Ajánljuk:

  • in

    Nagy László: A falak négyszögében

    Nagy László: A falak négyszögében Meghalni se tudtál, te csak az asztalra buktál, beborultál, torkolat-tüzek, láncok, sikoly-címeres lányok, üszöktől cirmos virágok, komor vagányok, s küllők, cserepek forgatagába egy árva hajszálat se küldtél, csak beleőszültél, csak beleőrültél. Szabályos télben itt állsz egyedül ébren a falak négyszögében ágyudörejként visszhangzó köhögésben, lélekben is fázva, késekkel koronázva, bú-bajba csavarodva, […] Olvass tovább

  • in

    Nagy László: Bánatot váltunk

    Jöjjön Nagy László: Bánatot váltunk verse. Bánatot váltunk szerelemre, apadj le szívem ijedelme, ne esedezz holdatlan estért, világossággal jön, ki megtért. Akit oly sokszor megdaloltál viharból jövő liliomszál, piros liliom, nem fehérlő, letörni nem tudta a ménkő. Tekintetemtől megszelídül, szívzuhogástól földre szédül, szemeit ájultan behúnyja, szeretni kell újra, meg újra. Köszönjük, hogy elolvastad Nagy László […] Olvass tovább

  • in

    Nagy László – Rege a tűzről és jácintról

    Jöjjön Nagy László – Rege a tűzről és jácintról verse. Nyári arannyal, gyönggyel, vérrel jajgatnak a szekerek, jönnek döcögve, hanyatt dülnek a dérverte szérün, küllők vicsorognak a csillag-körökre. Fejjel lefelé vadnyulak lógnak, puha fülük lekókad, vér cseppen olykor, – anyaföld, édes, most keserű vagy, – szálka foguk kilátszik, orrukon fintor. Édes szüleim, nektek már ősz […] Olvass tovább

  • in

    Nagy László: Születésnapra

    Jöjjön Nagy László: Születésnapra verse. Játék és édes tej nem volt elég, mohónak születtél, követelőnek – így vagy a sorsodnak jó eleség, fejed és szerveid elemésztődnek. Hirdetted te is, hogy félni tilos, ember vagy végre, de élsz dideregve, mint hentes-kötények, csurom piros fellegek szakadtak képzeletedre. Nem látsz tündöklő végtelenbe, nem vettél fegyvert, hogy magadért vívhass, […] Olvass tovább

  • in

    Nagy László: Anyakép

    Jöjjön Nagy László: Anyakép verse. Könny nélkül váltam el tőle, sóhajtva nézett utánam. Még ölelt volna, még láttam, karját emelte. De a köd, november kölyke borult az anyai ölbe, édes helyemre. Jó volt már visszasajognom oda, hol erővel töltem, szülőm és elhagyott földem egy anyakép lett. Hevesen vettem magamba, emelték fönséges rangra álomi fények. Tornyok […] Olvass tovább