A versek oldala
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz verse. Hogy mit láttam? Elmondhatom. De legjobb, ha lerajzolom. Megláthatod te is velem, csak nézd, csak nézd a jobb kezem. Ez itt a ház, ez itt a tó, ez itt az út, felénk futó, ez itt akác, ez itt levél, ez itt a nap, ez itt a dél. Ez […] Olvass tovább
Nemes Nagy Ágnes: Szökőkút Mi szól a kertben? Mi szól a fákon? Talán a szél jár juharfaágon, talán szökőkút szökik ki sorban, ezer szökőkút, ezer bokorban? Ki itt a kertész? Talabér, Talabér! Mi szól a kertben, Talabér, Talabér? Hallani lent, fönt, hallani: cseng, csöng, Talabér, Talabér! – Nem a víz, nem a szél, nem a […] Olvass tovább
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes – Téli Angyal verse. Ül a vékony Mária És ölében a fiú Szélfúvásnyi gyenge zajt hall Összerezzen: itt az angyal S ő is tudja: minden angyal Iszonyú Iszonyú szél volt márciusban Nagy piros égbolt szél-parázs Nem volt este hogy lehussant S óriás volt óriás Szélborzolta sas-színű szárnya Be se fért a […] Olvass tovább
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes – Szerelmem, viziisten verse. Szerelmem szép viziisten, viziisten távoli tájon, hol dús tavirózsa virágja csókolja, becézgeti szájon. Derekát a hínár körülússza, ha mozdul a gyöngyszinű mélyben, s ujjára kecses madarakként halak raja ül palakéken. S ha feláll – csapzott haja csorran, csigák tapadnak a szélén – gyürüket vet körben a hullám, ahogy […] Olvass tovább
Nemes Nagy Ágnes: Karácsony Fehér föld, szürke ég, a láthatáron narancsszín fények égtek hűvösen. Pár varjú szállt fejem felett kerengve s el nem repültek volna űzve sem. Csak álltam szürkén, szürke ég alatt. – S egyszerre, mint gyors, villanó varázs egy kicsi szó hullott elém: karácsony, mint koldus kézbe illatos kalács. Csodáltam. És a számon hála […] Olvass tovább
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Lázár verse. Amint lassan felült, baválla-tájt egy teljes élet minden izma fájt. Halála úgy letépve, mint a géz. Mert feltámadni éppolyan nehéz. Olvass tovább
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Hány ujja van? verse. Öt ujja van gesztenyefa- levélnek. Öt ujja van, mint a gyerek kezének. Öt ujja van? Nem mind olyan. Legtöbbjének hét ujja van. Öt ujja, Hét ujja, Hozzá még a hátulja. Olvass tovább
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Ekhnáton jegyzeteiből verse. Valamit mégis kéne tennem, valamit a gyötrelem ellen. Egy istent kellene csinálnom, ki üljön fent és látva lásson. A vágy már nem elég, nekem betonból kell az ég. Hát lépj vállamra, istenem, én fölsegítlek. Trónra bukva támaszkodj majd néhány kerubra. És fölruházlak én, ne félj, ne lásson meztelen […] Olvass tovább
Nemes Nagy Ágnes: Istenről Hiánybetegségeink legnagyobbika Lásd be Uram, így nem lehet. Így nem lehet teremteni. Ilyen tojáshéj-Földet helyezni az űr- be, ilyen tojáshéjéletet a Földre, és abba – felfog- hatatlan büntetésként – tudatot. Ez túl kevés, ez túl sok. Ez mértékvesztés, Uram. Mért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható, gyerekjáték-koponyánkba egy univerzumot gyö- möszöljünk? Vagy […] Olvass tovább
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes gyerekversek összeállításunk. Nemes Nagy Ágnes: Madarak Mennyi fényes, szép madár! Nem tudod, hogy merre száll? Honnan jönnek? – Nem tudom. Merre mennek? – Nem tudom. Égre, földre, vízre szállnak? Nádba bújnak? – Nem tudom. Mennyi fényes, szép madár! – Isten áldjon, kishugom, merre mennek, megtudom, fára mászom, vízbe úszom, nád bugáját […] Olvass tovább
Nemes Nagy Ágnes: Példázat Papírban kaptam ezt a szót, mely messze földön pálma volt. Papírba göngyölt gyenge tőt, s most lám, előttem földbe nőtt. Nedvvel telik, rügyet fogan, s érik vele minden szavam, mivel sudáran felszökik, s valódi lombot hajt a hit. Olvass tovább
Nemes Nagy Ágnes: Nyári éj Emelkedik a lassú tenger. Az álom sűllyed, olvadok. Tárt ablakunk alatt a mélyben a júniusi éj csobog. Üvegzöldszínű habja szélén mint fel-felbukkanó halak, a csillagok kecses csapatban csobbannak és villámlanak. S a fák között – kövér korállok árnyékot-lengető bogán, haján világító moszattal átúszik lassan Szent-Iván. Olvass tovább