Ajánljuk:

  • in

    Petőfi Sándor: Szeptember végén

    Jöjjön Petőfi Sándor: Szeptember végén verse. Mutatjuk az írást. Műfaja: Elégia Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Szeretlek, kedvesem

    Jöjjön Petőfi Sándor Szeretlek kedvesem verse. Szeretlek, kedvesem, Szeretlek tégedet, Szeretem azt a kis Könnyű termetedet, Fekete hajadat, Fehér homlokodat, Sötét szemeidet, Piros orcáidat, Azt az édes ajkat, Azt a lágy kis kezet, Melynek érintése Magában élvezet, Szeretem lelkednek Magas röpülését, Szeretem szivednek Tengerszem-mélységét, Szeretlek, ha örülsz És ha búbánat bánt, Szeretem mosolyod S könnyeid […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: A gólya

    Jöjjön Petőfi Sándor: A gólya verse. Sokféle a madár, s egyik ezt, másik azt Leginkább kedveli, Ezt ékes szólása, amazt pedig tarka Tolla kedvelteti. Kit én választottam, a dal-mesterséghez Nem ért az a madár. S egyszerű, mint magam… félig feketében, Félig fejérben jár. Nekem valamennyi között legkedvesebb Madaram a gólya, Édes szülőföldem, a drága szép […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra

    Petőfi Itt van az ősz, itt van újra… című dala a népies líra közvetlenségével lepi meg az olvasót. A népiesség Petőfi által honosodott meg irodalmunkban. Olyan, mintha köznapi beszéd lenne, pedig nem az, hanem annak átszűrt, művészileg átalakított változata. Petőfi demokratikus politikai felfogásából egyenesen következett az élet és irodalom ilyen közvetlen összekapcsolása. Ennek köszönhetjük, hogy […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Az országgyűléshez

    Mutatjuk Petőfi Sándor: Az országgyűléshez versét. Sokat beszéltek, szépet is beszéltek, Jót is, de ebbül a hon még nem él meg, Mert nincs rendében eljárásotok, Ti a dolog végébe kaptatok, És így tevétek már régóta mindig; Látják, kik a multat végigtekintik. Ki képzel olyan templomépitőt, Ki a tornyot csinálja meg előbb? És azt a levegőbe tolja, […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: A tavaszhoz

    Petőfi Sándor: A tavaszhoz Ifju lánya a vén télnek, Kedves kikelet, Hol maradsz? mért nem jelensz meg A világ felett? Jöszte, jöszte, várnak régi Jóbarátaid; Vond föl a kék ég alatt a Fák zöld sátrait. Gyógyítsd meg a beteg hajnalt, Beteg most szegény, Oly halványan üldögél ott A föld küszöbén; Áldást hoz majd a mezőre, […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Ősz elején

    Jöjjön Petőfi Sándor: Ősz elején verse. Üres már a fecskefészek Itt az eszterhéj alatt, Üres már a gólyafészek Tetejében a kéménynek… Vándor népe ott halad. Ott a messzeség homályin, Ott az égnek magasán. Látom még, mint kis felhőket, Vagy már nem is látom őket? Csak úgy képzelem talán. Elröpűlnek, elröpűltek, Tavasz s nyár vendégei, És […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: A Tisza

    Jöjjön Petőfi Sándor: A Tisza verse. Nyári napnak alkonyúlatánál Megállék a kanyargó Tiszánál Ott, hol a kis Túr siet beléje, Mint a gyermek anyja kebelére. A folyó oly símán, oly szelíden Ballagott le parttalan medrében, Nem akarta, hogy a nap sugára Megbotoljék habjai fodrába’. Síma tükrén a piros sugárok, (Mint megannyi tündér) táncot jártak, Szinte […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Egy estém otthon

    Jöjjön Petőfi Sándor: Egy estém otthon verse. Borozgatánk apámmal; Ivott a jó öreg, S a kedvemért ez egyszer – Az isten áldja meg! Soká nem voltam otthon, Oly rég nem láta már, Úgy megvénült azóta – Hja, az idő lejár. Beszéltünk erről, arról, Amint nyelvünkre jött; Még a szinészetről is Sok más egyéb között. Szemében “mesterségem” […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: A téli esték

    Jöjjön Petőfi Sándor: A téli esték verse. Hova lett a tarka szivárvány az égről? Hova lett a tarka virág a mezőkről? Hol van a patakzaj, hol van a madárdal, S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak? Odavan mind! csak az emlékezet által Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak. Egyebet nem látni hónál és fellegnél; […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Fa leszek, ha…

    Jöjjön Petőfi Sándor: Fa leszek, ha… verse. Fa leszek, ha… Fa leszek, ha fának vagy virága. Ha harmat vagy: én virág leszek. Harmat leszek, ha te napsugár vagy… Csak, hogy lényink egyesüljenek. Ha, leányka, te vagy a mennyország: Akkor én csillaggá változom. Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy Egyesüljünk) én elkárhozom. Még több szerelmes […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Sohasem volt az szerelmes

    Jöjjön Petőfi Sándor: Sohasem volt az szerelmes verse. Sohasem volt az szerelmes, aki Mondja, hogy rabság a szerelem. Szárnyat ád ő, és nem rabbilincset, Szárnyat ád ő… azt adott nekem. S a madárnak nincsen olyan szárnya, Mint minőt a szerelem növeszt. El sem kezdem oly parányisággal, Mint a föld, hogy átröpüljem ezt. Szállok én az […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.