Ajánljuk:

  • in

    Móra Ferenc – Csalimese

    Jöjjön Móra Ferenc Csalimese verse. Volt nekem egy fakó lovam, haja-hajdinárom, mikor az a nagy hó esett, ráültem a nyáron. Gyí, pej lovam! Repült is a Deres, mint a sárkány, fél araszttal sebesebben az ólommadárnál. Gyí, te hóka, meg se álljunk hetedhét országig, kerítetlen kerítésig, kerek tó sarkáig. Ott azután szürke lovam fejem alá kaptam, […] Olvass tovább

  • Móra Ferenc – A csókai csóka

    Jöjjön Móra Ferenc – A csókai csóka verse. Csókai csókának Mi jutott eszébe? Föl szeretett volna Öltözni fehérbe. Unta szegény jámbor, Hogy ő télen-nyáron, Örökkön-örökké Feketében járjon. Ahogy így tűnődik Ághegyen a csóka, Arra ballag éppen Csalavér, a róka. Attól kér tanácsot, Mit kellene tenni, Hófehér galambbá Hogy kellene lenni. “Nincsen annál könnyebb – Neveti […] Olvass tovább

  • in

    Móra Ferenc: A hegedű

    Jöjjön Móra Ferenc: A hegedű verse. Gyerek voltam még, annak is aprócska. Egyéb játékom nem volt, csak egy ócska, vén hegedű, mit poros nyugalomban leltem a lomban, valamely sarokban. Az Isten tudja,ott ki felejtette, hol porlad a kéz, amely odatette. De megörültem én neki felette, bár nem is sejtém, mire való vóna. Mellette nyűtten hevere vonója. […] Olvass tovább