Petőfi Sándor versek
Ajánljuk:
-
in VERSEKPetőfi Sándor: Magány
Jöjjön Petőfi Sándor: Magány verse. Messze, messze a világ zajátul E kis faluban, Itt kivánok élni én ezentul Csendben, boldogan. Boldogan! mert haj a nagy világban Boldog nem valék; Üldözött az utcán és szobámban A föld és az ég. Nem volt biztos sem napom, sem éjem; Vad hiúz-szemek Támadásra, elfogásra készen Egyre lestenek. Összeszedtem végre […] Olvass tovább
-
in VERSEKPetőfi Sándor: A csillagos ég
Jöjjön Petőfi Sándor: A csillagos ég verse. Fekszem hanyatt a föld sötétzöld szőnyegén, És merengve nézem a sötétkék eget; Száll reám aranyos, ezüstös csillagfény És koszorú gyanánt övezi fejemet. Megfürösztém lelkem e sugárözönben, Lemosott magáról minden földi szennyet, S most ujjászületve a magasba röppen, S keresi a mennyet; Alszik az egész föld; mély és csendes […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Petőfi Sándor: A szél
Jöjjön Petőfi Sándor: A szél verse. Ma lágyan suttogó, szelíd szellő vagyok, Zöldelő mezőkön föl s alá sétálok, Csókot lehelek a bimbók ajakára, Édes meleg csókom hű szerelmi zálog. “Nyíljatok, nyíljatok, tavasz szép leányi,” Ezt sugom fülökbe, “nyíljatok, nyíljatok!” És ők szemérmesen levetik leplöket, S én szép keblökön a kéjtől elájulok. Holnap süvöltő hang, vad […] Olvass tovább
-
in VERSEKPetőfi Sándor: A tavaszhoz
Petőfi Sándor: A tavaszhoz Ifju lánya a vén télnek, Kedves kikelet, Hol maradsz? mért nem jelensz meg A világ felett? Jöszte, jöszte, várnak régi Jóbarátaid; Vond föl a kék ég alatt a Fák zöld sátrait. Gyógyítsd meg a beteg hajnalt, Beteg most szegény, Oly halványan üldögél ott A föld küszöbén; Áldást hoz majd a mezőre, […] Olvass tovább
-
in VERSEKPetőfi Sándor: Egy estém otthon
Jöjjön Petőfi Sándor: Egy estém otthon verse. Borozgatánk apámmal; Ivott a jó öreg, S a kedvemért ez egyszer – Az isten áldja meg! Soká nem voltam otthon, Oly rég nem láta már, Úgy megvénült azóta – Hja, az idő lejár. Beszéltünk erről, arról, Amint nyelvünkre jött; Még a szinészetről is Sok más egyéb között. Szemében “mesterségem” […] Olvass tovább
-
in VERSEKPetőfi Sándor: A természet vadvirága
Petőfi Sándor: A természet vadvirága Mit ugattok, mit haraptok Engemet, hitvány ebek! Torkotokba, hogy megfúltok, Oly kemény koncot vetek. Nyirbáljatok üvegházak Satnya sarjadékain; A korláttalan természet Vadvirága vagyok én. Nem verték belém tanítók Bottal a költészetet, Iskolai szabályoknak Lelkem sosem engedett. Támaszkodjék szabályokra, Ki szabadban félve mén. A korláttalan természet Vadvirága vagyok én. Nem virítok […] Olvass tovább
-
in VERSEKPetőfi Sándor: Föltámadott a tenger
Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger Föltámadott a tenger, A népek tengere; Ijesztve eget-földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok, Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép. Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók, Sűlyednek a pokolra, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg. Tombold ki, […] Olvass tovább
-
in VERSEKPetőfi Sándor: Az ítélet
Jöjjön Petőfi Sándor: Az ítélet verse. A történeteket lapozám s végére jutottam, És mi az emberiség története? vérfolyam, amely Ködbevesző szikláibul a hajdannak ered ki, És egyhosszában szakadatlan foly le korunkig. Azt ne higyétek, hogy megszűnt már. Nincs pihenése A megeredt árnak, nincsen, csak a tenger ölében. Vértengerbe szakad majd a vér hosszu folyója. Rettenetes napokat […] Olvass tovább
-
in VERSEKPetőfi Sándor: Disznótorban
JPetőfi Sándor: Disznótorban Nyelvek és fülek… csend, Figyelem! Szóm fontos beszédre Emelem. Halljátok, mit ajkim Zengenek; Egyszersmind az ég is Hallja meg. Hosszan nyúljon, mint e Hurkaszál, Életünk rokkáján A fonál. Valamint e sültre A mi szánk: Mosolyogjon a sors Szája ránk; S pályánk áldásával Öntse le, Mint e kását a zsír Özöne. S életünk […] Olvass tovább
-
in VERSEKPetőfi Sándor: Alkony
Jöjjön Petőfi Sándor: Alkony verse. Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a világ körűlem, Távol szól csak egy kis estharang, Távol s szépen, mintha égbül jönne Vagy egy édes álomból e hang. Hallgatom mély figyelemmel. Oh ez Ábrándos hang […] Olvass tovább
-
in VERSEKPetőfi Sándor: Az Alföld
Petőfi Sándor: Az Alföld Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja. Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom. Felröpűlök ekkor gondolatban Túl a földön felhők közelébe, S mosolyogva néz rám […] Olvass tovább
-
in VERSEKPetőfi Sándor: A bánat? Egy nagy óceán
Petőfi Sándor: A bánat? Egy nagy óceán A bánat? egy nagy óceán. S az öröm? Az óceán kis gyöngye. Talán, Mire fölhozom, össze is töröm. Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.