Radnóti Miklós
Ajánljuk:
-
in VERSEKRadnóti Miklós: Nem tudhatom
Jöjjön Radnóti Miklós: Nem tudhatom verse. Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, […] Olvass tovább
-
in VERSEKRadnóti Miklós: Nyugtalan órán
Radnóti Miklós: Nyugtalan órán Magasban éltem, szélben, a nap sütött, most völgybe zárod tört fiad, ó hazám! Árnyékba burkolsz, s nem vigasztal alkonyi tájakon égi játék. Sziklák fölöttem, távol a fényes ég, a mélyben élek, néma kövek között. Némuljak én is el? mi izgat versre ma, mondd! a halál? – ki kérdi? ki kéri tőled […] Olvass tovább
-
in VERSEKRadnóti Miklós: Emlék
Jöjjön Radnóti Miklós: Emlék verse. Ó, én! szoknyás gyerek még, fölemelt karral álltam az ég alatt és teli volt a rét csillaggal s katicabogárral! Akkor fordította el rólam egy isten a szemét! Olvass tovább
-
in VERSEKRadnóti Miklós: Augusztus
Jöjjön Radnóti Miklós: Augusztus verse. A harsány napsütésben oly csapzott már a rét és sárgáll már a lomb közt a szép aranyranét. Mókus sivít már és a büszke vadgesztenyén is szúr a tüske. Olvass tovább
-
in VERSEK
Radnóti Miklós: Tél
Jöjjön Radnóti Miklós: Tél verse. Hóbafagyott levelet kaparász dideregve a szellő. Duzzadt, mint tele zsák: hóval telik újra a felhő. Nincsen csillag, a fák feketéllő törzse hatalmas. Megfagy az őz nyoma is. Készül le a völgybe a farkas. Olvass tovább
-
in VERSEK
Radnóti Miklós: Levél a hitveshez
Jöjjön Radnóti Miklós: Levél a hitveshez verse. A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, s szivemben nappal ujra megtalálom, hát hallgatok, míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. Mikor láthatlak ujra, nem […] Olvass tovább
-
in VERSEKRadnóti Miklós: Istenhegyi kert
Jöjjön Radnóti Miklós: Istenhegyi kert verse. A nyár zümmögve alszik és a fényes ég magára vonta szürke fátyolát, kutyám borzol, fölmordul s elrohan, megugró árnyat lát a bokron át. Öreg virág vetkőzi sorra szirmait, pucéran áll és félig halottan, gyönge barackág ropog fölöttem s terhével lassan a földre roggyan. Ó, ez a kert is aludni […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Radnóti Miklós: Téli vers
Jöjjön Radnóti Miklós: Téli vers költeménye. Béke legyen most mindenkivel: jámbor öregek járnak az első hó sarában és meghalnak mire megjön a hajnal. Hó, hó! fekete szemekben sötéten fénylik az ég, rossz bánat sír a lámpák alól és száll elárvult terhes asszonyok foganó átka, holdas pocsolyákból a férfi felé. Tél, tél! fél most a gyerek […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Radnóti Miklós: Ballada
Radnóti Miklós: Ballada Nyitott szájjal szalad a gyilkos, szájából röpköd a lihegés. A hóba mélyet ír és felfüstöl a vér s a csiklandós kés szivéig ér a holtnak. És fölötte összehajolnak a hallgatag hó s a pletyka szél. Olvass tovább
-
in VERSEK
Radnóti Miklós: Himnusz a békéről
Radnóti Miklós: Himnusz a békéről Te tünde fény! futó reménység vagy te, forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü béke! Szólnék most ujra, merre vagy? hová tüntél e télből, mely rólad papol s acélt fen szívek ellen, – ellened! A szőllőszemben alszik így a bor ahogy te most mibennünk rejtezel. […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Radnóti Miklós: Téli napsütés
Jöjjön Radnóti Miklós: Téli napsütés verse. Az olvadt hó beroskad és szertesündörög,… kondérok gőzölögnek, mint bíbor sülttökök. A jégcsap egyre nyúlik, a csöppje már nehéz, egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égrenéz. S ott fönn az égi polcon hátrább csuszott a hó, kevésbeszédü lettem s ritkán vitatkozó. Ebédre várok-é, vagy talán meg is halok? lélekként […] Olvass tovább
-
in VERSEKRadnóti Miklós – Virágének
Jöjjön Radnóti Miklós – Virágének verse. Fölötted egy almafa ága, szirmok hullnak a szádra, s külön egy-egy késve pereg le, ráhull a hajadra, szemedre. Nézem egész nap a szádat, szemedre hajolnak az ágak, fényén futkos a fény, csókra tűnő tünemény. Tűnik, lehunyod szemedet, árny játszik a pilla felett, játszik a gyenge szirommal, s hull már […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.