Ajánljuk:

  • in

    Nadányi Zoltán: Anyu

    Jöjjön Nadányi Zoltán: Anyu című verse. Tudok egy varázsszót, ha én azt kimondom, egyszerre elmúlik minden bajom, gondom. Ha kávé keserű, ha mártás savanyú, csak egy szót kiáltok, csak annyit, hogy: anyu! Mindjárt porcukor hull kávéba, mártásba, csak egy szóba került, csak egy kiáltásba. Keserűből édes, rosszból csuda jó lesz, sírásból mosolygás, olyan csuda-szó ez. […] Olvass tovább

  • Nadányi Zoltán – Így látlak

    Jöjjön Nadányi Zoltán Így látlak verse. Mint római kút szobra, tenyered magasra tartod mozdulatlanul, a tenyeredből zuhatag ered, ezüst sugárral a válladra hull. Aztán melledre hull. Aztán aláfoly. Izgalmasan, áttetszőn, mint a fátyol. Aztán térdedre hull. Szikrázva hull. És egyre hull, hull, nappal, éjszaka. Szépség és szerelem zuhataga. És te mosolyogsz. Mozdulatlanul. Köszönjük, hogy elolvastad […] Olvass tovább

  • in

    Nadányi Zoltán – Virágok

    Jöjjön Nadányi Zoltán – Virágok verse. Tavasz, tavasz, virágok friss füvek közt. Tegyétek félre a kést, a botot. Füvek, virágok e két durva eszközt nem szívelik, mert bántani szokott. Bot és kés ellensége a virágnak, kaszálja és nyesi vakon, vadul. És ellensége az egész világnak, mert emberekre is rászabadul. Milyen kár, hogy a világ címerére […] Olvass tovább