Ajánljuk:

  • in

    Petőfi Sándor – Egy csárda romjain

    Jöjjön Petőfi Sándor Egy csárda romjain verse. Te vagy, oh szép alföld végtelen rónája, Lelkem legkedvesebb mulatótanyája. Az a görbe felföld hegy- és völgyeivel Könyv, melynek számtalan lapját forgatni kell, De te, alföldem, hol hegy után hegy nem kél, Olyan vagy, mint a nyilt, a fölbontott levél, Amelyet egyszerre általolvashatok; S vannak beléd írva szép, […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor legszebb verse

    Ez a szerzemény a leghíresebb és legnépszerűbb a költő tollából. Biztosan Te is ismered, így kellemesen nosztalgiázhatsz. Petőfi Sándor a mézeshetek ideje alatt írta, a természeti képeket párhuzamba helyezi az emberi élet képeivel. Szeptember végén Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Világoskék a csillagos éjszaka

    Petőfi Sándor: Világoskék a csillagos éjszaka Világoskék a csillagos éjszaka, Tárva-nyitva szobámnak az ablaka, Az ablakból tekintetem az égen, Lelkem pedig angyalomnak ölében. A csillagos ég és az én angyalom Mindennél szebb, ami csak szép, mondhatom. Én legalább a világot bejártam, De ezeknél szebbet sehol nem láttam. Fogytán van a hold, úgy ballag lefelé A […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor – Világgyülölet

    Petőfi Sándor – Világgyülölet Mennybéli isten, ördög és pokol! Mivé lett a föld, s még mivé lehet? Minden bokorban egy világfaló Minden bokorban embergyűlölet. Gyűlölnek ők, és átkaik kövét Dobálják szerte irgalmatlanul, Ugy dől belőlük az átok, miként Rothadt szag a sirok nyilásibul. Szerettetek-e, fickók, valaha, Hogy most gyülöltök? s imádkoztatok Az emberiség boldogságaért, Hogy […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Vasúton

    Jöjjön Petőfi Sándor: Vasúton című verse. Tenger kéj veszen körűl, Közepében lelkem fürdik… A madár röpűlt csak eddig, Most az ember is röpűl! Nyílsebes gondolatunk, Késő indulánk utánad, De sarkantyúzd paripádat, Mert elérünk, elhagyunk! Hegy, fa, ház, ember, patak És ki tudja, még mi minden? Tűnedez föl szemeimben S oszlik el, mint köd-alak. A nap […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor – A hold elégiája

    Petőfi Sándor – A hold elégiája Mért vagyok én a hold? isten, mit vétettem, Hogy a legnyomorúbb lénnyé tettél engem? Inkább volnék a föld utósó szolgája, Mint az égen az éj ragyogó királya, Inkább járnék ott lenn koldús bocskorában, Mint itt járok ezüstsarkantyús csizmában, Inkább színám lenn a csapszékek borszagát, Mint itt fönn a csillagvirágok […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Elválás

    Petőfi Sándor: Elválás Itt a bucsúperc: válok. – Nem szabad! Leomlok, a világ kereng velem! E szenvedés, e szörnyü kín alatt Hogy nem repedsz meg, égő kebelem? Nem, én nem hordom többé terhemet, Habár egy élet rajta függene, Válj lángszavakká, titkos érezet, Te szívem pokla, szívem édene. S ha szólanék is, mit remélhetek? A sors […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor – Virágoskert a költő szíve…

    Petőfi Sándor – Virágoskert a költő szíve… Virágoskert a költő szíve, De másnak termi a virágokat; Míg ezeket szétosztogatja, Önnön magának csak tövis marad. És pillangó a költő lelke; Szegény pillangó! neki megesett: Addig bolyong a puszta kertben, Míg összetépik őt a tövisek. S a puszta kert s tépett pillangó Eszébe sem jut senkinek talán, […] Olvass tovább

  • in

    Ezt érdemes elolvasni! A nap Petőfi Sándor verse

    A nap Petőfi Sándor verse rovatunkban, minden nap más és más költeményt ajánlunk a népszerű költőtől. Jöjjön a mai ajánlatunk. Figyelem! Rovatunk naponta frissül, tehát érdemes visszatérni később is. Jó szórakozást kívánunk Petőfi Sándor soraihoz! GYERE, LOVAM… Gyere, lovam, hadd tegyem rád nyergem! Galambomnál kell még ma teremnem. A kengyelbe most teszem ballábam, De lelkem már a galambomnál […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Éjjel

    Jöjjön Petőfi Sándor: Éjjel verse. Kinézek én, benéz a hold Szobámnak ablakán: Sugárait szerelmesen Mosolygva hinti rám. Szegény bohó! mit kandikálsz Olyan szerelmesen? Avvagy talán azt gondolod, Hogy képedet lesem? Eszem ágába’ sincs biz a, Hogy téged nézzelek. Isten hirével elmehetsz – Mit gondolok veled! Ott általellenben lakik Az én kedves babám; Azt várom én, […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Pacsirtaszót hallok megint

    Jöjjön Petőfi Sándor: Pacsirtaszót hallok megint dala. Pacsírtaszót hallok megint! Egészen elfeledtem már. Dalolj, tavasznak hírmondója te, Dalolj, te kedves kis madár. Oh istenem, mi jólesik A harci zaj után e dal, Mikéntha bérci hűs patak füröszt Égő sebet hullámival. Dalolj, dalolj, kedves madár, Eszembe hozzák e dalok, Hogy nemcsak gyilkos eszköz, katona, Egyszersmind költő […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.