A versek oldala
Jöjjön Faludy György: Október 6. verse. A vesztőhelyre sáros út vitt és kikericsek kékjei. Száz év, s meghaltam volna úgyis- vígasztalódott Vécsey. Lahner György sírt s a földre nézett, Damjanich szekéren feküdt, Leiningen felmentő honvédek árnyát kereste mindenütt. S a táj olyan volt, mint a fácán: tarlók, fák vérző foltjai, és ők, tarkán, libegve, hátán: elhulló, […] Olvass tovább
Jöjjön Ábrányi Emil: Október hatodikán verse. Amennyi könny van a szemekben, Hulljon ki lassan, permetegben, S elsírva mind, kezdd ujra még; Siratni őket nincs elég! Nő, könnyeid peregjenek, Mint szerte hulló gyöngyszemek. S te férfi-szív, zord mint a kő, Olvadj, ne szégyeld! Könny, elő! Légy forrás, szirtből szökkenő. Hulljon ki mind, gyász árjakint, Amennyi könny van […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Október verse. Elnézem az őszi rózsát, Bús halottját dérnek-fagynak… Ne higgyetek a mosolygó, Ködöt bontó őszi napnak! Október egy szeretkező, Flastromos, vén, kacér asszony – Hazug fénnyel azért csábít, Hogy fagyával elhervasszon. Olvass tovább