idegen szerető verse. Te, ki vagy? Nehéz selyem vagy és egy ember. Forró az árnyékod, a nap van benned, vagy gonosz tüzek? Az ágy fölvett, mint egy táj a vihart. Ha levonulsz mi marad itt utánad? Nem ismerem a szemedet és dörömbölök most rajtad. Bocsáss meg, idegen szerető, foglak és kiáltom, bocsáss […] Olvass tovább