Ajánljuk:

  • in

    Nagy László: Hegyi beszéd

    Nagy László: Hegyi beszéd Műveld a csodát, ne magyarázd sehova kacsázik minden út jobban tudjuk a jövőt a múltnál válasszuk a villám jelenét különben tyúktetű-borzalom fut föl a lábadon agyadig hajad gyökeréig, mintha párban láncolva lennénk baromfiólra pedig ülünk a bazalthegyen Tündökölve egymással szemközt fohászkodunk immár magunkhoz legfőbb valónkhoz jó viharért ingerel eleven bérci selyem […] Olvass tovább

  • in

    Nagy László: Krizantém

    Nagy László: Krizantém Fehér vagy, mint a habcsomó, nehéz vagy, mint a bánat, sokasodnak a csattogó, vicsorgó őszi árnyak. Krizantém, havas zivatar készül, s a föld lesz ágyad, Isten haragja betakar, és vége a világnak. Olvass tovább

  • in

    Nagy László: Ki viszi át a szerelmet

    Jöjjön Nagy László: Ki viszi át a szerelmet verse. Létem ha végleg lemerűlt, ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantú mezővé a szikla- csípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerűlt, ki rettenti a […] Olvass tovább

  • in

    Nagy László – A balszerencse paripáján

    Nagy László – A balszerencse paripáján A balszerencse paripája ránknyerít, közénk települ, elmenekülnek a virágok és a lányszalag elrepül. Arany kis libáim zsibongtak s mindannyi holtra szédült már, fehér anyjuk csavargó céda, csattogó fürdője a sár. A sovány disznó fészek-alja tojást a pofájába kap, csámcsogását örökké hallom, sörtés álláról csüng a hab. Lezuhan a tűzfal […] Olvass tovább

  • in

    Nagy László: A falak négyszögében

    Nagy László: A falak négyszögében Meghalni se tudtál, te csak az asztalra buktál, beborultál, torkolat-tüzek, láncok, sikoly-címeres lányok, üszöktől cirmos virágok, komor vagányok, s küllők, cserepek forgatagába egy árva hajszálat se küldtél, csak beleőszültél, csak beleőrültél. Szabályos télben itt állsz egyedül ébren a falak négyszögében ágyudörejként visszhangzó köhögésben, lélekben is fázva, késekkel koronázva, bú-bajba csavarodva, […] Olvass tovább

  • in

    Nagy László: Bánatot váltunk

    Jöjjön Nagy László: Bánatot váltunk verse. Bánatot váltunk szerelemre, apadj le szívem ijedelme, ne esedezz holdatlan estért, világossággal jön, ki megtért. Akit oly sokszor megdaloltál viharból jövő liliomszál, piros liliom, nem fehérlő, letörni nem tudta a ménkő. Tekintetemtől megszelídül, szívzuhogástól földre szédül, szemeit ájultan behúnyja, szeretni kell újra, meg újra. Köszönjük, hogy elolvastad Nagy László […] Olvass tovább

  • in

    Nagy László: Születésnapra

    Jöjjön Nagy László: Születésnapra verse. Játék és édes tej nem volt elég, mohónak születtél, követelőnek – így vagy a sorsodnak jó eleség, fejed és szerveid elemésztődnek. Hirdetted te is, hogy félni tilos, ember vagy végre, de élsz dideregve, mint hentes-kötények, csurom piros fellegek szakadtak képzeletedre. Nem látsz tündöklő végtelenbe, nem vettél fegyvert, hogy magadért vívhass, […] Olvass tovább

  • in

    Nagy László: Anyakép

    Jöjjön Nagy László: Anyakép verse. Könny nélkül váltam el tőle, sóhajtva nézett utánam. Még ölelt volna, még láttam, karját emelte. De a köd, november kölyke borult az anyai ölbe, édes helyemre. Jó volt már visszasajognom oda, hol erővel töltem, szülőm és elhagyott földem egy anyakép lett. Hevesen vettem magamba, emelték fönséges rangra álomi fények. Tornyok […] Olvass tovább