Nagy László

Nagy László: Hegyi beszéd Műveld a csodát, ne magyarázd sehova kacsázik minden út jobban tudjuk a jövőt a múltnál válasszuk a villám jelenét különben tyúktetű-borzalom fut föl a lábadon agyadig hajad gyökeréig, mintha párban láncolva lennénk baromfiólra pedig ülünk a bazalthegyen Tündökölve egymással szemközt fohászkodunk immár magunkhoz legfőbb valónkhoz jó viharért ingerel eleven bérci selyem […] Olvass tovább

Nagy László: Krizantém Fehér vagy, mint a habcsomó, nehéz vagy, mint a bánat, sokasodnak a csattogó, vicsorgó őszi árnyak. Krizantém, havas zivatar készül, s a föld lesz ágyad, Isten haragja betakar, és vége a világnak. Olvass tovább

Nagy László – A balszerencse paripáján A balszerencse paripája ránknyerít, közénk települ, elmenekülnek a virágok és a lányszalag elrepül. Arany kis libáim zsibongtak s mindannyi holtra szédült már, fehér anyjuk csavargó céda, csattogó fürdője a sár. A sovány disznó fészek-alja tojást a pofájába kap, csámcsogását örökké hallom, sörtés álláról csüng a hab. Lezuhan a tűzfal […] Olvass tovább

Nagy László: A falak négyszögében Meghalni se tudtál, te csak az asztalra buktál, beborultál, torkolat-tüzek, láncok, sikoly-címeres lányok, üszöktől cirmos virágok, komor vagányok, s küllők, cserepek forgatagába egy árva hajszálat se küldtél, csak beleőszültél, csak beleőrültél. Szabályos télben itt állsz egyedül ébren a falak négyszögében ágyudörejként visszhangzó köhögésben, lélekben is fázva, késekkel koronázva, bú-bajba csavarodva, […] Olvass tovább

Jöjjön Nagy László: Bánatot váltunk verse. Bánatot váltunk szerelemre, apadj le szívem ijedelme, ne esedezz holdatlan estért, világossággal jön, ki megtért. Akit oly sokszor megdaloltál viharból jövő liliomszál, piros liliom, nem fehérlő, letörni nem tudta a ménkő. Tekintetemtől megszelídül, szívzuhogástól földre szédül, szemeit ájultan behúnyja, szeretni kell újra, meg újra. Köszönjük, hogy elolvastad Nagy László […] Olvass tovább