Nagy László
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKNagy László: Az én szívem
Nagy László: Az én szívem Az én szívem játszik, ingemen átlátszik, másik szívvel tündérkedik hajnalhasadásig. Születtem, felnőttem durva gaz-erdőben, virág vagyok, attól félek: csalán lesz belőlem. Szaporodik évem fényben, égdörgésben, ecetért kell elcserélni minden édességem. Olvass tovább
-
Ez a vers sokak szerint Nagy László mesterműve
Ez a vers sokak szerint Nagy László mesterműve A magyar költészetben kevés vers van, amely olyan mélyen hat a szívekre és lelkekre, mint Nagy László “Ki viszi át a szerelmet?” című alkotása. Az egyszerű, mégis mélyenszántó kérdés, mely a címét adja a versnek, tökéletesen megfogalmazza azt a vágyat, mely minden emberben ott él: hogy érzéseinket, […] Olvass tovább
-
in VERSEKNagy László: Ki viszi át a szerelmet
Jöjjön Nagy László: Ki viszi át a szerelmet verse. Nagy László: Ki viszi át a szerelmet Létem ha végleg lemerűlt, ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantú mezővé a szikla- csípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? […] Olvass tovább
-
in VERSEKNagy László: Bánatot váltunk
Jöjjön Nagy László: Bánatot váltunk verse. Bánatot váltunk szerelemre, apadj le szívem ijedelme, ne esedezz holdatlan estért, világossággal jön, ki megtért. Akit oly sokszor megdaloltál viharból jövő liliomszál, piros liliom, nem fehérlő, letörni nem tudta a ménkő. Tekintetemtől megszelídül, szívzuhogástól földre szédül, szemeit ájultan behúnyja, szeretni kell újra, meg újra. Olvass tovább
-
in VERSEKNagy László: Hegyi beszéd
Nagy László: Hegyi beszéd Műveld a csodát, ne magyarázd sehova kacsázik minden út jobban tudjuk a jövőt a múltnál válasszuk a villám jelenét különben tyúktetű-borzalom fut föl a lábadon agyadig hajad gyökeréig, mintha párban láncolva lennénk baromfiólra pedig ülünk a bazalthegyen Tündökölve egymással szemközt fohászkodunk immár magunkhoz legfőbb valónkhoz jó viharért ingerel eleven bérci selyem […] Olvass tovább
-
in VERSEKNagy László: Tűz
Jöjjön Nagy László: Tűz című verse. Tűz te gyönyörű, dobogó, csillag-erejű te fűtsd be a mozdonyt halálra, hajszold, hogy fekete magánya ne legyen néki teher, tűz te gyönyörű, ihlet, mindenség-gyökerű, virágozz a vérző madárban, égesd hogy a sorsot kimondja, nem a hamuvá izzó csontja, virrasztó igéje kell, tűz te gyönyörű, jegeken győztes-örömű, ne tűrd, hogy […] Olvass tovább
-
in VERSEKNagy László: Születésnapra
Jöjjön Nagy László: Születésnapra verse. Játék és édes tej nem volt elég, mohónak születtél, követelőnek – így vagy a sorsodnak jó eleség, fejed és szerveid elemésztődnek. Hirdetted te is, hogy félni tilos, ember vagy végre, de élsz dideregve, mint hentes-kötények, csurom piros fellegek szakadtak képzeletedre. Nem látsz tündöklő végtelenbe, nem vettél fegyvert, hogy magadért vívhass, […] Olvass tovább
-
in VERSEKNagy László – Rege a tűzről és jácintról
Nagy László – Rege a tűzről és jácintról Nyári arannyal, gyönggyel, vérrel jajgatnak a szekerek, jönnek döcögve, hanyatt dülnek a dérverte szérün, küllők vicsorognak a csillag-körökre. Fejjel lefelé vadnyulak lógnak, puha fülük lekókad, vér cseppen olykor, – anyaföld, édes, most keserű vagy, – szálka foguk kilátszik, orrukon fintor. Édes szüleim, nektek már ősz van. Ősz […] Olvass tovább
-
in VERSEKNagy László: Krizantém
Nagy László: Krizantém Fehér vagy, mint a habcsomó, nehéz vagy, mint a bánat, sokasodnak a csattogó, vicsorgó őszi árnyak. Krizantém, havas zivatar készül, s a föld lesz ágyad, Isten haragja betakar, és vége a világnak. Olvass tovább
-
in VERSEKNagy László – A balszerencse paripáján
Nagy László – A balszerencse paripáján A balszerencse paripája ránknyerít, közénk települ, elmenekülnek a virágok és a lányszalag elrepül. Arany kis libáim zsibongtak s mindannyi holtra szédült már, fehér anyjuk csavargó céda, csattogó fürdője a sár. A sovány disznó fészek-alja tojást a pofájába kap, csámcsogását örökké hallom, sörtés álláról csüng a hab. Lezuhan a tűzfal […] Olvass tovább
-
in VERSEKNagy László: A falak négyszögében
Nagy László: A falak négyszögében Meghalni se tudtál, te csak az asztalra buktál, beborultál, torkolat-tüzek, láncok, sikoly-címeres lányok, üszöktől cirmos virágok, komor vagányok, s küllők, cserepek forgatagába egy árva hajszálat se küldtél, csak beleőszültél, csak beleőrültél. Szabályos télben itt állsz egyedül ébren a falak négyszögében ágyudörejként visszhangzó köhögésben, lélekben is fázva, késekkel koronázva, bú-bajba csavarodva, […] Olvass tovább