Ajánljuk:

  • in

    Móra Ferenc: Szőlőúton

    Móra Ferenc: Szőlőúton Mely felénk int túlnan a garádon, A virágos, gyümölcsös liget, Fellegárnyat sugaras orcádon, Mondsza, édes szívem, mért vetett? Tudom én jól, bár nem mondja ajkad, Értem én jól, nincs miért tagadjad, Azt a vágyat, mely szívedbe kél – Lesz még kertünk nekünk is, ne félj! Látod, annyi álmomrul lemondtam, Hogy a lelkem […] Olvass tovább

  • in

    Kaláka előadás – Móra Ferenc: A cinege cipője

    A Kaláka együttes így adja elő Móra Ferenc: A cinege cipője versét! Mutatjuk az előadást. Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van a cinegemadárnak. Szeretne elmenni, ő is útra kelni. De cipőt az árva sehol se tud venni. Kapkod fűhöz-fához, szalad a vargához, fűzfahegyen lakó Varjú Varga Pálhoz. A teljes verset itt […] Olvass tovább

  • in

    Móra Ferenc: Rózsák mellé

    Móra Ferenc: Rózsák mellé Ha én lehetnék az idő, de jó is lenne néked! én téged, szépséges szivem, szépséged teljességiben jaj, hogy megőrzenélek! Ha én lehetnék az idő, fejed fölött megállnák, hogy nyarad sohse múljon el, hogy hozzád sohse jusson el az ősz, a tél, az árnyék. Ha én lehetnék az idő, virág virágra kelne, […] Olvass tovább

  • in

    Móra Ferenc – Sétálni megy Panka

    Móra Ferenc – Sétálni megy Panka Sétálni megy Panka a búzamezőbe, Pillangós papucsba, hófehér kötőbe. Dalolgatva ballag, egyes-egymagába, Virágtestvérkéi, vigyázzatok rája! Simulj puha pázsit, lába alá lágyan, Fütyülj neki szépet, te rigó a nádban! Légy a legyezője, te lapu levele! Fecskefarkú pille, röpülj versenyt vele! Búzavirág-szeme, mosolyog reátok: Nevessetek vissza rá, búzavirágok! Kakukkfű, az útját […] Olvass tovább

  • in

    Móra Ferenc: Fecskehívogató

    Móra Ferenc: Fecskehívogató Villásfarkú fecskemadár, jaj de régen várunk! Kis ibolya, szép hóvirág, kinyílott már nálunk! Fátyolszárnyú kis méhecskék zúgva-döngve szállnak. Cifra lepkék, kék legyecskék ide-oda járnak. Rózsa, rózsa, piros rózsa nyitogatja kelyhét; itt a tavasz, lessük, várjuk a csicsergő fecskét. Olvass tovább

  • in

    Móra Ferenc: Anyának

    Jöjjön Móra Ferenc: Anyának verse. Álmomban az éjszaka aranykertben jártam. Aranykertben aranyfán aranyrigót láttam. Aranyrigó énekét a szívembe zártam. Ahány levél lengedez szélringatta ágon, ahány harmatcsepp ragyog fűszálon, virágon Édesanyám, fejedre annyi áldás szálljon. Olvass tovább

  • in

    Móra Ferenc: Búcsúzik a rigó

    Jöjjön Móra Ferenc: Búcsúzik a rigó verse. Móra Ferenc: Búcsúzik a rigó Harmatot hullajtó halovány hajnalon feketerigó fúj furulyát a gallyon. „Az ég fényeskedik, harmat permetezik, távol hegyek ormán tavasz ébredezik. Virágszagú szellők vígan fujdogálnak, üzenetét hozzák tölgyerdő hazámnak: Ibolya kék szeme nyílik, nyíladozik, galagonyabokrok rügye fakadozik. Lombosodó ágán moharuhás fáknak, asztal terül már az […] Olvass tovább

  • in

    Móra Ferenc: Este

    Jöjjön Móra Ferenc: Este verse. Este van, este van, Édesapa fáradt – Aranyhajú lányom, Te bonts nekem ágyat. Szelíden te simítsd Puhára a vánkost, Ágyam szélire is Te ülj ide már most. Homlokomon a bú Nagyon elborongott, Kicsi száddal róla Leheld el a gondot. Virágfejecskédet Hajtsd szivem fölébe, Nevess éjszakára Csillagot beléje. Mesélj is majd egyet […] Olvass tovább

  • in

    Móra Ferenc: A patkó

    Móra Ferenc: A patkó Bánata van Lacikának, panaszolja fűnek-fának: nem ül többet hintalóra, mit ér az, ha nincs patkója? Nagyapóka azt ajánlja: ezüstpatkót veret rája. De csak tovább sír-rí Lackó, nem kell neki ezüstpatkó. „Aranypatkó kell a lóra!” Nyugtatgatja nagyanyóka, de csak tovább sír-rí Lackó, nem kell neki aranypatkó. „Gyémántpatkó legyen rajta!” Édesapa cirógatja. De […] Olvass tovább

  • in

    Móra Ferenc – Csalimese

    Jöjjön Móra Ferenc Csalimese verse. Volt nekem egy fakó lovam, haja-hajdinárom, mikor az a nagy hó esett, ráültem a nyáron. Gyí, pej lovam! Repült is a Deres, mint a sárkány, fél araszttal sebesebben az ólommadárnál. Gyí, te hóka, meg se álljunk hetedhét országig, kerítetlen kerítésig, kerek tó sarkáig. Ott azután szürke lovam fejem alá kaptam, […] Olvass tovább

  • in

    Móra Ferenc: A szív

    Jöjjön Móra Ferenc: A szív verse. A szív a legfurcsább csavargó, vigyázzatok reá nagyon! A megszokás halála néki, de mindig kész van útra kélni, ha nyílik rája alkalom. A szív a legfurcsább csavargó, a tolvaj-utat kedveli, hiába tiltja tilalomfa, nem hajt veszélyre, tilalomra, még vakmerőbben megy neki. A szív a legfurcsább csavargó, minden lépése új […] Olvass tovább

  • in

    Móra Ferenc: A hegedű

    Jöjjön Móra Ferenc: A hegedű verse. Gyerek voltam még, annak is aprócska. Egyéb játékom nem volt, csak egy ócska, vén hegedű, mit poros nyugalomban leltem a lomban, valamely sarokban. Az Isten tudja,ott ki felejtette, hol porlad a kéz, amely odatette. De megörültem én neki felette, bár nem is sejtém, mire való vóna. Mellette nyűtten hevere vonója. […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.