Ajánljuk:

  • in

    Pilinszky János: Áldott szédület

    Jöjjön Pilinszky János: Áldott szédület verse. A fény homályt, az árnyak mélye fényt szül, szorong a száj, remegve egyre szédül, mint szélhimbálta, imbolygó virágban a léha szív, és mintha súlyos áram érintené, alél a test, s a szem már a drága szempár csak mereng a csöndben, mint ismeretlen tengerfenéknek alján két gyöngyszem. Két árva gyöngy, amely […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Levél

    Pilinszky János: Levél Szállást adtál, egy éjszakára megosztva párnád. Evangélium. Gyönyörű vagy. Semmit se értek. Csak jóság van, és nincsenek nemek. Újra és újra sírok. Nem miattad. Érted. Értem. Boldogok, akik sírnak. Szállást adtál egy éjszakára; megszálltál mindörökre. Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János – A fényességes angyal is

    Jöjjön Pilinszky János – A fényességes angyal is verse. Emlékezés egy világháborús karácsonyra Az égbolt elsötétedett. S akár a végitélet zord fellege tört volna ránk, a föld is oly sötét lett. Gyermekszívünk is oly nehéz! A házak és a kertek, az egész törékeny világ, éreztük, velünk reszket. Aztán a roppant csöndön át puhán és észrevétlen, […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Halak a hálóban

    Jöjjön Pilinszky János: Halak a hálóban verse. Csillaghálóban hányódunk partravont halak, szánk a semmiségbe tátog, száraz űrt harap. Suttogón hiába hív az elveszett elem, szúró kövek, kavicsok közt fuldokolva kell egymás ellen élnünk-halnunk! Szívünk megremeg. Vergődésünk testvérünket sebzi, fojtja meg. Egymást túlkiáltó szónkra visszhang sem felel; öldökölnünk és csatáznunk nincs miért, de kell. Bűnhődünk, de bűnhődésünk […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: A fényességes angyal is

    Pilinszky János: A fényességes angyal is Emlékezés egy világháborús karácsonyra Az égbolt elsötétedett. S akár a végitélet zord fellege tört volna ránk, a föld is oly sötét lett. Gyermekszívünk is oly nehéz! A házak és a kertek, az egész törékeny világ, éreztük, velünk reszket. Aztán a roppant csöndön át puhán és észrevétlen, a hangtalan meginduló […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János – Fabula

    Jöjjön Pilinszky János – Fabula verse. Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy magányos farkas. Magányosabb az angyaloknál. Elvetődött egyszer egy faluba, és beleszeretett az első házba, amit meglátott. Már a falát is megszerette, a kőművesek simogatását, de az ablak megállította. A szobában emberek ültek. Istenen kívül soha senki olyan szépnek nem látta őket, mint ez […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Harmadnapon

    Jöjjön Pilinszky János Harmadnapon verse. És fölzúgnak a hamuszín egek, hajnalfele a ravensbrücki fák. És megérzik a fényt a gyökerek És szél támad. És fölzeng a világ. Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszünhetett dobogni szive – Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die. Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: A mélypont ünnepélye

    Jöjjön Pilinszky János: A mélypont ünnepélye verse. Az ólak véres melegében ki mer olvasni? És ki mer a lemenő nap szálkamezejében, az ég dagálya és a föld apálya idején útrakelni, akárhová? Ki mer csukott szemmel megállani ama mélyponton, ott, ahol mindíg akad egy utolsó legyintés, háztető, gyönyörü arc, vagy akár egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat? Ki […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Kráter

    Pilinszky János Kráter Találkoztunk. Találkozunk. Egy trafikban. Egy árverésen. Keresgéltél valamit. Elmozdítasz valamit. Menekülnék. Maradok. Cigarettára gyújtok. Távozol. Leszállsz és fölszállsz. Fölszállok és leszállok. Cigaretta. Lépkedel. Lépkedek. Egyhelyben járunk; mint a gyilkos a járásodban gázolok. Madárcsicsergés ahogyan szememre veted születésem. Azt, hogy itt állunk. Majd egy útszakasz holtágában a motyogásom gurulni kezd, legördűl óriás tagjaidról […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Stigma

    Jöjjön Pilinszky János: Stigma című verse. Testvértelen szád meztelen remegni kezd és tiszta fénnyel ragyog fel melleden az ismeretlen stigma, bordáid közt a drága jel, mely örök sebet éget és többé sose tűnik el, csak mélyebb lesz a mély seb. Csak mélyül és be nem heged, örök halállal árnyal, s te fölállsz: növő szél vezet a […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Kihűlt világ

    Jöjjön Pilinszky János: Kihűlt világ verse. E világ nem az én világom, csupán a testem kényszere, hogy egyre beljebb, mint a féreg furakodom beleibe. Így táplálkozom a halállal, és így lakik jól ő velem; az életem rég nem enyém már, vadhúsként nő a szivemen. Minden teremtett elevenből kijózanodva a szemét így ütközik ki, leplezetlen föladva […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Négysoros

    Jöjjön Pilinszky János: Négysoros verse. Alvó szegek a jéghideg homokban, Plakátmagányban ázó éjjelek. Égve hagytad a folyosón a villanyt. Ma ontják véremet. Jöhet még egy rövid vers? Klikk: rövid magyar versek Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.