Nadányi Zoltán versei

Íme Nadányi Zoltán versei összeállításunk!
Nadányi Zoltán a tanulmányait Nagyváradon végezte, a jogakadémia befejezése után az államtudományi vizsgát Szegeden tette le.

1917-ben a Nagyvárad szerkesztőségében kezdte hírlapírói pályafutását; 1920-ig a sakkrovat vezetője is volt, majd 1919-1920-ban Zsolt Béla mellett a Tavasz című lap társszerkesztője lett; 1920-ban repatriált, s a Pesti Naplóhoz szerződött.

1926-tól Berettyóújfaluban Bihar megye levéltárosa lett. Az 1930-as években ismét a nagyváradi napilapokban jelentek meg versei. 1940-1944 között Bihar megye főlevéltárosa volt.

A második világháború után végleg Budapesten telepedett le. Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak és a Petőfi Társaságnak is.

Lírája a Nyugat modernségét népnemzeti hagyományokkal telítette. Piripócs című szatírasorozatában a várost hazudó faluról ad torzképet.

Életének utolsó szakaszában Börne, Heine, Lermontov, Moore, Mickiewicz és Słowacki verseiből fordított, míg saját verseiből francia, német és román nyelvű fordítások is megjelentek.

Még több

Ajánljuk:

  • 91 Shares

    in VERSEK

    Nadányi Zoltán: Az első pogácsa

    Jöjjön Nadányi Zoltán: Az első pogácsa verse. Konyhajelmezt öltött kislányom, Kati, sütő tudományát úgy próbálja ki. Húsz kis pogácsából csak egy sikerült, az is furcsán festett, mikor kikerült. Botrányos alakja, rossz fogása volt, kemény kopogása, de – pogácsa volt. Nekem szánta ő ezt, hozta boldogan, hát ahogy harapnám, nem fogja fogam. Igen ám, de lesnek […] Olvass tovább

  • 108 Shares

    Nadányi Zoltán – Így látlak

    Jöjjön Nadányi Zoltán Így látlak verse. Mint római kút szobra, tenyered magasra tartod mozdulatlanul, a tenyeredből zuhatag ered, ezüst sugárral a válladra hull. Aztán melledre hull. Aztán aláfoly. Izgalmasan, áttetszőn, mint a fátyol. Aztán térdedre hull. Szikrázva hull. És egyre hull, hull, nappal, éjszaka. Szépség és szerelem zuhataga. És te mosolyogsz. Mozdulatlanul. Köszönjük, hogy elolvastad […] Olvass tovább

  • 90 Shares

    in VERSEK

    Nadányi Zoltán – Virágok

    Jöjjön Nadányi Zoltán – Virágok verse. Tavasz, tavasz, virágok friss füvek közt. Tegyétek félre a kést, a botot. Füvek, virágok e két durva eszközt nem szívelik, mert bántani szokott. Bot és kés ellensége a virágnak, kaszálja és nyesi vakon, vadul. És ellensége az egész világnak, mert emberekre is rászabadul. Milyen kár, hogy a világ címerére […] Olvass tovább